Vége?

Angyal Sándor  2009.9.8. 5:51

A gyengébbik nem és a kapcsolataik felbomlása – vagyis a nők és a szakítás.

Férfiszemmel közelítve a téma felé, elég nehéz dolgom van, mert nem látok bele az ellenkező nem lelkébe, tehát csak példákkal tudok élni, amelyeket a saját és a körülöttem élők mindennapjaiból ragadok ki.

Nem tudnak a nők szakítani! – ez az általános vélemény, ráadásul nem csak a férfiak szájából hangzik el ez a mondat, hanem volt már rá példa, hogy egy lányismerősöm hangsúlyozta. Lehet, hogy meg fognak kövezni ezért, de ezzel egyet kell, hogy értsek vele. Bocs, csajok, de tényleg nem megy nektek ez a dolog. Véget vetni valaminek, az nem a ti stílusotok – persze ismételten itt is vannak kivételek – és ez sajnos így volt mindig is.

De vajon miért van ez? Mármint, hogy a nők nem bírnak szakítani. „Mert így kényelmes” – hangzik egy válasz. Érdekes, szóval inkább gyötörjük a partnerünket, mert nekünk így kényelmes, ha akarunk, odabújhatunk hozzá, ha pedig éppen nincs kedvünk a társaságához, egyszerűen nem vesszük a telefonhívását, és nem válaszolunk az üzeneteire sem? Csak azért mert kényelmes?! Érdekes lények nők – az emberfia megfejtené őket, de ha az egész életét is tenné fel rá, akkor sem sikerülne.

Olvastam egy könyvet, az egyik részletét szeretném megosztani az olvasóval, ugyanis nagyon szépen leírja az író, hogy kinek nehezebb a szakítás, és hogyan vészelik át a felek: „Érdekes – gondolta a néni –, mennyivel könnyebben viseli az elválást egy nő, mint egy férfi. A nő egy-két hét, vagy legfeljebb egy-két hónap alatt megvigasztalódik. Igaz, hogy rendszerint megy valakihez, így könnyebb. A férfi egészen más. Ő legbelül egyedül marad, s elhordja magában a fájdalmat néha esztendőkig is. Nem mutatja, végzi a maga munkáját, de benne van. Egyedül él vele, s csak soká kopik ki belőle. Ha egyáltalán kikopik.” – írja Dallos Sándor a Nap szerelmese című könyvében.

Mint átlagpolgár, én azt mondom, hogy a nők nem tudnak szakítani a férfiakkal. Inkább húzzák, ameddig csak lehet, de nem mondják ki a „viszlátot”. Ha pedig ki is mondják nagy nehezen, keserves kínszenvedések közepette, akkor hozzáteszik, vagy csak gondolják – de a szemükben ott van – a „maradjunkbarátok” frázis.

Könyörögve kérek mindenkit, aki a gyengébbik nemet képviseli, hogy mellőzze ezt a szókapcsolatot, mert ettől mászik minden pasi a falra! Köszönöm!

Hozzászólások

@

Küldés