A szakítás árnyékában


Mészáros Krisztina  2009.9.9. 10:07

A nyár vége szomorúan fojtogat. Nem mintha az őszt nem szeretném, csupán a vidámság tűnik majd el az emberek szívéből a következő hetekben.

Hát ez a sejtelmes szomorúság, ez jár az agyam zugaiban, ilyennek látok egy párkapcsolatot, amikor haldoklik. Mindketten mélabúsak benne, de a remény, hogy vár rájuk egy új, még ismeretlen jövő, ez rángatja a régi szerelmeseket előre. Aztán mikor újra éled a napsütés, vénasszonyok nyarán, még jobban sugárzik a boldogság a szemünkből. Mert a szomorú és tragikus elválás után, új szerelmem érkezik, és ez a jobbik eset. Sokkal nehezebb annak, aki nem is tudja, hogy a szakítás árnyékában él, mert nem akarja észrevenni a jeleket.

S mik a jelek? Ha már régóta nem ültünk egymással szemben, és nem néztünk a párunk szemébe. Vagy ha már hónapok óta nem nevettünk együtt egy kiadósat. Néha teljesen külön életünk van, és csak este találkozunk a tévé előtt, de akkor sem beszélünk. Tudom, sokan túlhajszoltak, és abban is biztos vagyok, hogy ha egy hétig nem beszélgetünk, az még nem a vég kezdete. De nézzünk mélyen a szívünkbe, nincs halálra ítélve az a viszony, ahol nincs beszélgetés, és őszinteség?

A nő általában vár. Aztán vagy jön egy új férfi, aki szerelme hatására rákészteti arra, hogy kilépjen a kapcsolatából, vagy épp elfojtja szíve fájdalmait, remélve, ez nem olyan nagy gond, csak ő túlozza el. A férfiak szerint a nők által felvázolt hiányosság csak apróság, a világ gondjaival szemben említésre sem méltó. Ezzel pedig olyan helyzetet teremtődik a kapcsolatban, amit már nem lehet sem kikerülni, de saját magunk sem vagyunk elegek ahhoz, hogy megoldjuk...

Saját tapasztalatom szerint a házasságban csak akkor teszünk lépéseket a dolgok javítására, amikor már a párunktól ultimátumot kapunk. Amikor egy konfliktus megoldhatatlannak tűnik, akkor a legkönnyebb feladni, fenyegetőzni. Mi, nők, ebben vagyunk a legjobbak. Ha a hajtépős, sikítozós, „nem értékelsz engem” jelenetekért Oscart kaphatnánk, mindannyian tucatnyit tartanánk otthon. Mi ilyenkor azt hisszük, egyszerűbb kint, mint bent, és reméljük, a következő sarkon vár az igaz szerelem. A férfit pedig a hasonló kirohanásokkal végképp meggyőztük, meneküljön. Hiába, mi érzelmes lények vagyunk, érzelmeink irányítják egész létünket. Én ezt szeretem, nagyon, hiszen az esti híreken csak mi tudunk sírni...

Ha viszont heti szinten kiborulunk, és egyre mélyebb a párkapcsolati lyuk, mérlegeljünk, és próbáljunk gondolkozni! Mit vesztek, és mit nyerek a búcsúval? Mit tartok fontosnak a kapcsolatomban, mi az, ami elmúlt? Néha kell, hogy elgondolkozzunk a szakításról, közel kerüljünk hozzá, hogy lássunk reálisan szerelmi ügyekben! Van, amikor szeretnénk ugyanabba a férfiba újra beleszeretni, máskor viszont a feszültség elrontott már mindent, és nem tudunk visszabújni a megszokott szerepbe. Néha, a másik felünk annyira kapaszkodik belénk, hogy nem tudunk szabadulni, pedig akarunk. Megesik az is, hogy magunk táncolunk vissza, mert rájövünk, az élet nem csak rólunk szól, és senki sem adhat annyit, mint a párunk.

Bárhogy is legyen, Petőfi Sándor A csillagos ég című verse, számomra örök mottó: A szerelem mindent pótol, s a szerelmet nem pótolja semmi. Tehát ha kell, szakítsunk, és lehet hogy szemrehányásokkal, félelmekkel, vagy lemondásokkal lesz tele jó pár hét, lehet hogy hónap is, de ne érjük be kevesebbel annál, mint amit mindannyian megérdemlünk! Ez pedig a szerelem.



Hozzászólások

Sanyi, 10. 09. 2009 17:22:54 Miért?
Kedves Krisztina! Volt egy mondat, amin megakadt a szemem és folyton azt kérdezem magamtól, hogy miért? "A nő általában vár. Aztán vagy jön egy új férfi, aki szerelme hatására rákészteti arra, hogy kilépjen a kapcsolatából" - ez számomra annyira hidegnek tűnik. Addig "zaklatja" a nő a jelenlegi pasiát, amíg nem jön egy másik akiért dobja?? Na, akkor hogy is van ez?
orban kitti, 14. 09. 2009 19:35:47
Szia, amit tapasztaltam eddigi eletem soran, sajnos, engem igazol, a legtobb esetben. De az a kapcsolat, amely durvan nem mukodik, es nem csak az a gond, hogy meguntam a masikat, arra ez nem ervenyes. Tehat, nem kell a hatterben masik embernek lenni, de leggyakrabban ott van....Lehet, hogy csak kiszemelve, lehet, hogy baratkent, de a uj pasi letezik. Az a bizonyos kinzas a no reszerol...Hat, valljuk be, ketoldali.Tovabbi szep hetet.
@


Kapcsolódó cikkek

Penge vagy hal?

Madarász Ildikó

Te melyik vagy? Penge vagy hal?

2009.9.30.   


Kulturált szakítás

Fodor Tekla

Minden kapcsolat eleje rózsaszín, csodás és tökéletes.

2009.9.30.  1   


Határok nélkül

Varga Gréta

„Minden újabb lehetőséggel esélyt kapunk, hogy előre lépjünk a tervünkben.” (Neale Donald Walsch)

2009.9.30.   


Túl gyors iram

Nagy Erika

Sok mindent képes vagyok elviselni, de egyre gyakrabban kikészülök akkor, mikor azt a szót hallom, hogy álompár.

2009.9.29.   


Ideiglenes szakítás

Kabók Zita

Azt mondják, az ideiglenes szakítás ráébreszti az embert, hogy mit is veszített el, egyben lehetőséget ad arra, hogy újraértékelje az életét.

2009.9.28.   


Megint vége

Halász Kata

Végre elhatározásra jutottam. Megmondom neki, hogy vége. Végleg. Annyi tépelődés után. Annyi elvesztegetett hónap után.

2009.9.25.   

A rovat további cikkei

Vergődés

Póda Erzsébet

Évike kezdő kamaszkorától romantikus volt. Minden este alvás előtt elképzelte, ahogy a jóképű herceg érte jön, és magával viszi.

2009.9.21.   


Igen-nem

Jády Mónika

Egy kapcsolat vége egy nő és egy férfi szemszögéből.

2009.9.19.   


Szakítsunk! Szakítsunk?

Orbán Viktória

Egyik nap, mikor a munkaügyi hivatalban ültem, fültanúja voltam egy beszélgetésnek, amely két nő és egy férfi között zajlott.

2009.9.18.   


Se veled...

Dráfi Emese

Töredelmesen bevallom, tényleg nem tudunk szakítani. Vagy inkább nem akarunk?

2009.9.16.   


Szőnyeg alá?

Halász Kata

Szakítottam a csajommal. Vége. Ahogy kiböktem ezt a rövid, egyszerű, de legkeserűbb szót éreztem, végiggördült egy aprócska verejtékcsepp a halántékomon.

2009.9.14.   


Szakíts, ha bírsz!

Robert H.Raven

Férfikollégánk várva-várt gondolatai a hónap témájában...

2009.9.12.  10