Félévi hajrá


Kovács Márta  2004.1.22. 15:08

Az iskoláskorú gyermekek szülei mostanában bizonyára nehéz napokat élnek át. Itt a félév, és vele együtt az osztályzatok lezárása előtti hajrá.

Most még lehet szépíteni, helyrehozni az esetleges lazítások, „nemakarások” rossz eredményét. A gyerekek már tudják, hogy amint véget ér a téli szünidő (szerencsére most már elég hosszú), január végéig kemény munka veszi kezdetét. Ebben az időszakban a legtöbb iskolában mindennapos a feleltetés és az írásbeli számonkérés. Otthon pedig szinte mindennapos a sírás-rívás, idegeskedés, füzetcsapkodás.

Látom a saját gyermekeimen, hogy nagyon izgulnak, de képesek küzdeni a jobb osztályzatért. Nem tudom honnan ez a bizonyítási kényszer, ez a finiselés, ez a sokszor túlzott feszültség. Hiszen itthon a rosszjegyért sohasem kaptak ki -- próbáltuk inkább több gyakorlással helyrehozni a hibákat. Véleményem szerint néha kicsit sok a feladat, a követelmény. Ilyenkor gyakrabban látom őket fáradtnak, kimerültnek és olykor úgy érzem, hogy felesleges dolgokkal tömik a fejüket. Nem akarom a pedagógusok munkáját kritizálni. Tudom, sok dolguk van, és néha az ő kezük is meg van kötve. De csodálkoztam például azon, hogy miért éppen ilyenkor kell fejből megtanulni egy öt versszakos idegen nyelvű verset, hiszen erre az egész fél évben nem volt példa?

Vagy egy másik érdekesség: mostanában gyakran számolunk átlagot az eddig kapott jegyek alapján. Mert egyfajta támpontot jelent, valamelyest tudni lehet, hogy mire számíthatunk az adott tantárgyból. De mi van akkor, ha ezt a tanítónéni/bácsi nem veszi figyelembe? Ha ő nem számol átlagot, akkor hiába okoskodunk mi is (megjegyzem , olykor nem irigylem a pedagógusokat, nehéz lehet igazságos döntést hozni). Biztosan sokunknak van tapasztalata, saját története ezzel kapcsolatban. A gyerekek sokfélék és az iskolák között is sok-sok különbség van. Különbözőek a módszerek, más a követelmény és nem egyformák a tanítóink sem .

Csak rajtunk áll kiválasztani a számunkra legmegfelelőbb iskolát, és ne féljünk változtatni akkor sem, amikor bebizonyosodik, hogy elsőre rosszul választottunk. Akárhogy is van, mindig a gyerek érdeke legyen az első, hiszen róla van szó, az ő jövőjéről. (Ilyenkor, az első osztályba való beíratás idején nem árt érdeklődni egy kicsit az iskolák színvonala, tanítási módszerei, tantestülete iránt.)

Sajnos nem mindig biztos, hogy a bizonyítványba bejegyzett osztályzat tükrözi a valóságot. De ne csak az osztályzatokat figyeljük, mert ezek alapján nem lehet megítélni egy gyereket!
Segítsünk nekik, amiben csak lehet, és főleg bátorítsuk, dicsérjük őket, hiszen a mai világban nagyon fontos, hogy a megfelelő tudás mellet, megfelelő önbizalommal is rendelkezzenek!



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Iskolás lettem!

Kovács Márta

Minden gyermek életében elérkezik a nagy pillanat: első osztályos lesz.

2018.9.6.    10


Iskolakezdésre

Jády Mónika

Csoportba való beilleszkedés, konfliktusok, alkalmazkodás, teljesen új környezet, tananyag – nem könnyű az iskolakezdőknek.

2018.9.2.    29


Gyerekkor és digitális világ

Huszár Ágnes

Az év elején megszokott kérdés az iskolában, ki mit kapott karácsonyra. Vajon mi kerül szóba a leggyakrabban?

2018.1.22.    4


Hozzáállás kérdése

Huszár Ágnes

Iskolás gyerekekkel készült rádióriportot hallgattam a minap...

2017.12.9.    24


Mi legyen a tízórai?

Jády Mónika

A fejlődésben lévő szervezet még nem tud hosszabb ideig energiát tárolni, rendszeres tápanyag-utánpótlásra van szüksége.

2017.9.12.    20


Kezdődik az iskola

Jády Mónika

Csoportba való beilleszkedés, konfliktusok, alkalmazkodás, teljesen új környezet – nem könnyű az iskolakezdőknek.

2017.9.1.    10


Tanulj, fiam!

Bányai Ilona

Az iskolakezdéssel sok családban felmerül az állandó dilemma: kell-e és ha igen, mennyi segítség kell a gyereknek a tanuláshoz.

2013.9.19.   


Hogyan éljük túl anyagilag az iskolakezdést?

Faar Ida

Tetszik, vagy sem – ennek a nyári szünidőnek is vége lesz lassan, a gyerekek legnagyobb bánatára.

2013.8.27.    10


Diák-szóvirágok

Huszár Katalin

Középiskolai tanárként arra törekszem, hogy diákjaim minél több tudás birtokosai legyenek.

2013.6.5.    28


A tanulásról – nemcsak félévkor

Kovács Márta

Amíg kisebb a gyerekünk, kevesebb a követelmény, és játékosabb formában történik a számonkérés is.

2013.1.28.    10


Vajon ki ő és hol van a hazája?

Nagy Erika

Az, hogy egyre kevesebb gyerek vesz kezébe manapság könyvet, talán abból is adódik...

2012.5.9.    4


Mit tehet a szülő?

Kovács Márta

Számomra újdonság, ami a lányommal történik: nem akar iskolába járni!

2011.11.8.