Ideiglenes szakítás

Kabók Zita  2009.9.28. 12:03

Azt mondják, az ideiglenes szakítás ráébreszti az embert, hogy mit is veszített el, egyben lehetőséget ad arra, hogy újraértékelje az életét.

A partnereknek lehetőséget ad, hogy kiszellőztessék a fejüket, és egy esetleges elhamarkodott döntés helyett a helyes döntést hozzák meg. Ha ideiglenesen megszakítjuk a kapcsolatot, lehetőségünk van az újrakezdésre. De vajon érdemes?

Szakításkor az emberben felmerülő leggyakoribb kérdések: Most akkor örökre vége? Már soha nem fogom látni? Soha nem megyünk randira? Ha ideiglenes szakításban „egyezünk meg”, akkor felesleges illúziókba kergetjük magunkat, mert így talán csak a sehova se vezető reményt ébresszük fel magunkban. Az is lehet viszont, hogy az ideiglenes szakítást könnyebben átvészeljük, és időközben rájövünk, hogy jobb nekünk egyedül.

Andrea kolleganőm huszonévesen ikreket szült. Férje rögtön a szülés után szakított vele, és egy évig külön is éltek. Aztán összeköltöztek. Az ebédszünetekben vidáman mesél a családjáról, és büszkén mutogatja a fényképeket az asztalán. Pár hete kisebb-nagyobb időszakokon betegszabadságra megy, mert depressziós, ugyanis a házassága válságban van. De a vidám nevetgélés a családról való beszélés közben nem szűnt meg...

John, IT-menedzser boldog házasságban élt feleségével és fiával. Ám amikor a felesége a kislányukat várta, John nem bírta idegekkel a terhes asszony kívánságait, aki folyton valamilyen étel után sóvárgott, ami persze éppen nem volt a házban. John állítólag kikészült attól, hogy hajnali kettőkor mogyorókrémért kellett szaladnia a szupermarketbe. Egy héttel a baba születése előtt elköltözött. De csak pár hónapra. Azalatt csajozott, bulizott amennyi csak belefért – míg a felesége otthon szoptatta a kislányukat. Aztán mégiscsak meggondolta magát, és bekopogott a családja ajtaján. Úgy tűnik, a házasság lehet egy ilyen laza kapcsolat is, amelyből ki- és be lehet sétálni kedvünkre.

Rosie mindig is visszahúzódó lány volt, a fiúk sem igen rajongtak őt körül. Nagyon fiatalon megismerkedett a nagy szerelemmel, tíz évig tartott a kapcsolata, aztán a fiú szakított vele. Hiába könyörgött, kérlelte, a srác nem akarta folytatni a kapcsolatot. Rosie ezután teljesen bezárkózott, csak tanult és dolgozott, egy férfit sem akart látni a közelében. A szülei már nagyon meg voltak ijedve, hogy mi lesz így vele, nem fog elkelni. De ő hajthatatlan maradt. Élete megszürkült, s mire már teljesen lemondott mindenről, egyszer csak a volt partnere újra felbukkant, és arra kérte Rosiet, hogy kezdjék újra. Azóta összeházasodtak és nemrég megszületett a kisfiuk.

Peter és Eve minden órájukat együtt töltötték. Eve nagyon boldog volt: együtt nappal az egyetemen, este közös tanulás, hétvégén bulik. Aztán Peter úgy határozott, hogy több időt akar tölteni a haverjaival – erre Eve szakított vele, azzal az indokkal, hogy ő meg többet szeretne egyedül lenni. Peter maradni akart, de nem tehetett semmit. Aztán kis idővel később Eve meglátta őt, amint a zenekarban játszott, újra megtetszett neki a fiú, és rájött, hogy hibát követett el. Bocsánatot kért, és újrakezdték. A következő héten azonban már Eve újra úgy érezte, hogy Peter folyton egyedül hagyja, és hiába panaszkodott neki, ő nem változtatott a helyzeten. A lány úgy döntött, hogy mégse neki való ez a pasi, újra szakított vele. De még nincs vége! Amikor Eve egyszer megint meglátta Petert egy lánnyal, nagyon féltékeny lett. Megbeszélték, és úgy döntöttek, újrakezdik. Csakhogy az összes problémájuk megoldatlan maradt. A következő héten végleg szakítottak...

Amikor összeveszünk, majd újrakezdjük a kapcsolatot, intenzív érzelmi állapotokba kerülünk. Vannak olyan emberek, akik kifejezetten szeretik az ilyen helyzeteket. Szakításkor könnyen mondunk olyanokat, amit aztán később megbánunk: soha nem akarlak látni, gyűlöllek. Aztán kibéküléskor másképpen beszélünk: hogy is gondolhattam, hogy tudnék nélküled élni?

A probléma csak az, hogy bár ezek az érzések izgalmasak, vagy akár mámorba visznek minket, semmi sem garancia arra, hogy a kapcsolatunk örökké fog tartani. Bár, ha azt vesszük, manapság már semmi sem hosszú távú, akkor meg miért várjuk el a kapcsolatunktól, hogy az legyen?

Élvezzük, ami van, a többi majd jön magától...

Hozzászólások

@

Küldés