Karácsonyi vásárlás

Kovács Márta 2003.12.2. 15:35

Karácsony közeledtével megszaporodnak a nagyáruházak, szupermarketek szórólapjai a postaládáinkban.

Aztán - a legtöbbször a gyerekek jóvoltából - nem a szemétkosárba kerülnek, hanem a lakás legkülönbözőbb pontjain bukkannak fel. Kétségtelenül bőséges a kínálat akciósnál-akciósabb áruból - legyen az elektronika, lakberendezés vagy játék. Azért nem árt alaposan szemügyre venni a kínált „szupertermékeket”, mert gyakran kiderül, hogy az akcióval nemhogy nem nyerünk, hanem inkább ráfizetünk. Minap a városban jártam, és gondoltam szemügyre veszem az üzletek karácsonyi kínálatát. Családom kiskorú tagjai ugyanis naponta ostromolnak újabb ötleteikkel -- már ami az ajándékokat illeti. Ötlet van bőven, csak idő kell hozzá, hogy az ember átgondolja és kiszűrje azokat, amelyek túllépnek az ésszerűség határán.

Idő hiányában a kisebb, (kívülről) barátságos üzleteket vettem célba. Gondoltam, jobban odafigyelnek a vevőre, ha tanácstalan, esetleg újabb ötletekkel szolgálnak. Sajnos, elképzelésem rögtön az első boltban szertefoszlott. A játékboltban bőséges volt a kínálat. Ám a kiszolgáló személyzet…! Miután kiderült, hogy „csak” nézelődöm, többé nem foglalkoztak velem. Nem kaptam választ a legkézenfekvőbb kérdéseimre sem, így arra sem, mennyibe kerül egy-egy játék. Amikor pedig egy reklámokból ismert baba felől érdeklődtem, elintéztek azzal, hogy ami a tévében most látható, náluk talán majd jövőre lesz. Megpróbáltam segítséget kérni tőlük, de a választ kaptam, hogy „ezek vannak, amiket itt lát mögöttem a polcon”. Mivel nem volt átlátszós, szinte semmit sem láttam. Ezután már csak az utánam jött vevővel foglalkoztak, aki egyszem csemetéjének óhajtott többezer koronás építőkockákat vásárolni. Mit tehettem egyebet? Csendesen kisomfordáltam az üzletből.

Ezután egy márkás ruhaboltba tértem be. A kínálat a vártnál szegényesebb volt. A polcokon a sok egyforma ruha inkább tűnt használtnak, mint divatosnak Én egy kimondottan kislányos, igazi fodros, de azért meleg ruhácskát kerestem. De az az érzésem, ezt a stílust a mai gyártók és forgalmazók nem nagyon ismerik. Minden ruha zsákforma volt, ez meg nem a legkisebb porontyom ízlése szerinti, ő csak az igazán csinos ruhákat szereti... A zsákok árát meg inkább szeretném elfelejteni! Ami az „eladókisasszonyt” illeti, őt sokkal jobban érdekelték a körmei, mint a vevők. Nem is zavartam sokáig nehéz munkájában, inkább továbbálltam.

Bámészkodásom következő színhelye egy lakberendezési és dísztárgyakat árusító bolt volt. Nem győztem ámuldozni. Először az árak „színvonalától” nyíltak tágra a szemeim. Aztán már kérdezni sem mertem, csak tanácstalanul sétáltam körbe-körbe. Aggódásomat egy idő után az eladó is észrevehette, mert magyarázkodni kezdett. Miszerint ezek egyedi darabok. Kézzel szőttek, faragottak, festettek, fonottak, kötöttek és még sorolhatnám. Ja, és figyelmeztetett: még véletlenül se nyúljak semmihez! Szót fogadtam, inkább letettem róla, hogy megtapasztaljam mennyire puha a Lajos-korabeli kispárna. (Jó nekem a saját készítésű vánkoskám, amivel a gyerekek annyira szeretnek párnacsatázni) Üres kézzel távoztam.

Később benéztem még egy sportcipőboltba. Csodák csodája -- az eladó úr nagyon kedvesen fogadott. Pedig vele is közöltem: csak nézelődöm. Ennek ellenére rendkívül előzékenyen viselkedett, nem esett nehezére levenni a cipőket a polcról. Megmutatta, és szép nyugodtan elmondta az áru tulajdonságait. Elmondta, kinek ajánlja és kinek nem. Milyen sporthoz milyet vegyek. Ő volt az egyetlen „igazi” eladó, akivel ezen a napon találkoztam. Ő tette rám a legjobb benyomást -- és nem azért, mert férfi volt! Megfogadtam, nagyfiamnak az annyira óhajtott márkás teremcipőt nála fogom megvenni.

Hosszú barangolásom fáradalmait egy cukrászdában pihentem ki, ahová záróra előtt tíz perccel érkeztem. De ez nem akadályozta a személyzetet abban, hogy kiszolgáljanak. Kedvesen viselkedtek, és még záróra előtt egy perccel sem szólítottak fel azonnali távozásra. A sütemény nagyon finom és friss volt, a bőséges választékról nem is beszélve.

Vegyes érzelmekkel tértem haza. Tanulságos volt ez a körút, mert most már legalább tudom hova érdemes és hova nem érdemes betérnem. A kellemetlenkedő eladóknak meg csak azt üzenem, nem szabadna elfelejteniük: ők vannak a vevőért, nem a vevő őértük!
Azért kíváncsi vagyok, meddig állhatnak ilyen eladók a pult mögött.