Kulturált szakítás
Minden kapcsolat eleje rózsaszín, csodás és tökéletes.
Ebben az időszakban érvényes a közhelyes kis mondás, miszerint a szerelem butít és vakít. A problémák, a kisebb-nagyobb viták csak egy bizonyos időszak után toppannak be a kapcsolatba: Miért nem hívtál? Hol voltál és főleg kivel? Mindig csak a foci, haverok, foci, haverok!... És sorolhatnám a vitaindító kérdéseket. Ezek felgyülemlése szakításhoz vezetnek, de ez mindig okkal történik. Az elválásnak viszont nem kell feltétlenül tányércsapkodás között megtörténniük – baráti hangulattal is megoldható a valamikor szeretett személytől való elszakadás.
Hogy ki hogyan képzeli el a kulturált szakítást, az alábbiakban kiderül:
Anna, 22 éves, egyetemista: Elsősorban mindkét félnek tudomásul kell vennie, hogy a kapcsolatuk összeomlott. Ezután következhet a normális hangnemben történő szakítás. De tekintve, hogy érzelmi pillanatról van szó, szerintem ezt ezer párból csak néhányan tudják nyugodtan menedzselni, hiszti, sértődés és fájdalom nélkül.
Andrea, 28 éves, belgyógyász: A tinédzserek körében nem hinném, hogy létezik ilyenfajta szakítás. Abban a korban még jót tesz egy-két csetepaté. Felnőttek esetében pedig sokszor szavakra sincs szükség, hogy kifejezzük mondanivalónkat. Amikor már nem megy, akkor nem megy és kész. Ennyire egyszerű.
Csanád, 22 éves, jogász: Lényege csupán annyi, hogy mindkét fél számára egyértelmű és világos, hogy a kapcsolat, melyben élnek, nem vezet semerre. Mindenképp őszintén is személyesen szükséges közölni a döntést, és nem e-mailben, esemesben vagy a csevegőn.
Kincső, 19 éves, egyetemista: Csendben, őszintén és bármiféle elvárás nélkül azt mondjuk a másik félnek, hogy viszlát.
Felejtsük el az arctalan technikai utakat, és négyszemközt próbáljunk véget vetni annak, ami már nem működik! Mellőzzük az esemesben, e-mailben való szakítást, és soha ne hagyja el a szánkat a „Maradjunk barátok!” kijelentés, hiszen ez csak feldühíti a másikat. A kulturált szakítás egyik alapfeltétele a személyes kommunikáció, a nyitottság és őszinteség.
És te hogyan szakítasz/szakítottál kulturáltan?
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Határok nélkül
„Minden újabb lehetőséggel esélyt kapunk, hogy előre lépjünk a tervünkben.” (Neale Donald Walsch)
2009.9.30.
Túl gyors iram
Sok mindent képes vagyok elviselni, de egyre gyakrabban kikészülök akkor, mikor azt a szót hallom, hogy álompár.
2009.9.29.
Ideiglenes szakítás
Azt mondják, az ideiglenes szakítás ráébreszti az embert, hogy mit is veszített el, egyben lehetőséget ad arra, hogy újraértékelje az életét.
2009.9.28.
Megint vége
Végre elhatározásra jutottam. Megmondom neki, hogy vége. Végleg. Annyi tépelődés után. Annyi elvesztegetett hónap után.
2009.9.25.
Vergődés
Évike kezdő kamaszkorától romantikus volt. Minden este alvás előtt elképzelte, ahogy a jóképű herceg érte jön, és magával viszi.
2009.9.21.
A rovat további cikkei
Szakítsunk! Szakítsunk?
Egyik nap, mikor a munkaügyi hivatalban ültem, fültanúja voltam egy beszélgetésnek, amely két nő és egy férfi között zajlott.
2009.9.18.
Se veled...
Töredelmesen bevallom, tényleg nem tudunk szakítani. Vagy inkább nem akarunk?
2009.9.16.
Szőnyeg alá?
Szakítottam a csajommal. Vége. Ahogy kiböktem ezt a rövid, egyszerű, de legkeserűbb szót éreztem, végiggördült egy aprócska verejtékcsepp a halántékomon.
2009.9.14.
Szakításra képtelenül
Két ember közti elmélyült, közeli kapcsolat egy olyan fonál, ami előtt képesek vagyunk órákig állni...
2009.9.10. 2