Ásó, kapa, szerető

Bernád Emese 2004.11.4. 21:39

Hűtlenség alatt mindenki mást ért: a férfit nem zavarja túlzottan, ha barátnője/felesége kávézik valakivel, elvégre ez egy veszélytelen, mindennapos dolog.

Ám a nőkben riadót fúj a zöldszemű szörnyeteg... Szolgálati utak, túlórák, vállalati rendezvények hallatán lehet legyinteni, vagy éppen fogat szívni, kinél hol van a tűréshatár. Ám ha a partnerek egyike órákat tölt a számítógép előtt, és chatbarátjával vagy barátnőjével forró mondatokat váltanak, azért az már feltűnő és elgondolkodtató dolog. A sűrű SMS-bombákról nem is beszélve. Szóval ízlések és pofonok. Egyik ismerősöm például nevetve mesélte, hogy amikor hozzáment közel húsz évvel idősebb, „külföldre szakadt hazánkfia” férjéhez, az kerek perec kijelentette, hogy nővel nyugodtan félreléphet, de férfi szeretőről szó sem lehet. Micsoda engedmény…

Mi tagadás, jócskán szemezgetünk a tiltott gyümölcsből. A válási statisztikák szerint a tavalyelőtti évben 1025 alkalommal a férj hűtlensége miatt mondták ki a válást, míg csupán 604 esetben volt az „elkövető” a feleség. Ebből persze nem következik az, hogy a feleségek ennyire őriznék a családi tűzhely becsületét, hogy kevésbé áldoznának a házastársi ágyon kívüli örömöknek. Egyszerűen csak jobban tudnak titkot tartani(?) Felmérések szerint alig egynegyedüknek jár el a szája, míg a férfiak esetében ez az arány 90% fölötti. Sőt, a félrelépők közel fele saját maga árulja el „bűnét”. Egyébként is a férfiak hamar lelepleződnek, a nőnek ugyanis minden apró változás szemet szúr. Gyanús, ha a férfi új inget vásárol, ha hirtelen edzeni kezd, ha többet törődik a külsejével. Az is gyanakodásra adhat okot, ha nejét, eddigi szokásaival ellentétben, kényeztetni kezdi, ajándékokkal lepi meg, mintha bűntudatát akarná csillapítani.

Talán nem is kell csodálkozni, ha a nők megtanultak hallgatni. Szexuális forradalom, szexuális szabadosság ide vagy oda, máig nem sikerült áttörni a nőket sújtó íratlan erkölcsi normákat. Egy férfi tekintélye növekszik a barátok, ismerősök körében (sőt, sok hölgy szemében is), ha kiderül róla, hogy két, esetleg több nővel is megbirkózik. „Belevaló fickó, micsoda csődör”-- mondogatják sokan. Ám a nőt gyakran még a legjobb barátnői is elítélik, nem beszélve az édesanyjáról. Nem is tudja önfeledten élvezni a lopott perceket, órákat, mert a tradicionális normák szerinti neveltetésének köszönhetően kötelessége kínzó lelkiismeret-furdalást érezni.

-- Akinek nincsenek kötélből az idegei, az inkább ne hűtlenkedjen -- tanácsolja Lívia, akinek az egyik kollégájával volt pár hónapig tartó viszonya. -- Az állandó lelkiismeret-furdalás nem éri meg azt a pár órás gyönyört. A férjem sokat dolgozik, este meg csak beesik az ágyba. Ha össze is bújtunk néhanapján, akkor is csak egy rövid menet erejéig. Aztán kaptam egy csókot, elfordult, és már húzta is a lóbőrt. Nem arról van szó, hogy nem figyelt volna rám: gyengéd volt, de csak testileg. Én még szívesen beszélgettem volna vele, simogattam volna. Így aztán idővel kezdett egyhangúvá válni a dolog. Az egyik kolléganőmmel munka után gyakran beültünk egy kávéra, megbeszéltük a munkahelyi dolgokat, néha a családi problémákat is. Olyan letört vagy az utóbbi időben -- mondta --, valami gond van? Lebiggyesztettem a számat és kiöntöttem neki a szívemet. Elpanaszoltam, hogy mennyire boldogtalan vagyok az otthoni dolgok miatt, beszélnem kellene erről a férjemmel, de nem tudom, hogyan. Kolléganőm sejtelmesen mosolyogni kezdett, azt mondta, nem kell ennyire kiborulni ettől, mindenre van gyógyír. Ő már meg is találta: szeretője van. Az edzőteremben ismerkedett meg a férfival, összejöttek, és két hónapja hetente kétszer találkozgatnak. Otthon fel sem tűnt a dolog, eddig is gyakran járt edzőterembe, uszodába. Csak fogja a sporttáskát és elmegy. Edzeni vagy az éppen aktuális szállodai szobába. Kellemesen töltik a délutánt, majd mindenki hazamegy. Szerelemről, válásról szó sincs, mindketten ragaszkodnak a házastársukhoz, gyerekeikhez. Belevágtam hát én is! Könnyű dolgom volt, elfogadtam az osztályvezetőm közeledését. Túlórák meg szolgálati utak leple alatt nem volt gond a helyszín és az időpont megszervezésével. Volt idő beszélgetni is, szerelmeskedni is, lassan már többet tudtunk egymásról, mint az otthoniakról. De hiába minden, nem lettem kiegyensúlyozottabb, mert nem tudtam önmagammal megbékélni. Hát mi lett az én nagy szerelmemből! Azelőtt mennyire lenéztem a kicsapongó feleségeket, most meg tessék, én sem vagyok különb. Én itt élvezkedem, szegény férjem pedig éjt nappallá téve robotol, csakhogy nekünk jobban menjen. Aztán lassan már egyikkel, másikkal sem ment a szex. Ha férjem simogatni kezdett, begörcsöltem, ha a szeretőmmel voltam, sírtam.

Szinte minden „bűnbeeső” a házasság ellaposodását hozza fel mentségnek. Olaj a tűzre a média hozzáállása: boldog és boldogtalan fergeteges párnacsatákról, vad éjszakákról beszél nagy megelégedettséggel. Csoda-e, ha sok boldogtalan és kielégítetlen ember érzi ezek után úgy, hogy ő már megint kimaradt valami jóból. Nosza hát, megpróbál fejest ugrani a házasságon kívüli érzékek birodalmába. És nem csalódnak, mert az újdonságnak, az ismeretlennek édes az íze, de ha nem vagyunk rá felkészülve, annál nagyobb lehet a csömör is. Ha nem ápoljuk megfelelően, előbb-utóbb minden kapcsolat ellaposodhat. Még a legszenvedélyesebb is.

--Sok pár fogadkozik: ha majd felbukkan egy harmadik, akkor őszintén mindent megbeszélnek” -- mondja Magdi. -- Mi is letettük a nagy esküt, pedig esztelenség. Amíg a másik nem tud semmiről, addig nincs gond. Mondjam a szemébe, hogy nekem nem annyira jó vele az ágyban, másra, többre vágyom? Megtapasztaltam, hogy a férfiakkal nem lehet szexről beszélni! Lehetek bármilyen gyengéd és óvatos, akkor is csak azt a tanulságot vonja le, hogy ő nem jó férfi. És halálosan megsértődik. Mert a férfiak többsége el van telve magával: micsoda életrevaló, eltartja a családot, házat, autót teremtett, és még az asszonynak is megadja, ami jár. Egy ilyen pasinak nem lehet a szemébe mondani, hogy azért nem minden működik úgy, ahogy kellene. Vagy önbizalmát veszti és messziről kerüli a hálószobát, vagy bizonyítékot gyűjt férfiassága alátámasztására, és nőzni kezd. Másfél éve összefutottam első szerelmemmel és annyira megörültünk egymásnak, hogy felelevenítettük a régi szép időket. Havonta-kéthavonta csapunk egy görbe estét, mindenféle fogadkozások és ígérgetések nélkül. Minek tegyek bogarat a férjem fülébe, amikor ez az egész nekem csak egy kaland. A férjemmel akarok élni, őt szeretem, neki akarok gyerekeket szülni.

Szexológusok véleménye szerint az emberek többsége könnyebben szemet huny az egyszeri félrelépések felett, ám a hosszú távú kapcsolatokat nehezen emészti meg férfi és nő egyaránt. A kisebb viszonyok lelepleződése után a kezdeti sértődést és fenyegetőzést nagy fogadkozások, esetleg rövid ideig tartó mézeshetek követik. Ám mikor fény derül egy hosszú távú kapcsolatra, bizony felmerül az „én vagy ő” kérdésköre.

És mint mindig, itt is a nők húzzák a rövidebbet. Mit tegyenek? Váljanak el? Édesanyjuk, anyósuk, barátnőik győzködik őt, hogy ne tegyen ilyet, mit érne vele. Ha elköltözne, csak a gyerekek látnák kárát. A férje hozza a pénzt, évekig nélkülöztek azért, amit elértek, ne hagyja, hogy egy másik nő terpeszkedjen benne. A nő pedig az esetek többségében hajlik a „jó” tanácsra.

Az előbb említett számadat csak a jéghegy csúcsa. Válásra többnyire csak akkor kerül sor, ha a nő képtelen lenyelni a békát, vagy ha a férfi fülig szerelmes új választottjába. A férfinak ugyanis nagyon kényelmes ez a helyzet. Otthon minden rendben, feleség, gyerekek, ha meg egy kis extra dorombolásra vágyik, azt megkapja házon kívül. Szeretői viszonyokban kész haszon egy feleség. Előbb-utóbb a nők többsége a férfi kizárólagos birtoklására vágyik, férjhez akar menni, gyereket szülni. De mit tehet ilyenkor „szegény” férfi? Ő tisztességes, soha nem tagadta, hogy családja van, akiket szeret és soha nem hagy el. Ha ez a szeretőnek nem tetszik, akkor fel is út, le is út.

A férfiak többsége a mai napig megrögzötten ragaszkodik a jól bevált (és nem mellékesen számukra nagyok kellemes) elmélethez, miszerint az erősebbik nemet a génjei hajtják, vadászösztönnel van megáldva. A nőnek pedig az érzelmei diktálnak, a szexben nemcsak kielégülést, hanem szeretetet is keres. Ergo: érzelmek nélkül nem tud félrelépni! Ami azt is jelenti, hogy a női hűtlenség kevésbé megbocsátható, mint a férfiaké. A hűtlen nő egy ócska rongy, aki nem értékeli férjét, nem becsüli családját. Ráadásul akkor is a nő a bűnbak, ha a férj hűtlenkedik!

A férfiak ugyanis nehezebben őrzik a titkot, szinte megkönnyebbülnek, ha fény derül a dologra. Bevallják, aztán a nő tegye, amit jónak lát. Pár napig meghúzza magát, a nő sír és szitkozódik, majd miután lenyugszanak a kedélyek, megkérdezi, hogy miért. A férfi először hümmög egyet, mentegetőzik, de gyorsan ellentámadásba megy át. Mert neki nem elég, ha naponta tiszta házban meleg vacsorával fogadják. Nemcsak házvezetőnőre, feleségre is szüksége van. És lásd be, mondja szemrehányóan az asszonynak, hogy az ágyban mindig vonakodsz. Fáj a fejed, a hasad, felébrednek a gyerekek, fáradt vagy, így jó, ha havonta párszor összejön. Próbálj meg kicsit többször engedni, törődj többet velem. Így a férfi a megoldás legkényelmesebb módját választja: a nő nyakába varrja a problémát. Birkózzon meg vele, ahogy tud, döntsön, ahogy akar.
Ő, szegény, csak a körülmények áldozata…