Jogom van szeretni?

Puha Andrea  2010.5.5. 4:49

Május van. Ülök a parkban, és figyelem az egymásba fonódó párokat.

Boldogok. Szerelmesek. Ilyenkor néha elgondolkozom. Van ehhez jogom? Van hozzá jogom, hogy siketen szerelmes legyek? Hogy én is így andalogjak valakivel, kézen fogva? S ha igen, kivel? Egy ép, egészséges társhoz van jogom, vagy hozzám hasonlóhoz?

Megrázom a fejem. Persze, hogy van. Tudom, hogy van. Csak néha, mikor az ember maga mögött tudja az emlékeket, a lesétált mérföldeket, és számtalan akadályba ütközik, elkezd gondolkodni. És ez nem mindig jó.

Egyszer beszélgettem egy ismerősömmel, aki éppen azon kesergett, hogy nem talál egy normális partnert, akivel hosszú távra tervezhetne. Mindez randevúk tömkelege után fakadt ki belőle. Aztán rám nézett, és azt mondta: „El sem hiszem, hogy ezen siránkozom! Ha belegondolok, nekem az a legnagyobb gondom, hogy jól nézzek ki, megszépüljek a randevúra, tetsszek a pasinak, de neked emellett még el is kell fogadtatnod magad.”

Most mit mondhattam volna erre? Lehetne rosszabb is...

Visszatérve a sérültek jogaihoz: olvastam, hogy egy terapeutanő a megdöbbenéstől, zavartól sápadtan jelentette felettesének, hogy sérült növendékeire egy félreeső teremben bukkant rá, ahol éppen csókolóztak. Nem is attól ijedt meg, hogy szem elől vesztette őket, hogy kötelességet szegett ezzel, hanem, hogy csókolóztak. Bámulatos, hogy egyesek milyen korlátoltak!

Ugyanakkor tudunk egy másik esetről is, mikor egy halmozottan sérült fiatalember, akit a szakemberek nem ítéltek sem érettnek, sem alkalmasnak semmiféle szerelmi kapcsolatra, mindenféle véleményt meghazudtoló, csapodár módon udvarolgatott a legkülönbözőbb nőknek, méghozzá igen nagy sikerrel.

Ellenkező példát is láthatunk, egy rendkívül csinos sérült lány személyében, akinek szerelmi éltét tönkretette a félelme. Kevesebbnek érezte magát. Úgy érezte, a párjával folytatott kapcsolat alacsonyabb rendű lenne, tehát váltakozva hol visszahúzódott, hol meg rossz színvonalú partnerekkel bonyolódott nem kielégítő, megalázó kapcsolatokba.

Ebből is lehet látni, hogy ez a probléma igen sokrétű, és sokféle végkimenetele van. Függ a sérült személy személyiségétől, a társadalom hozzáállásától, attól, hogy milyen közegben nő fel, s hogy kivel kerül kapcsolatba.

Egyvalami azonban biztos. Mindenkinek joga van a szerelemre. Joga van szeretni és szeretve lenni.

Hozzászólások

@

Küldés