Házastársi adok-kapok

Kiss Julianna 2006.4.1. 18:47

Hölgyek, ha csevegnek -- ezt a címet adjuk sorozatunknak, melyben időről időre "pikáns" történeteket mesélünk el...

Harminc felett az ember (bár ki tudja, mások hogyan vannak ezzel) egyre gyakrabban monologizál a tükör előtt. Ha már a világ kedvéért megjátsszuk magunkat, legalább önmagunk előtt legyünk őszinték! Egy ilyen fürdőszobai monológ alatt szembesültem a ténnyel: bizony-bizony pletykafészek lett belőlem. A magyarázathoz életrajzom egy rövid szemelvényét mellékelem.

Messzire szakadtam szülővárosomtól és, mint az ilyenkor szokás, a távolság megszépítette a valóságot. Amikor otthon voltam, rettenetesen utáltam a bizonyára minden kisvárosra jellemző szokást: mindenki mindenkiről szinte mindent tud, vagy tudni vél. S amit tud vagy sejt, azt nem átall a jól bevált kommunikációs (pletyka)csatornákon sürgősen továbbadni. Nagyvárosba való költözésem egyik hatalmas hozadékaként értékeltem, hogy itt az emberek többsége fütyül embertársaira és véleményükre. Ergo: neked sem kell nagyon törődnöd velük.

Ez az én olvasatomban annyit tesz, hogy végre nem kell kényelmetlen és divatos ruhákban feszengeni kizárólag amiatt, mert XY lányaként vagy nejeként bizony keményen megszólnak, ha kilógsz a sorból meg a legújabb divatból. Itt aztán jöhet a farmer bő inggel és bakanccsal! Igen ám, csakhogy az itteni nagy érdektelenség hozadéka a hírek áramlásának lelassulása, a híranyag elsatnyulása. Ezek a hírek már másak, mint az otthoniak: hiányzik belőlük a zamat.

Ideköltözésem után pár hónappal súlyos hírelvonási tünetek hatalmasodtak el rajtam. (Mindennapi pletykaadagomat add meg nekem ma!) Nincs mit tenni, nekem kell a híranyag után kullognom. Szerencsére az építő- és autóiparnak köszönhetően pár óra alatt gyorsan és zökkenőmentesen eljutok itthonról otthonra (remélem, a két fogalom közötti különbség nem igényel bővebb magyarázatot!!!), és kielégíthetem információéhségemet. Na jó, elég a magyarázkodásból, elismerem: pletykaéhségemet. Beülök törzskávéházam egyik meghitt zugába és riasztom a barátnőket: kegyeskedjenek színem elé járulni egy kávé erejéig. Aztán pár óra alatt kibeszéljük az elmúlt hetek ügyes-bajos dolgait…

A pletyka legújabb tárgya egyik nőismerősünk volt, aki az ötödik x-et taposva kényszerült szembenézni a férjes asszonyok rákfenéjével, a megcsalással. Férjura bizony alaposan kirúgott a hámból, ahogy az ilyenkor lenni szokott: barátnő, ajándékok, kis kirándulások, gyertyafényes vacsorák. A félrelépő a technika vívmányainak és saját feledékenységének köszönhetően bukott le: egy otthon felejtett mobil pár erotikus SMS-sel fűszerezve. A feleség az elvárásoktól eltérően reagált a hírre. Nőismerősünktől -- aki ugye még az asszony kötényének nagysága és a családi szennyes közötti párhuzamvonás szellemében nevelkedett --, mindenki a botrány takargatását és megbocsátást várt. Ennek ellenére ő az otthon fellelhető családi kassza teljes zárolása mellett nagy titokban elköltözött egy távoli (kilométerekben értendő) rokonhoz.

Férje fülét-farkát behúzva kutatott utána, de az anyjuknak hallgatási fogadalmat ígérő gyerekek nem árulták el a rejtekhelyet. Eléggé bizarr lehetett, ahogy a majdnem nyugdíjas korú apa harmincéves gyerekei előtt mentegetőzött, bizonygatta anyjuk iránti szerelmét és szexuális vágyát! Hetek múlva, néhány elejtett megjegyzésből aztán rájött a rejtekhely hollétére, és asszonya lábaihoz borult. Canossa járása elnyerte jutalmát: a csillagos ég odaígérésével sikerült visszacsalogatnia nejét a családi tűzhelyhez. Megszületett az ítélet: ezentúl minden másként lesz!

A feleség őrületes fogyókúrába kezdett (valószínűleg elhatalmasodott rajta az a tudat, hogy férje kicsapongásaiért az ő idomai is felelősek), jogosítványt szerzett (hogy időnként majd egyedül is kiruccanhasson, mert azért a visszavágás kisördöge is meglegyinthette), és felújította barátságát régóta elhanyagolt ismerőseivel. Idővel aztán minden visszatért a régi kerékvágásba. Legalábbis látszatra. Mert igaz, hogy a jogosítvány megszerzése után továbbra is a férj fuvarozza nejét, ő vásárol be, és közösen reprezentálnak, együtt kirándulnak. Ám múltkoriban összefutottam velük egy bálon és rájöttem: a feleség a látszatmegadás ellenére kemény bosszút állt. Új barátnői mind belevaló „csajok”, akik otthon bizony kérlelhetetlenül kiosztják a férjeket. Akik meg ki sem látsznak az „igen drágám, persze drágám”-ból.

A szexis ruhába bújt feleség ezekkel a hölgyekkel fecsegett és vihorászott hajnalig. Férjura pedig, a csillagos égre vonatkozó ígéretéhez híven egész este behúzott farokkal kullogott neje után és leste az egész hölgykoszorú kívánságait. Felemelő látvány volt!
Mégiscsak édes a bosszú…