Évszakváltás – ruhatárcsere

Huszár Ágnes  2024.10.22. 0:51

Melyik nő ne ismerné az érzést, amikor áll a ruhás szekrény előtt, és nem talál kedvére való göncöt, amelyet felvehetne.

„Nincs egy rongyom se” – hangzik el az elcsépelt frázis, pedig roskadoznak a polcok és a vállfák a blúzok, pólók, szoknyák, nadrágok súlya alatt. A legtöbb nőnek ekkor rögtön bevillannak a ruhaüzletek, butikok, webáruházak, hol és mit venne meg szívesen. Hogyan újíthatná fel a ruhatárát, ami valljuk be, hogy sokunknak izgalmas dolog. Ki ne szeretne időnként megújulni, tetszeni a környezetének, bevágódni a barátnőinél és csábítani a férfiak körében?


A legtöbb lány és asszony szereti az új, divatos ruhákat. Manapság a fiúk és férfiak is nagy hangsúlyt fektetnek a megjelenésre. Szóval a ruhatár bővül, a még alig hordott, jó állapotú, de régebbi ruhák a háttérbe szorulnak, hiszen az új szerzemények lesznek a kedvencek. Aztán egyszer csak annyira tele lesz a gardrób, hogy a „nincs egy rongyom se” frázis igazán hatalmas túlzásnak tűnik.

Hogyan hízik a ruhásszekrény? Ugyan ki dobná ki azt a kis szoknyát, amelyet két éve nyáron vett, nem tudta otthagyni, de körülbelül kétszer vett fel. Hiszen annyira szép, igaz, hogy már kicsit szűk, de hátha még sikerül belefogyni a következő szezonra. A piros, a bézs, a fekete, a zöld, a barna, a lila és a sárga zakó egyszerűen kell, ezek nem mehetnek a kukába. A csipkés, szexi bugyik és melltartók pedig önbizalomnövelők – na, azoktól biztosan nem kell megválni. És az a tuti, ha van minimum hét hosszú- és hét rövidnadrág a polcokon. A szürkéhez illik a piros, a fehér, a fekete, a sárga, a vörös és a lila pulóver is. Végül is jó, ha van pár (minimum tíz) pólóm, néhány (legalább nyolc) kardigánom, egypár (kb. kilenc) blúzom, így igazán soha nem unom meg a munkába járást. Nézzük csak, hiszen itt bújik az a kisestélyi ruha és az a koktélruha, amit, hm, kinek is az esküvőjére vettem fel egyszer…


Hát, valahogy így dagad és dagad a szekrény, aztán úgy feszül szét a két ajtaja, hogy szinte kivágódik magától. Talán az évszakváltás ébresztheti rá a NŐ-t (és persze a FÉRFI-t is, ha ruhamániás), hogy elárasztja őt a sok nem-hordott ruhanemű. Hiszen például nyár végén elő kell venni a melegebb holmikat, és így kénytelenek vagyunk a polcok mélyére nyúlni. És ekkor világosodhat meg az ember elméje, hogy talán szelektálni kellene. Hiszen hiába a sok holmi, ha nem vesszük hasznát, ha egyáltalán nem hordjuk a ruháink nagy részét.

Mit is tegyünk? Először is csak akkor kezdjük a ruhatárunkat csökkenteni a nem-hordott ruhák szelektálásával, ha olyan hangulatban vagyunk, amelyből teljes mértékben hiányzik a nosztalgia. Amikor könnyen megválunk olyan ruhadaraboktól, amelyekhez már csak emlékek fűznek. Ha ez nem megy, akkor halasszuk későbbre a dolgot. Illetve felpörgethetjük magunkban a tettvágyat, ha kellően felháborodunk önmagunkon, és szinte dühösek leszünk arra az énünkre, aki hasznavehetetlen dolgokat tartogat évek óta. Vagy egyszerűen csak a testvérünk – számomra kedvenc – mondata felvillan a fejünkben, miszerint: „Egy nap múlva már azt sem fogod tudni, mit dobtál ki”.


Ha tehát megvan a hangulat, akkor jöhet a praktikum. Milyen ruhaneműtől váljunk meg? Természetesen attól, amelyik valahol szakadt, szétfeslett, foltos, amelynek a színe kifakult, stb. Ha pedig a jó állapotú ruhákról van szó, akkor nyugodtan vegyük ki a ruhatárunkból, és adományozzuk el a nem-használt ruhákat a következő szempontok alapján:
- egy éve nem volt rajtunk,
- már nem jó a mérete, mert fogytunk, híztunk,
- nem áll jól azért, mert a testünk formálódott, vagy egyszerűen mellényúltunk, hibás döntés volt a megvétele,
- egy alkalomra vásároltuk, és azóta sem volt rajtunk,
- azért vettük a ruhát, mert jó áron kínálták, de egyszer sem vettük fel,
- régebben sokat hordtuk, de meguntuk, mert a stílusunk változott,
- ajándékba kaptuk, de az ajándékozó nem igazán találta el az ízlésünket, és csak az ő kedvéért vettük fel párszor,
- stílusváltásra törekszünk, és az új stílusba nem illenek bele az adott ruhák,
- munkahelyet váltottunk, és bizonyos ruhadarabokat nem vehetünk fel az új munkahelyünk kívánalmai miatt,
- túl sok hasonló ruhadarabunk van (végül is elég pár nadrág, nem kell tíz, ahogy húsz póló sem),
- egy fellángoló hobby-őrület miatt vettük (pl. azt hittük, hogy agyba-főbe túrázni fogunk, pedig csak egyszer jártuk végig az egyik túra utat), de már parazsak sincsenek, nemhogy lángok.

Persze eszünkbe juthat még számos indok, amely miatt kiszortírozzuk az adott ruhát. Szemétbe dobni persze nem kell, hiszen számos lehetőség van eladományozni a ruhaneműt. Alapítványi gyűjtés, ruhagyűjtő konténerek, használt ruhákat átvevő second hand-ek, vagy régi farmereket felhasználó varrodák állnak rendelkezésre, hogy megmaradjon nekünk a jó érzés, hogy nem pocsékolódott el. „Tudod az a ruci, amit két éve nyáron vettél a horvát tengerparton nagy felindulásodban, hogy majd egész nyáron hordani fogod. Khm, talán kétszer, ha felvetted, hahaha.”

Hozzászólások

@

Küldés