Kezdődik az iskola


Jády Mónika  2005.9.10. 12:48

A gyerekek egészséges fejlődése természetes ingadozást mutat, és nem hajlandó mindig a rendeletekben előírt évszámokhoz igazodni.

Az idejekorán iskolapadba kényszerített gyermek nem érzi jól magát, és a sikertelenség érzésével kezdi tanulmányait. Ha viszont ugyanez a gyermek egy évvel később kerül iskolába, már felkészülten láthat munkához. Nem igaz, hogy a kihagyott év „elveszett“ volna -- éppen ellenkezőleg: a legfontosabbra, a sikerek megalapozására fordítódott.

Az esetek többségében az iskolai foglalkozásokra való alkalmatlanság nem az értelmi képességek hiányát jelenti, hanem azt, hogy a szigorú szabályokhoz való alkalmazkodásnak még nem jött el az ideje. Természetesen az általános alkalmazkodási követelmények mellett az iskolába kerülő gyermekektől bizonyos értelmi képességet is elvárnak. Bármily szigorúnak is tűnnek a szülő szemében e követelmények, az ép értelmű gyerekek általában könnyedén teljesítik ezeket. Sőt, a vizsgálatok azt mutatják, hogy a gyerekek értelmi fejlettségüket tekintve előbb válnak iskolaéretté, mint viselkedésükben. Többségük aránylag kevés zökkenővel beszokik az iskolába, ugyanis az iskolához szükséges képességeket nem kell külön tanítani -- azok a fejlődés során maguktól megjelennek.

Előfordul, hogy a tanulási probléma abból adódik, hogy nem volt elegendő az a tudás, amellyel a gyerek az iskolát megkezdte. Az iskolai követelményeket úgy alakították ki, hogy feltételeznek egyes ismereteket, képességeket. A gyermeknek tudnia kell bizonyos mértékig tájékozódni időben és térben; meg kell lennie a megfelelő verbális szintnek (a gyerek képes magát egyszerűbb összetett mondatokban kifejezni); ismeretekkel kell rendelkeznie a számosság, a matematika területén is (legyen bizonyos szintű mennyiségfogalma: jól használja a kisebb-nagyobb, ill. több-kevesebb fogalmát, igazodjon el az 1-10-ig terjedő számok között)... Ha ezek hiányoznak, és nem tudja pótolni őket, menthetetlenül lemarad.

„Problémás gyerek“ -- könnyen rásütik ezt a bélyeget azokra, akiknek valamilyen beilleszkedési nehézségük támadt, nehezen férnek össze társaikkal, nem tudnak alkalmazkodni az iskola rendjéhez, vagy tanulmányi eredményeik ijesztőek. A „rossz“ gyerekek erőszakosan viselkednek társaikkal, sőt sokszor a felnőttekkel szemben is. Gyakran megszegik a rendszabályokat, és nagyon nehéz fegyelmezni őket. Az ő magatartászavaruk a környezet felé nyilvánul meg.

A másik csoportba az úgynevezett regresszív gyermekek tartoznak, akiknél a viselkedési rendellenesség inkább önmaguk ellen irányul -- visszahúzódóak, passzívak, szorongóak, félénkek, túlzottan érzékenyek. Az ő magatartászavarukat a pedagógusok és a szülők általában kevésbé komolynak tekintik, mert ezek a gyerekek nem csinálnak botrányokat. Pedig a regresszív tünetek is kedvezőtlenül befolyásolhatják a tanulók előmenetelét, jövőbeli lehetőségeit. Erre a magatartászavarra ugyanúgy oda kellene figyelni, mint az agresszív jellegűre.

Ha a gyerek magatartásában rendellenességet észlelünk, sok esetben a családban kell keresni a kiváltó okokat -- pl. a szülők konfliktusai, válás, alkoholizmus. Gyakran előfordul: a szülők meg vannak győződve arról, hogy ők mindent jól csinálnak, így még a gondolatát is elutasítják annak, hogy viselkedésükkel ők maguk okozzák gyermekük beilleszkedési zavarait. A leggyakoribb nevelési hibák közé tartozik a túlzott szigorúság, a kényeztetés, a következetlenség és a gyerekek érzelmi elhanyagolása.

Nagyon fontos, hogy a szülők fokozott figyelemmel kövessék a gyermek teljesítményét, és észleljék viselkedésének, magatartásának változásait. Ez ugyanis a legjobb „műszer“, mely rögtön jelzi, ha valami nincs rendben. Beszélgessünk rendszeresen gyermekünkkel, hogy elmondhassa iskolával kapcsolatos problémáit, sikereit, új baráti kapcsolataiban adódó konfliktusait, örömeit. Nagyon hasznosak az olyan tevékenységek, melyek eltérnek a mindennap megszokottól, s amelyeket a szülő és a gyerek együtt végez. Egy kis rendkívüli séta, kézműveskedés vagy barkácsolás -- és persze az eközben kialakuló beszélgetés -- igen közel hozhatja egymáshoz a szülőt és a gyermeket.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Iskolás lettem!

Kovács Márta

Minden gyermek életében elérkezik a nagy pillanat: első osztályos lesz.

2016.9.14.    8


Iskolakezdésre

Jády Mónika

Csoportba való beilleszkedés, konfliktusok, alkalmazkodás, teljesen új környezet, tananyag – nem könnyű az iskolakezdőknek.

2016.9.12.    25


Becsengettek

Nagy Erika

Becsengettek. Szélesre tárt kapukkal várták az iskolák az örök megújulást képviselő első osztályosokat.

2007.9.16.   


Óvodából iskolába

Jády Mónika

A leendő elsősök szülei általában szorongva várják az iskolakezdést.

2006.9.6.   

A rovat további cikkei

Mi legyen a tízórai?

Jády Mónika

A fejlődésben lévő szervezet még nem tud hosszabb ideig energiát tárolni, rendszeres tápanyag-utánpótlásra van szüksége.

2017.3.1.    15


Tanulj, fiam!

Bányai Ilona

Az iskolakezdéssel sok családban felmerül az állandó dilemma: kell-e és ha igen, mennyi segítség kell a gyereknek a tanuláshoz.

2013.9.19.   


Hogyan éljük túl anyagilag az iskolakezdést?

Faar Ida

Tetszik, vagy sem – ennek a nyári szünidőnek is vége lesz lassan, a gyerekek legnagyobb bánatára.

2013.8.27.    10


Hozzáállás kérdése

Huszár Ágnes

Iskolás gyerekekkel készült rádióriportot hallgattam a minap...

2013.6.19.    21


Diák-szóvirágok

Huszár Katalin

Középiskolai tanárként arra törekszem, hogy diákjaim minél több tudás birtokosai legyenek.

2013.6.5.    28


A tanulásról – nemcsak félévkor

Kovács Márta

Amíg kisebb a gyerekünk, kevesebb a követelmény, és játékosabb formában történik a számonkérés is.

2013.1.28.    10


Vajon ki ő és hol van a hazája?

Nagy Erika

Az, hogy egyre kevesebb gyerek vesz kezébe manapság könyvet, talán abból is adódik...

2012.5.9.    4


Mit tehet a szülő?

Kovács Márta

Számomra újdonság, ami a lányommal történik: nem akar iskolába járni!

2011.11.8.