Kit válasszunk?

Keszegh Csilla  2004.12.21. 18:59

Avagy: az ellentétek NEM vonzzák egymást!

Mi a latin-amerikai táncokat kedveljük, partnerünk a technóra indul be. Mi a lovaglásban a vágtázást imádjuk a legjobban, az őrült száguldást, hogy csak úgy süvít a szél a fülünk mellett, kedvesünk azonban komótosan poroszkál az istálló legöregebb paripáján, közben ráérősen nézegeti a tájat. Mi legszívesebben egy francia luxusétteremben költenénk el a vacsorát, párunk pedig a hangulatos kínai éttermet részesíti előnyben… Úgy tűnhet számunkra, hogy ebben a kapcsolatban két ellentétes típusú ember él. Pedig a látszat csal! A fent említett esetben ugyanis csak a részletekről beszéltünk. A lényeg azonban az, hogy mindketten szeretünk táncolni, mindketten szeretjük az állatokat és a természetet, és mindketten imádunk társaságba járni.

Azonos temperamentum – ideális párkapcsolat
Mielőtt még rátérnénk az emberi alaptípusok jellemzésére, tegyünk egy kis kitérőt! Próbáljunk ki egy egyszerű tesztet! Válaszoljunk arra a kérdésre, vajon melyik az a három tulajdonság, amelyet a legjobban szeretnénk partnerünkben! Tolerancia, jó humorérzék, alaposság? Amennyiben éppen ezt a hármat jelöltük meg, vagy más tulajdonságokat, egész bizonyos, hogy ugyanezekkel mi is rendelkezünk. Ha nem hisszük el, kérdezzük meg ismerőseinket, hogyan jellemeznének bennünket!

Több egymást követő amerikai felmérés bizonyítja ugyanis, hogy amennyiben egészséges öntudattal rendelkezünk, tudatalatt olyan partnert választunk magunknak, aki nemcsak hasonló korú, de hasonló a szociális háttere, a képzettsége, de mindenekelőtt hasonló a temperamentuma. És tesszük ezt azért, hogy mintegy megerősítsük azt, ami önmagunkban a legjobb. Mert ha ellenkezőleg cselekednénk, a hozzánk nem illő partnerünk épp azt találná bennünk hátrányosnak, negatívnak, ami pedig a legeslegjobb bennünk. A viccelődésünket kínosnak tartaná, a toleranciánkat érdektelenségnek, az alaposságunkat pedig fölösleges problémázgatásnak. Pár hónap, vagy év múlva az ilyen partnerhez kötött nőből zavart, bizonytalan emberi romhalmaz marad csupán, aki ráadásul utálja önmagát, a partnerét, és az egész férfitársadalmat.

Viszont minél több közös tulajdonsággal rendelkezik egy pár, annál nagyobb az esély arra, hogy egymás mellett öregszenek meg. Azok, akik igazán boldog házasságban érték el a nyugdíjkorhatárt – tehát azok a házaspárok, akik azért maradtak egymás mellett, mert megértették egymást, és nem azért, mert nem volt más választásuk –, ebben a korban már szinte olyanok, mint a testvérek. Jól érzik magukat egymás társaságában, nem unják egymást, kitalálják egymás gondolatait, és ugyanazoknak a dolgoknak örülnek.

Annak érdekében, hogy valóban az igazi partnert válasszuk ki magunknak, az Igazit, akivel egy egész életen át ideális párkapcsolatban élhetünk, kicsit bele kell mélyednünk a vérmérsékletek elméletének tanulmányozásába. Időszámításunk előtt négyszáz évvel, Hippokratész, a nagy orvostudós, már foglalkozott ezzel a kérdéssel és négy alapvető személyiségtípust különböztetett meg. Elmélete szerint a vérmérsékletet (is) befolyásolja az emberi testben keringő négyféle testnedv (a vér, a phlegma = a nyálkahártyák által kiválasztott váladék, a víz és az epe) aránya.

A melankolikus típus – a katasztrófa
A melankolikus típus születésétől fogva szomorú és depresszióra hajlamos. Mivelhogy túlteng benne a „fekete” epe, mindent sötéten lát. Szeret minket, de nem vesz feleségül, mert a veleszületett katasztrofális forgatókönyv szerint úgysem lesz hol laknunk, nem lesz munkahelyünk, és az esetleges szerencsétlen utódaink számára nem tudnánk megkeresni még a kenyérrevalót sem. Nem szereti a társaságot, mert úgy véli, az emberek hangoskodóak, vagy éppen ellenkezőleg, hogy unalmasak. Kirándulni csak a hétvégi házba mehetünk vele, mert szerinte máshová menni kész öngyilkosság. A repülőgépről azt tartja: ha éppen nem késik tizenkét órát, akkor majd elromlik a motorja, vagy lezuhanunk vele, vagy kényszerleszállást kell végrehajtania valami eldugott repülőtéren, ahol meleg lesz a kóla és szikkadtak a szendvicsek. A tenger mellé azért nem megy, mert ott nagy a tömeg, elviselhetetlen a levegő vagy a víz hőfoka, cápa veszélyezteti a fürdőzőket, undokok a bogarak, halálra csípnek a mérges medúzák.

A melankolikus férj mellett nincs sok esélyünk a vidám életre. De ha hűséges és megbízható férjre vágyunk, akkor csak őt válasszuk! Mert annak esélye, hogy viszonyt kezd a titkárnőjével, vagy a barátnőnkkel, egyenlő a nullával. „Unalmas nőszemélyek” – mondja róluk ajkbiggyesztve. Ha félünk a rossz időjárástól, az inflációtól, a sáskajárástól, a mérgezett kolbásztól és a harmadik világháborútól – válasszunk magunkat melankolikus férjet. Igaz, hogy nem leszünk vele boldogok – a boldogság úgyis csak agyrém –, de legalább, ha elérkezik a világvége, közösen lamentálhatunk fölötte…

A flegmatikus típus – a biztonság
A flegmatikus férfi maga a megtestesült ideális férj. Kiegyensúlyozott, megbízható, nyugodt, higgadt és megfontolt. Minden lépését kétszer, de inkább háromszor is megfontolja. Ha őt választjuk, egész életünkben támaszunk lesz, és biztonságban élhetünk mellette. A flegmatikus típusú pozitív férfihősnek nagy keletje van az irodalomban, de a szerelem piacán már nem ilyen nagy a kereslet iránta. Hogy miért? Mert: a „meglepetés”, a „szenvedély” vagy a „kockázat” szavak értelmét nem ismerik, hiszen ők mindig jól neveltek, komolyak, és sosem lógnak ki a sorból. Ha izgalmas partnerkapcsolatra vágyunk, akkor ne őt válasszuk! Igazán boldogok csak akkor leszünk vele, ha mi is a flegmatikusak vagyunk.

A flegmatikus férfi pechjére azonban ő a megtört szívű nők gyógyíre – függetlenül attól, melyik típusba tartoznak. Amennyiben éppen egy királyi hím által elkergetett és megbántott nő szeret belé, a kapcsolatuk nem lesz hosszú életű. A nő szívsebe begyógyul – hogy a flegmatikus férfié fájjon tovább.

Hippokratész szerint a flegmatikusban túlteng a testváladék, ezért olyan nyugodt és tompa. Csakhogy ami a tompa jellemzőt illeti, Hippokratész állítását csak feltételekkel fogadhatjuk el. Mert a flegmatikus nagyon intelligens is tud lenni, sőt mi több, magas pozíciókat is elérhet. Amennyiben a főnöke megbízik benne, ideális helyettes válik belőle. Az összes feladatot odaadóan és zúgolódás nélkül teljesíti – és pontosan ugyanígy viselkedik a házasságban is.

A kolerikus típus – a szenvedély
A kolerikus emberben a „sárga” epe teng túl – állítja Hippokratész –, ezért aztán állandóan ingerlékeny. Ha a szerelmet lobogó fáklyaként szeretnénk átélni: ő a mi emberünk. A kolerikus férfi a tenyerén hordozza szerelmesét, csókolgatja lábát, fojtogatja egy feltételezett szerető miatt, és térden állva esedezik a bocsánatért. Amikor mellékesen megemlítjük, hogy a rózsa a kedvenc virágunk, ő máris kirabol egy egész virágüzletet. De ha arra kérjük, hozzon egy csokor sárgarépát a sarki üzletből, kérésünkről valószínűleg megfeledkezik. Két kolerikus ember házassága egyszerűen lenyűgöző – már amennyiben nem lakunk velük egy házban, vagy egy emeleten. Mindennapos kitöréseiket ugyanis még a legtürelmesebb embereket is kihozzák a sodrukból. Szívfacsaró ömlengéseiket hallva feltehetjük a kérdést, vajon miért él együtt ez a két ember? Mert ők aztán igazán egymáshoz valóak. A kolerikus nőhöz csakis kolerikus férfi illik. Lehet, hogy ez rossz hír azon melankolikus nők számára, akik abban reménykednek, hogy egy kolerikus férfi, egy igazi „latin szerető” fel tudná lobbantani bennük a szenvedélyt. Nem tudná. Mert egy szomorkás, hervadt tündér mellett ő maga is elfonnyadna, vagy más tüzes szikra után nézne, melyet a szomszédasszony szemében vélne felfedezni.

A szangvinikus típus – a vidám élet
A szangvinikus ember úgy tartja, azért születtünk és azért élünk, hogy jókat nevessünk, vidámak legyünk. A szangvinikus nőnek szangvinikus férfira van szüksége, mert ennek a típusnak – Hippokratész szerint –, túlnyomórészt vér lüktet a testében, ezért olyan életrevaló. Nem akarja a világot megváltani, elfogadja olyannak, amilyen. Barátságos, gondtalan, tenni akaró, társasági lény. A szangvinikus nő körül csak úgy zsongnak a különböző temperamentumú férfiak, nem hiába, hiszen ő az egyetlen, amely elviseli a tőle különböző típusokat. A szangvinikus nő gyakorlatilag mindenkivel kijön, de ha mindig mindenhol jól akarja érezni magát a partnerével, fogadjon el egy jó tanácsot: keresse meg a hozzá leginkább illő szangvinikus férfit!

Boldogsághoz vezető átmenetek
Az emberi temperamentumok hippokratészi felosztása természetesen nem azonos a Mengyelejev táblázattal, amely szerint az oxigén mindig oxigén, a nitrogén pedig mindig nitrogén marad. Az emberek között csak kevés „tiszta” típus van, többségünk átmeneti típusú, tehát több vasat is tarthatunk egyszerre a tűzben. A melankolikus-szangvinikus nő keresheti a boldogságát a melankolikus, és a szangvinikus férfiak között is. Válasszuk tehát azt a férfit, akiről úgy tartjuk, rendelkezik azokkal a jó tulajdonságokkal, amelyek számunkra a legfontosabbak. Ez persze nem valósítható meg mindig. Ezért aztán minden nő keressen olyan partnert, amilyet akar, és aszerint, miszerint akar: a szép szeme, a gyors autója, vagy a vastag pénztárcája miatt…

Melankolikus típus: szeszélyes, csöndes, aggályoskodó, tartózkodó, pesszimista, magának való, mérsékelt, merev.
Flegmatikus típus: óvatos, nyugodt, megbízható, békés, kiegyensúlyozott, megfontolt, visszafogott, passzív.
Kolerikus típus: érzékeny, nyugtalan, agresszív, optimista, aktív, lelkes, változékony, hirtelen.
Szangvinikus típus: társasági, beszédes, gondtalan, életteli, elégedett, barátságos, fogékony, tettre kész.

Hozzászólások

@

Küldés