Jogom van szeretni?


Puha Andrea  2010.5.5. 4:49

Május van. Ülök a parkban, és figyelem az egymásba fonódó párokat.

Boldogok. Szerelmesek. Ilyenkor néha elgondolkozom. Van ehhez jogom? Van hozzá jogom, hogy siketen szerelmes legyek? Hogy én is így andalogjak valakivel, kézen fogva? S ha igen, kivel? Egy ép, egészséges társhoz van jogom, vagy hozzám hasonlóhoz?

Megrázom a fejem. Persze, hogy van. Tudom, hogy van. Csak néha, mikor az ember maga mögött tudja az emlékeket, a lesétált mérföldeket, és számtalan akadályba ütközik, elkezd gondolkodni. És ez nem mindig jó.

Egyszer beszélgettem egy ismerősömmel, aki éppen azon kesergett, hogy nem talál egy normális partnert, akivel hosszú távra tervezhetne. Mindez randevúk tömkelege után fakadt ki belőle. Aztán rám nézett, és azt mondta: „El sem hiszem, hogy ezen siránkozom! Ha belegondolok, nekem az a legnagyobb gondom, hogy jól nézzek ki, megszépüljek a randevúra, tetsszek a pasinak, de neked emellett még el is kell fogadtatnod magad.”

Most mit mondhattam volna erre? Lehetne rosszabb is...

Visszatérve a sérültek jogaihoz: olvastam, hogy egy terapeutanő a megdöbbenéstől, zavartól sápadtan jelentette felettesének, hogy sérült növendékeire egy félreeső teremben bukkant rá, ahol éppen csókolóztak. Nem is attól ijedt meg, hogy szem elől vesztette őket, hogy kötelességet szegett ezzel, hanem, hogy csókolóztak. Bámulatos, hogy egyesek milyen korlátoltak!

Ugyanakkor tudunk egy másik esetről is, mikor egy halmozottan sérült fiatalember, akit a szakemberek nem ítéltek sem érettnek, sem alkalmasnak semmiféle szerelmi kapcsolatra, mindenféle véleményt meghazudtoló, csapodár módon udvarolgatott a legkülönbözőbb nőknek, méghozzá igen nagy sikerrel.

Ellenkező példát is láthatunk, egy rendkívül csinos sérült lány személyében, akinek szerelmi éltét tönkretette a félelme. Kevesebbnek érezte magát. Úgy érezte, a párjával folytatott kapcsolat alacsonyabb rendű lenne, tehát váltakozva hol visszahúzódott, hol meg rossz színvonalú partnerekkel bonyolódott nem kielégítő, megalázó kapcsolatokba.

Ebből is lehet látni, hogy ez a probléma igen sokrétű, és sokféle végkimenetele van. Függ a sérült személy személyiségétől, a társadalom hozzáállásától, attól, hogy milyen közegben nő fel, s hogy kivel kerül kapcsolatba.

Egyvalami azonban biztos. Mindenkinek joga van a szerelemre. Joga van szeretni és szeretve lenni.



Hozzászólások

zsuzsi, 05. 05. 2010 13:56:31
nagyon tetszett az írás és meg is hatódtam rajta.
Marika, 05. 05. 2010 16:20:00
nagyon szép gondolatok, szívből szóló, mélyről jövő írás. gratulálok a szerzőnek és köszönöm az élményt!:)
Zibet, 06. 05. 2010 19:28:47 Mindenkinek joga van szeretni...
Igen mindenkinek joga van szeretni, és mindenkinek joga van szeretve lenni. De mielőtt ezek az érzések kialakulnának, a legfontosabb lépés az , hogy saját magunkat szeressük meg, mert ha a saját lelkünket , külsőnket nem fogadjuk el , nem szeretjük , nem tiszteljük, nem ismerjük addig nem tudunk igazán szeretni, s szeretve lenni. :)
    
Pandi, 07. 05. 2010 12:24:51 Re: Mindenkinek joga van szeretni...
Igen, ez valóban így van.:) De néha a közeg nehezíti az önelfogadást.:)
Olvasó, 06. 05. 2010 21:37:02
Mindig megdöbbenek az írásaidon. Nagyon tartalmasak, gondolatébresztőek. Gratulálok! Nem tudom, hogy azért írsz-e így, mert meg kell küzdeni a sérüléssel járó nehézségekkel, vagy amúgy is így írnál... Mindenesetre emberi értékekből sokkal több van benned, mint a legtöbb nem rosszul halló emberben, akiket utamba sodor az élet. És azt hiszem, hogy ezek azok az értékek, amelyek igazán számítanak!
    
Pandi, 07. 05. 2010 13:02:25 Re:
Örülök, hogy sikerül néha elgndolkoztató dolgokat írnom.:) ,,Nem tudom, hogy azért írsz-e így, mert meg kell küzdeni a sérüléssel járó nehézségekkel, vagy amúgy is így írnál.." Ezjó kérdés, én is szoktam rajta gondolkozni..:) Majd írok erről is..:) Köszönöm, hogy olvastál és írtál:)
Robert H. Raven, 07. 05. 2010 10:23:55 ??
Andrea, micsoda kérdésfeltevés ez? Nemcsak, hogy "jog", de csaknem "kötelesség" is! :-)
    
Pandi, 07. 05. 2010 12:21:29 Re: ??
Kedves Robert!:) Nem cáfolom, én csak egy másik szemszögből írtam le, azt, hogy miféle kétségek jutnak az emberek eszébe.:)
Békató, 10. 05. 2010 13:29:49 Drága Andika!
Megértem a felmerülő kétségeid, de nemcsak, hogy jogod van neked is és minden sérült embernek a szerelemre, de ez a "normális" dolog. Szeretni és szeretve lenni! Persze buktatók lesznek, mint minden embernél...de te fel leszel készülve rá! Gratulálok az írásaidhoz! Puszi!
    
Pandi, 10. 05. 2010 14:45:57 Re: Drága Andika!
Köszönöm szépen!:))
Huszár Ágnes, 10. 05. 2010 19:44:50 The Other Sister
Kedves Andi! Írásodról eszembe jutott a The Other Sister című amerikai film, amelyik az értelmi sérültek szerelemhez való hozzáállását mutatja be. Egy értelmi sérült lány (gazdag amerikai család lánya) és egy értelmi sérült fiú szerelméről szól ez a film. Kicsit idealizált képet mutat a témáról, de elgondolkodtató film. Ajánlom mindenkinek :) Ági
Emília, 12. 05. 2010 14:40:53
Mindig leszeditek a hozzászólásomat, mert nem dícsérek? Azt hittem szólásszabadság van!
    
Pandi, 12. 05. 2010 15:52:49 Re:
Kedves Emília!:) Egész nyugodtan megírhatod nekem az e- mail címemre is: puhaandrea@yahoo.com :)
Emília, 12. 05. 2010 16:25:10
Nem rólad van szó, hanem, hogy miért hagyod megalázni magad, hogy valaki (nem írom, hogy ki, mert biztos megsértődig az uraság (vagy akárki)) megparancsolja neked, hogy kötelező szeretned?!
    
Pandi, 12. 05. 2010 21:02:02 Re:
Szerintem szó szerint vetted a hozzászólását.:) a Kötelező kifejezés tág fogalom.:) Ez esetben nem parancs.:) Tudod, félig tele van a pohár, vagy félig üres..:) Nem vettem megalázásnak, nem kell aggódni senki lelkiállapotáért :)
Emília, 13. 05. 2010 18:24:51
dehát egy ILYEN pasit? Nincs benne semmi finomság, semmi szépség!
    
Erzsébet, 13. 05. 2010 21:11:18 Re:
Emília (???) önmagadról (önmagáról) beszél(sz)????
Erzsébet, 13. 05. 2010 20:31:43
Emília (???), ennek semmi köze az "ILYEN pasihoz", az egy másik fórum, szóval lécci...lécci, lécci, hadd abba a provokálást!
Emília, 13. 05. 2010 20:56:15
Nem provokálok, de olvasom a cikkeket! Pl. Sándor egy bársonylelkű cukorember, de vele ellentétben a "másik" meg se közelíti érzelmileg. Cak nem értem, hogy miért nem szól be neki senki. Valakinek a rokona?
Enikő, 18. 05. 2010 18:03:30 Emíliának és a szerzőnek
Megvan, kedves Emília! Én már tudom a választ! Nem érted meg -azt gondolom- a szerzők metaforikus gondolatait... Ezért tűnnnek számodra másnak, mint amik. Kedves Andrea! A lelki épség, szépség sokkal megkapóbb-Te is tudod-, mint a fizikai valóság. Talán most is szerelmesek beléd sokan, akikkel még nem találkoztál, de lelkes olvasóid. " A szerelembe- mondják -belehal, aki él"...Mégis mindannyiunknak úgy kell, "mint egy falat kenyér". És egy falat kenyér mindenkinek jár!
    
Pandi, 18. 05. 2010 18:58:34 Re: Emíliának és a szerzőnek
Kedves Enikő!:) Ezt nagyon szépen leírtad!:) Köszönöm!:)
Adél, 18. 05. 2010 22:32:46
1. Gratulalok a szerzonek! 2. Bar nem gondolom, hogy ez lenne a legmegfelelobb forum arra, hogy Emilia kifejtse velemenyet adott ferfiak (vagy ferfi alneven irok) jellemvonasairol / kiveve ha ezt nem az irasai alapjan vonja le /, attol meg nem szimpatikus, hogy tobbszor is torolte azt a moderator. Az olvasok jozan itelokepesseggel birnak, es mindenki meg tudja itelni, hogy egyetert Emiliaval vagy nem.
@


Kapcsolódó cikkek

Rózsaszín emlékgombolyag

Bíró Szabolcs

Egyre több doboz sorakozik a szobámban, lassan már mozdulni sem lehet tőlük.

2010.6.25.  1   


Oldás-kötés-oldás

Madarász Ildikó

Rita harminchét éves, kétgyerekes anyuka. Rita szerelmes. Nem a férjébe.

2010.5.31.    1


Szerelem (?)

Póda Erzsébet

Azt mondják, a legszebb érzés.

2010.5.29.  4    3


A szerelem mindent legyőz?

Jády Mónika

A svájci Corinne Hofmann, a Die weisse Massai (magyarul Afrikai szeretők) könyv szerzője jutott eszembe.

2010.5.27.    1


Akiket nem kerültem el

Halász Kata

Tévedés azt hinni, hogy a szerelemről egyszerű írni, érzéseket megfogalmazni, papírra vetni.

2010.5.25.  3    1


Szerelem, gyötrelem

Dráfi Emese

„Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem” – kiáltva énekeltük a világnak kamaszkorunkban a színpadról barátnőmmel.

2010.5.24.    1

A rovat további cikkei

Üldögélni, csöndben

Robert H.Raven

Nem hagy engem nyugodni valami…

2010.5.20.  8    1


Rózsaszín fonálgombolyag

Huszár Ágnes

A lány öntudatlanul belegabalyodott a rózsaszín fonálgombolyagba.

2010.5.14.  3    3


Szerelem, szó nélkül

Angyal Sándor

Minden reggel és délután ugyanazt az útvonalat járta.

2010.5.12.  1    2


Mikor egyedül maradsz

Csepy Enikő

Úgy érzed megtaláltad életed szerelmét, de egy hirtelen pillanatban mégis rá kell döbbened, hogy tévedtél.

2010.5.7.