Kiszolgáltatott helyzetben

Nagy Erika 2014.10.23. 2:09

A beteg csikorgatva koptatja fogát a fájdalomtól. Annyira, hogy őrületbe kergeti vele a családját. Az orvos meg mossa kezeit.

Pali bácsi beteg. Nagyon beteg, haldoklik. Hónapok óta. Hogy mi tartja még életben, nem tudni. Az orvosa már régen lemondott róla. Ezt azért gondolják a hozzátartozók, mert a bölcs ember kijelentette, a bácsinak már nem kell mentőt hívni, ha rosszabbul lenne. Adott az állapota: haldoklik. Ennyi. Az orvos szerint.

Pali bácsi a fájdalomtól szinte ordibál éjjel-nappal. Az orvosa felírta a fájdalomcsillapítót, de az kevésnek bizonyult. Többet nem tehet, csak a szakorvos. Ő írhatja fel a morfiumos fájdalomcsillapítót, senki más. Legalább is erről győzködték a családtagokat. Igen ám, de ő nem jár ki beteghez, a bácsi szállítása meg egyenlő a lehetetlennel.

Történt egy vasárnapon, hogy Pali bácsi belázasodott. Negyven fok, az pedig végzetes is lehet az ő állapotában. A letiltás ellenére orvost hívtak hozzá. Meglepő módon, a diszpécser nem akadékoskodott, pár kérdés tisztázása után közölte, küldenek valakit. Tíz perc után jött is a segítség. Emberségesek voltak, mindent megtettek, és úgy egy óra elteltével, stabilizálták a beteg állapotát. Pedig orvos nem is volt a színen. Csak ápolók. Jó ápolók.
Pali bácsi lánya felkerekedett, és meglátogatta a szakorvost. Ott ámulat lett úrrá rajta, mert megtudta, hogy a körzeti orvos, pontosabban mondva a nővér, aki irányítja, terelgeti az ifjú doktort, kamuzott. Szó sincs arról, hogy nem írhatja fel a gyógyszert, csak ez így egyszerűbb, mert nem kell adminisztrációs munkát végezni vele. Most ott tartanak, hogy egyik sem írja fel vényre a gyógyszert, Pali bácsi pedig csikorgatva koptatja fogát a fájdalomtól. Annyira, hogy őrületbe kergeti vele a családját. Az orvos meg mossa a kezét.

Egy tíz év körüli srác gipszes kézzel megy ellenőrzésre, a sebészetre. Amikor kijön a rendelőből, szeme villámokat szór. Nagyanyja csitítja, nem sok sikerrel. Eltörött a gipsz, hiába mondom neki, meg sem hallgat! - dohogja a srác és mondja a magáét fáradhatatlan elégedetlenséggel. Hazamegyek és leveszem, mert nem tart semmit, csak nyomja a kezemet. Ide se jövök többet, elmegyek máshoz, az biztos. Milyen orvos az, aki „fészbukozik”, miközben eldönti, minden jó úgy, ahogy van?

Jó kérdés, amire nehéz a válasz még akkor is, ha az amúgy egyértelmű. Pozitív és negatív példa akad bőven, ez nem újdonság. Jól van ez így? Aligha. A kiszolgáltatott helyzet megalázó tud lenni, meg dühítő is egyben. S erre nagyon oda kellene figyelni. Főként azoknak, akik felelősek ezért. Vajon hatalmas kérés lenne ez?