Túl gyors iram
Sok mindent képes vagyok elviselni, de egyre gyakrabban kikészülök akkor, mikor azt a szót hallom, hogy álompár.
Mert: mitől álompár valaki? Azért mert szépek, okosas, fiatalok, ismertek? Ahányszor álompárt harangozott már be a sajtó, annyiszor támadt kedvem arra, hogy a fejem a falba verjem. Miért is? Csak azért, mert legjobb esetben egy-két évig úsznak ezen párok a boldogságban, minden szép és jó, majd ezt követi az álszerelem a kívülállóknak, otthon pedig a pohártörés, zene-bona…
Majd jön a szenzációs bejelentés: véget ért az álompár kapcsolata! Hoppá! Akkor most mi van? Egy idő után, mikor egy párról már a csapból is ömlengés folyik víz helyett, figyelni kezdek. Figyelek azért, mert a sok „ilyen boldog az életben még nem voltam”, vagy „a mi szerelmünk egy életre szól” egy idő után átcsap valami hasonlóra: „kihűltek az érzelmeink“, „túl gyors volt az iram“...
Marcsi és Peti szép pár voltak. Tervet szövögettek, álmodoztak, mint a legtöbb fiatal. Volt esküvő, olyan, amelyet minden lány kíván magának, limuzin, kastélyszálló, két hét nászút Mauritiuson, ajándék garmadával, különlakás a szülőktől. Kívánhat ennél többet valaki? Ó, igen! Őszinteséget, hűséget, tiszteletet…
Ugyanis: Marcsi két hónap elteltével mámortól ittasan újságolta szerelmének az örömhírt, gyermeket vár. Kicsit meglepődött a reakción, mivel párja sokkal visszafogottabban fogadta a hírt, mint ahogy ő azt elképzelte. „Nem is örülsz? “ „De, örülök.“ Annyira száraznak és hiteltelennek tűnt a kipréselt vallomás, hogy Marcsi szíve kalimpálni kezdett. Majd azzal magyarázta, biztosan a meglepetés okozta sokk a hibás. Teltek múltak a hónapok, a kismamát annyira lefoglalta az állapota, hogy észre sem vette, baj van. A nyolcadik hónapban volt, mikor édesanyjával átruccant Győrbe, hogy pár dolgot megvásároljon, mire a baba megszületik. S ott, akkor, minden megváltozott. Az egyik üzletből kijövet férjébe botlott. Nem volt egyedül. Fiatal nő és egy aranyos, pár hónapos gyermek kísérte. Kiderült, annak idején, mikor a lánnyal szakított, még nem tudták, hogy babát vár. Majd jött az új szerelem, hamarosan a házasság is. Majd ismét találkoztak, véletlenül. De: akkor Peti már kimondta a boldogító igent. Ezért nem tudott lelkesedni, mikor megtudta, felesége gyermeket vár.
Mire a kis Dávid megszületett, már hivatalosan is elválasztották őket. Nem volt apás szülés.
Sőt, még azt is mástól tudta meg, hogy kétszeres apuka lett. Soha sem látta gyermekét, pedig már egyéves. Megtiltották, teljesen kizárták az életéből. Tartásdíjat rendszeresen visszaküldik, köszönik, nem kérnek belőle…
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
Határok nélkül
„Minden újabb lehetőséggel esélyt kapunk, hogy előre lépjünk a tervünkben.” (Neale Donald Walsch)
2009.9.30.
Ideiglenes szakítás
Azt mondják, az ideiglenes szakítás ráébreszti az embert, hogy mit is veszített el, egyben lehetőséget ad arra, hogy újraértékelje az életét.
2009.9.28.
Megint vége
Végre elhatározásra jutottam. Megmondom neki, hogy vége. Végleg. Annyi tépelődés után. Annyi elvesztegetett hónap után.
2009.9.25.
Vergődés
Évike kezdő kamaszkorától romantikus volt. Minden este alvás előtt elképzelte, ahogy a jóképű herceg érte jön, és magával viszi.
2009.9.21.
A rovat további cikkei
Szakítsunk! Szakítsunk?
Egyik nap, mikor a munkaügyi hivatalban ültem, fültanúja voltam egy beszélgetésnek, amely két nő és egy férfi között zajlott.
2009.9.18.
Se veled...
Töredelmesen bevallom, tényleg nem tudunk szakítani. Vagy inkább nem akarunk?
2009.9.16.
Szőnyeg alá?
Szakítottam a csajommal. Vége. Ahogy kiböktem ezt a rövid, egyszerű, de legkeserűbb szót éreztem, végiggördült egy aprócska verejtékcsepp a halántékomon.
2009.9.14.
Szakításra képtelenül
Két ember közti elmélyült, közeli kapcsolat egy olyan fonál, ami előtt képesek vagyunk órákig állni...
2009.9.10. 2