Száz éve fújják

Angyal Sándor  2011.9.28. 2:39

Immár egy évszázada annak, hogy a szlovákiai Nádszegen megalakult a fúvószenekar.

Igaz, néhányszor szünetelt a működésük, de végül 1980-ban újraszervezték, s azóta töretlenül zenélnek, s rengeteg fellépésük van minden évben. A banda jelenleg 13 taggal működik.

Egy szerda esti zenekari próba kellős közepébe csöppenten. Sorban érkeztek a tagok, s a már ott lévők közben a hangszerüket próbálgatták a helyi kultúrház nagytermében. Míg a csapat elnökével, illetve vezetőjével, Győri Zoltánnal beszélgettem, trombita és egyéb fúvós hangszerek hangja szűrődött ki a teremből. Itt próbálnak hétről hétre, s mintegy háromórás zenéléssel gyakorolják be a már meglévő, illetve új számaikat.

Győry Zoltán: -- A zenekar egyházi célokra alakult meg, körmenetekre, húsvéti ünnepségekre, búcsújárásokra. A csapat jelenleg nagyobb változásokon ment át. Az egyházi vonalból kilépve a fúvós stílust próbáltuk elsajátítani kisebb-nagyobb sikerekkel. Elég sok falunapon és más rendezvényen is részt vettünk, illetve veszünk. Nagyon jó lépés volt, amikor 2007-ben két hölgyet, két énekest felvettünk a zenekarba. Azóta inkább örökzöld dallamokkal próbálkozunk, aminek a fúvós stílus is megfelel.

Megtudom továbbá, hogy abban az időben, amikor a zenekar megalakult, egyetlen napon engedték meg nekik, hogy pénzt gyűjtsenek, mégpedig húsvéthétfőn, amikor kocsival járták körbe a falut reggel hattól este nyolcig és folyamatosan játszottak. Ezt a hagyományt a mai napig megtartják. Megesett, hogy egy alkalommal a szakadó eső miatt kihagytak néhány portát, de azok lakói egy éven keresztül a szemükre vetették, hogy náluk nem játszottak.

-- Közel egy hónapja már nem minden hangszerünk fúvós és ütőhangszer, hanem van basszusgitár is, amely bizonyos zenei számokban jobban hangzik, mint a tuba, de azt is meghagytuk természetesen. Egy ideig nem volt állandó basszushang a bandában, majd olyan szerencsénk volt, hogy sikerült egy zenészt találnunk, aki tubán és basszusgitáron egyaránt játszik, tehát kihasználjuk ezt a lehetőséget – magyarázta Zoltán.

Mindannyian nagyon sokat fejlődtek az eltelt harminc év alatt, mióta együtt játszanak és kialakult egy csapat, amely zeneileg egyforma szinten van, ezért egyformán tudnak fejlődni. Fölényben vannak a bandában a trombitások, s van egy kitűnő dobosuk, aki már nagyon régi zenei múlttal rendelkezik, Farkas Péter profi, mondta rá a vezető. Közben ő is csatlakozott a beszélgetéshez, hozzáfűzte: „A profi és a nem profi zenész között csak annyi a különbség, hogy a profi a zenélésből él, tehát nálunk senki sem profi zenész. Talán a tapasztaltabbak közé tartozom, mert nagyon sok formációban játszottam az évek során. Annak idején Nyitrán kezdtem, a belügyminisztérium fúvószenekarában játszottam. De hiába beszélünk profi és amatőr zenészekről, mert a nádszegi fúvósok, ha odafigyelnek, azt a szintet tudják hozni, mint egy komoly fúvószenekar, amelyik ebből él.

Rengeteget játszottak külföldön is. Minden fellépésre egyformán készülnek, külföldre, a falunapokra vagy akár az egyházi körmenetekre. A falu krónikájában szerepel egy határozat, a száz évvel ezelőtti falutanács határozata, amely engedélyezte a zenekarnak, hogy ezen az egy napon pénzt fogadjon el. Ez azzal jár, hogy a lakosok hozzájárulnak az egész éves működésünkhöz és a helyi fellépéseinkhez. Ennek alapján kötelező három-négy alkalommal körmeneten és egyházi akción részt venniük. Ebből a pénzből javíttatják a hangszereket, vásárolják a kottákat. Olyan dolgokra költik az adományt, amik fontosak ahhoz, hogy az együttes létezzen és működjön. A legnagyobb problémájuk, az örök visszatérő kérdés: az utánpótlás. A zenekar folyamatosan öregszik és a fiatalok nem nagyon akarnak zenélni. Akadnak új tagok, de kevesen mutatnak hajlandóságot és érdeklődést a fúvószene irányába. A zenész élete nem egyszerű. Hiszen minden a pénz kérdése. Egy egyszerű trombita közel hétszáz euró. De egy tuba akár négyezer euróba, egy harsona pedig 1500 euróba is kerülhet.

Mint minden zenekarnak, nekik is vannak terveik. Az első és legfontosabb, hogy továbbvigyék ezt a bandát. A másik, hogy most belekezdtek egy modernebb repertoárba, amit szeretnének bővíteni. Abban bíznak, hogy ezzel sikerül majd a fiatalokat is megfogniuk. Különböző összeállításaik vannak – például falunapi műsor, tipikus mulatós dalokkal, s van indulós műsoruk is, ahova a jellegzetes cseh, szlovák és német indulókat sorolják. De akad olyan is, ami kimondottan népdalokból állítottak össze. Természetesen karácsonyi műsor is szerepel a kínálatukban. Szeretnének olyan műsort is, amely kimondottan a nyugdíjasoknak szól.

Tehát száz esztendő, tíz X, vagy akárhogyan is számoljuk, mindenképpen hosszú idő. A zenekar tagjai vidáman, energikusan állnak a színpadra és mozgásra bírják dallamaikkal még azokat is, akik nem szívesen táncolnak. Én sem tartozom a táncos lábúak közé, a próbán mégis járt a lábam, mert a mindenki számára ismert dallamokra minden ember mozgásba lendül.

Hozzászólások

@

Küldés