Határok nélkül

Varga Gréta  2009.9.30. 4:18

„Minden újabb lehetőséggel esélyt kapunk, hogy előre lépjünk a tervünkben.” (Neale Donald Walsch)

A szerelem a legnagyobb boldogság életünkben. Akkor beszélünk erről az érzésről, amikor két ember él-hal egymásért, amikor mámorban úszunk minden egyes vele töltött pillanatban. Mégis hogyan válik ez az elsöprő, szenvedélyes érzés szakítássá?

Harmónia

Sokat töprengtem, vajon mikor teljes egy pár, vajon mikor alkot egyet a kettő? Vajon milyen értékrendek találkoznak, s ha különböznek, hogyan egyeznek meg? Meglátásom szerint a szerelem is – akár a többi emberi kapcsolat – tiszteleten, tolerancián, becsületen, bizalmon és őszinteségen alapszik.

A kedvesem és én

A kezdet kezdetén e felsorolt elemek közül az utolsó kettő még hiányzik, de a kölcsönös tisztelet, türelem és egymás megbecsülése természetes. Azonban a bizalom és az őszinteség még feltételes. Igen, hiszen hogyan bízhatunk meg egy olyan emberben, akit még nem is ismerünk? Aztán lassan, de biztosan kialakul bennünk egy kép a másikról. Ha nem okoz nekünk csalódást, idővel teljesen kitárulkozunk előtte. A szép kezdetet követi a kellemes megnyugvás. Ekkor harmóniában élünk egymás mellett. Az elsöprő szerelmi viharok lappangani látszanak, és csendes, nyugodt korszak váltja fel a heves érzelmektől telített időszakot. Tiszteljük, becsüljük és szeretjük egymást, amely alapköve két ember együtt maradásának. Kiismertük párunkat, mégsem vált unalmassá számunkra, mert minden hónap tartogat valami egészen fordulatosat, valami egészen mást! Ha azonban az öt elem valamelyike hiányzik, kezdenek kínosan elviselhetetlenné válni az együtt töltött pillanatok.

A bosszú java

És ha a bosszúság túlsúlyban van? Akkor az oly szelíden nyiladozó kapcsolat soha nem hoz gyönyörű virágot? Mi az a pont, amikor emberek egymás idegein táncolnak, amikor kezdik úgy érezni, itt a vége, és nincs tovább? Hol rontottuk el? Mit követtünk el, amiért mindezt viselni kell? Mire jó ez a szenvedés?
Nézzünk mélyen magunkba, hisz kérdéseinkre csak mi adhatunk választ!
Ha két ember között kihal az érzelem, a szeretet, akkor már nincs tovább. A halott kapcsolat felélesztése sohasem könnyű, és ne is akarjuk! Amikor látjuk, hogy szenved a másik, hiszen próbálkozik, amikor bennünk már a szeretet egy apró szikrája sem mozdul, ha megszólít, ha hozzánk ér, ha csak bókol – az esély a megmentésére üres remény.

Érezzük, mélyen legbelül – ismerjük fel és fogadjuk el!

A végén mégis elválnak útjaink, sikerül kimondani a nemet, és elengedni magunktól azt a biztonságot, amelyet vele éreztünk. Egy tátongó űr kerít hatalmába lassan, amely két érzést válthat ki belőlünk. Az egyik, hogy úgy érezzük, ez az űr felemészt bennünket. A másik, hogy hirtelen ránk tör a szabadság mámora, amely örömmel tölti el lelkünket.

Tény, hogy az életben sok kihívás, probléma adódik. Ez egy a sok közül. Megoldásra vár, és csak önmagunk tudunk döntést hozni. Ha az élet egy színdarab, akkor egy játszma. Csakhogy mindent magunk irányítunk! Tépelődéseink helyett merjük kimondani érzéseinket!

Döntsünk és élvezzük!

Hozzászólások

@

Küldés