Sikanéria az iskolában


Bernád Emese  2003.10.10. 10:18

A szakemberek szerint iskoláinkban a sikanéria még mindig rosszul kezelt, sőt elhallgatott probléma.

A pozsonyi székhelyű Gyermekvédelmi Központ, az Oktatásügyi Minisztériummal karöltve kidolgozta a „Sikanéria elleni harc programját”, amelynek nemcsak a sikanéria megelőzése és az áldozat segítése a célja, hanem gondot fordít az elkövetőre is. Bizonyított ugyanis, hogy az erőszakoskodók gyakran maguk is segítségre szorulnak. Ők is áldozatok: a családon belüli erőszak védtelen áldozatai.

Ha nem szentelünk kellő figyelmet a gyerekeknek, és az őket foglalkoztató problémáknak, magatartásunkkal csak elősegítjük a sikanériát. A bántalmazott, megfélemlített gyerekek ugyanis nehezen találnak egy megbízható felnőttet, akivel bizalmasan megoszthatnák gondjaikat.

A pszichológiai elméletek szerint a hét fősnél nagyobb csoportokban szétosztódnak a szerepek. Van vezető, van alárendelt, van fekete bárány, bohóc és filozófus. Minden osztályközösségben megtalálható ez a felosztás, és a pedagógus rátermettségén, felkészültségén múlik, hogy időben felismeri-e és el tudja-e simítani az ebből eredő feszültségeket. Éppen a szereposztás miatt értelmetlen az a megoldás, miszerint az iskola igyekszik „megszabadulni” a nemkívánatos diáktól. Az eltanácsolt erőszakoskodó az új iskolában, az új közösségben ugyan tiszta lappal indul, de egy idő után visszakerül a szerepébe, és minden kezdődik elölről. A pszichológusok szerint minden osztályban van egy-két problémás gyerek, akikre a pedagógusoknak fokozottabban oda kellene figyelniük, a kérdés csak az: mikor? Iskoláinknak még mindig a tananyagátadást tartják fő feladatuknak, s az oktatómunka mellett kevés idő jut a nevelésre. De egyes egyházi iskolákban például a tanítás előtt tíz percet szánnak a reggeli „enyhülésre”, amikor a diákok társaik előtt elmondhatják, milyen öröm vagy bánat érte őket az elmúlt napon, máshol panaszládába gyűjtik a diákok levélkéit, amelyek tartalmát aztán az osztályfőnöki órákon megbeszélik.

A sikanéria ellen közösen kell felvenni a harcot, pár beszélgetés, néhány megértő pedagógus nem elég. Az iskolai légkörnek kell megváltoznia, azt kell sugallnia gyerekek számára, hogy a másik megszégyenítése emberhez méltatlan cselekedet. Csak az öntudatos ember képes a másik megbecsülésére, tiszteletére -- elengedhetetlen tehát a gyerekek önbecsülésének fejlesztése. Időt kell szakítaniuk egymás megismerésére, meg kell tanulniuk közösen dolgozni, alkalmazkodni egymáshoz, közösen megkeresni a felmerülő problémák megoldását. És mindenekelőtt, meg kell tanulniuk kommunikálni, nyitottnak lenni, elmondani bánatukat, örömüket, félelmeiket, sérelmeiket.

Mi is az a sikanéria?

Tanácsok gyerekeknek:

Sikanériáról beszélünk, ha egy vagy több gyerek tudatosan és többnyire ismételten bántalmaz és megfélemlít más gyerek(ek)et. Ez azt jelenti, hogy egy másik gyerek, aki ellen nem tudod megvédeni magad, olyat tesz neked, ami fáj, ami kellemetlen, ami megalázó.

Vagyis:
-- ha kinevetnek, csúfolnak
-- ha kigúnyolják a ruhádat, családodat, gúnyolódnak veled, mert jól tanulsz, szót fogadsz
-- ha a társad olyan dologra kényszerít, amihez nincs kedved
-- ha elveszi a tízóraidat, pénzedet, személyes dolgaidat
-- ha arra kényszerít, hogy lógj az iskolából
-- ha olyat tesznek veled, ami kellemetlen számodra (rugdosnak, szidnak, eldugdossák a holmidat)

Hogyan védheted meg magad?
-- Ne hagyd magad kiprovokálni! Küldd el őket, kiálts hangosan „NEM”-et, vagy fuss el!
-- Ha azon az útvonalon kell járnod, amerre a bántalmazóid is járnak, soha ne menj egyedül! Várj be másokat, és velük együtt menj!
-- Kerüld el azokat a helyeket, ahol bánthatnak!
-- Ha nincs barátod, keress egyet. Könnyen lehet, hogy nem vagy egyedül ezzel a problémával. Fogjatok össze!
-- Oszd meg szüleiddel gondjaidat, kérj tőlük tanácsot. Ne feledd, szükséged van rájuk!
-- Keressd fel azt a pedagógust, akiben megbízol, és neki is mondd el a problémádat.
-- Ha sem szüleidben, sem pedagógusaidban nem bízol, keresd fel az iskola pszichológusát.
-- Ne feledd, szükséged van segítségre! Ne gyötrődj magadban!

Tanácsok szülőknek:

Gyanús jelek, melyek észlelése után fokozottan oda kell figyelni a gyerekre:
-- ha a gyereknek nincsenek barátai, senkihez nem jár és őt sem látogatják meg az osztálytársai
-- annak ellenére, hogy szeretett iskolába járni, hirtelen visszakozni kezd, az iskolába indulás előtt, fej- vagy gyomorfájásra panaszkodik, mindent elkövet, hogy otthon maradhasson
-- váltogatja az iskolába vezető útvonalakat, gyakran kéri, hogy autóval vigyék őt el
-- éhesen érkezik haza (az agresszorok elveszik a tízóraiját, ebédjegyeit)
-- gyanúsan sokszor veszíti el a dolgait, pénzét
-- nincs kedve a tanuláshoz, nehezen tud a feladatra koncentrálni
-- gyakoriak nála a hangulatváltozások, szomorú, apatikus, agresszív, követelőző
-- nem akar beszélni arról, hogy mi bántja

Ha beigazolódik a gyanú és a gyerek sikanéria áldozatává vált, akkor a következő a teendő:
-- Éreztetni kell a gyerekkel, hogy mi mindig mellette állunk, mindenben támogatjuk, ránk mindig számíthat. Komolyan beszéljük meg vele a dolgot, ne hazudtoljuk meg, ne próbáljuk jelentéktelennek feltüntetni a problémát.
-- A szülőknek fel kell keresniük a gyerek osztályfőnökét, az iskola igazgatóját és győződjenek meg, hogy az iskola képes-e segítséget nyújtani.
-- Ha a pedagógusok segíteni szeretnének, de nem rendelkeznek a kellő szakmai gyakorlattal és tapasztalattal, akkor az iskolának a szülőkkel egyetértésben szakember segítségét kell kérnie, aki segít a kialakult helyzet megoldásában.
-- Ha az iskola elutasítja a probléma megoldását, vagy ha a szülő nincs meggyőződve az iskola által nyújtott segítség szakszerűségéről, akkor visszautasíthatja a szakszerűtlen módszert és értesítheti a felsőbb szerveket, kérvényezheti a gyerek áthelyezését más iskolára, valamint jogi védelmet kérhet számára.

A körülményektől függően más intézkedéseket is foganatosíthatnak:
-- meglátogathatják az agresszor szüleit és megpróbálhatják közösen megoldani a problémát
-- biztosítják a gyerek számára a biztonságos iskolába- és hazajutást
-- feljelentést tehetnek a rendőrségen a bántalmazók ellen
-- segítséget kérhetnek a szülői szövetségtől
-- pszichológus segítségét kérhetik.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Iskolás lettem!

Kovács Márta

Minden gyermek életében elérkezik a nagy pillanat: első osztályos lesz.

2018.9.6.    10


Iskolakezdésre

Jády Mónika

Csoportba való beilleszkedés, konfliktusok, alkalmazkodás, teljesen új környezet, tananyag – nem könnyű az iskolakezdőknek.

2018.9.2.    29


Gyerekkor és digitális világ

Huszár Ágnes

Az év elején megszokott kérdés az iskolában, ki mit kapott karácsonyra. Vajon mi kerül szóba a leggyakrabban?

2018.1.22.    4


Hozzáállás kérdése

Huszár Ágnes

Iskolás gyerekekkel készült rádióriportot hallgattam a minap...

2017.12.9.    24


Mi legyen a tízórai?

Jády Mónika

A fejlődésben lévő szervezet még nem tud hosszabb ideig energiát tárolni, rendszeres tápanyag-utánpótlásra van szüksége.

2017.9.12.    20


Kezdődik az iskola

Jády Mónika

Csoportba való beilleszkedés, konfliktusok, alkalmazkodás, teljesen új környezet – nem könnyű az iskolakezdőknek.

2017.9.1.    10


Tanulj, fiam!

Bányai Ilona

Az iskolakezdéssel sok családban felmerül az állandó dilemma: kell-e és ha igen, mennyi segítség kell a gyereknek a tanuláshoz.

2013.9.19.   


Hogyan éljük túl anyagilag az iskolakezdést?

Faar Ida

Tetszik, vagy sem – ennek a nyári szünidőnek is vége lesz lassan, a gyerekek legnagyobb bánatára.

2013.8.27.    10


Diák-szóvirágok

Huszár Katalin

Középiskolai tanárként arra törekszem, hogy diákjaim minél több tudás birtokosai legyenek.

2013.6.5.    28


A tanulásról – nemcsak félévkor

Kovács Márta

Amíg kisebb a gyerekünk, kevesebb a követelmény, és játékosabb formában történik a számonkérés is.

2013.1.28.    10


Vajon ki ő és hol van a hazája?

Nagy Erika

Az, hogy egyre kevesebb gyerek vesz kezébe manapság könyvet, talán abból is adódik...

2012.5.9.    4


Mit tehet a szülő?

Kovács Márta

Számomra újdonság, ami a lányommal történik: nem akar iskolába járni!

2011.11.8.