Szünidő, nyaralás, táborozás

Krippel Éva, nevelési tanácsadó  2010.7.7. 4:23

Akinek iskolás gyereke van, tudja milyen megkönnyebbülés, amikor elhangzik az utolsó iskolai csengetés.

Nem kell este könyörögni a csemetének, hogy menjen már aludni, vagy reggel ráncigálni az ágyból és sürgetni, s rohanni vele falun-városon keresztül, hogy időben érjünk munkahelyünkre.

A szülőnek is pihenés a szünidő, hisz fáradtan hazaérve az egész napi munka után nem kell a gyerek házi feladata miatt veszekedni, újraíratni a leckét, tanítani a verset. Nincs fogadóóra, nincs szülői értekezlet. Mindebből az is következik, hogy nagy mennyiségű idő, energia szabadul fel, esetleg őszinte jókedv és egymásra hangolódás.

Előttünk a temérdek vakáció. A szülőnek viszont van 3-4 hét szabadsága, amelyből már „csipegetett”, illetve még tartalékolni szeretne az év végéig. Sok családban gond is az elkövetkező két hónap megszervezése. Mi lesz a kis 7-8 évessel, akit nem lehet egyedül otthon hagyni? Mi lesz a nehezen kezelhető serdülővel, aki kezdetben élvezi a szabadságát, de előreláthatóan 1-2 hét után unatkozni kezd – lődörög, csavarog majd?

Kortól és otthon látott mintától is függ, hogy egy gyerek mennyire tudja elfoglalni magát a szünidőben. Arra mindenképpen figyeljünk, hogy minél kevesebb időt szánjunk, hagyjunk a gyereknek a semmittevésre, televízió és számítógép előtti kontrolálatlan és korlátlan időtöltésre. Fontos, hogy a nagyobb gyereknek legyen állandó programja, például rendszeres heti edzés, házimunka... A kisebbekkel mindig beszéljék meg a szülők, hogy hol és kivel lesznek, miért és főleg: meddig. A kicsik szükség esetén tudjanak telefonon
Hasznos és fontos a helyszínváltás a gyereknek. Jó, ha bebiztosítható, hogy a városi gyerek falura menjen, a falusi pedig a városban tudjon kikapcsolódni.

Szükséges, hogy gyerek elmehessen a nagymamához, nagypapához, akiknek a hiánya az iskolaév folyamán sok családban evidens. Lehetőség nyílik a közeledésre, egymás megismerésére a mindennapokban.

A gyerek számára sokat adnak szocializáció szempontjából a kortárs kapcsolatok. Be kell kalkulálnunk a barátokkal tölthető időt is a nyárba. El kell viselnünk azt a helyzetet, ha úgy látjuk, hogy gyerekeink semmi értelmeset nem csinálnak. A kikapcsolódáshoz a passzív pihenésre is szükség van. Talán a nyár folyamán a leginkább megvalósítható, hogy a barát szüleivel megegyezzünk és pár napot nálunk, pár napot náluk töltsenek el a gyerekek. Talán még magunk is emlékszünk a barátnőkkel a barátnőknél töltött átbeszélgetett éjszakákra...

Szerencsés foglalatosság a nyári táborban eltöltött 1-2 hét, persze kinek-kinek a lehetőségeihez mérten. Ma már nem csak pihenést, játékot kínálnak, hanem a tudásszerzés lehetőségét is megadják. Mindenképpen ajánlatos időben körülnézni, feltérképezni a kínálatot: nyelvi, művészeti, média, kaland, lovas, tánc, sátor és még sok más közül válogathatunk.

A kiválasztott tábor legyen tartalmas, biztonságos és főleg: akarja a gyerek! Ajánlatos figyelembe venni a gyerek személyiségét. Vajon nyílt, barátkozó, gyorsan beilleszkedő, örökmozgó csemeténkről van szó, akit kalandtáborba küldhetünk? Esetleg zárkózottabb, nyugodtabb természetű, szívesen vesz részt az alkotó munkában, türelmes és kitartó? Neki megfelelő a kézműves, rajz- vagy egyéb alkotótábor. Beszélgessünk, mit is szeretne gyerekünk, gondoljuk át, hogy mennyire bírja a nagyobb illetve kisebb közösséget!

A pszichológusok szerint a korosztály szempontjából a homogén összetételű tábor az előnyösebb. Persze az üzlet szempontjából fontosabb a megfelelő létszámú csapat létrejötte, ezért gyakoribbak a vegyes korosztályú táborok. Előfordulhat a kicsik terrorizálása, vagy a fiatalabbakkal való törődés leköti a táboroztatók energiáját, és nem szentelnek elég figyelmet a nagyobbaknak, akik ezt ki is használják. Ezért is fontos a táborvezetők ismerete. Szerezzünk információkat a szervezők képzettségéről, mennyire ismerik a gyerekekkel való munkát, milyen tapasztalatokkal, preferenciákkal rendelkeznek. A helyszín ismerete is szerencsés.

Ha a gyerek először vesz részt táborozáson, vagy ismeretlen közegbe küldjük, jó, ha baráttal, idősebb testvérrel engedjük útra. A szülőnek is próbatétel az első tábor. El kell tudnia engedni a gyerekét, hogy az önállóság érzését kipróbálhassa. A jól választott táborból boldogan, élményekkel gazdagodva térhet haza a táborozó. Az ott tapasztaltak egész életükön át elkísérhetik őket.

Táborral vagy tábor nélkül – a gyerek számára természetesen a legfantasztikusabb nyaralás, ha együtt a család! Biztosan állíthatom, hogy ebből a szempontból nem az a fontos, hogy külföldre mennek-e nyaralni, vagy itthon maradnak. A közös élmények, az együtt töltött idő, az egymásra figyelés, a nagy beszélgetések az igazán meghatározók.

Azt kívánom minden szünidőt tervező és töltő kicsinek és nagynak, gyereknek és felnőttnek, hogy az egész éves mindennapi rohanást sikerüljön leállítani, és minél nagyobbat kóstoljunk a „csak együttlétből“!

Hozzászólások

@

Küldés