Menekülés a stresszből

Csepy Enikő 2012.4.13. 5:41

Bizonyára senkinek sem mondok újat azzal, hogy mai a rohanó és stresszes világot élő embereknek szükségük van menedékre.

Egy menedékre, ahol kipihenhetik mindennapos fáradalmaikat. Különösen fontos, hogy eme „rejtekhelyen“ olyan tevékenységekkel üssük el az időt, melyek kedvelt szabadidős foglalatosságaink közé tartoznak. Mindenki másképp éli meg nyugodt perceit, óráit, hisz mindenkinek mást és mást jelent a kikapcsolódást. A következő sorokban szeretném megosztani másokkal is, mivel tudok segíteni magamon, ha már a végkimerülés és az ideg-összeroppanás kerülget.

Számomra rendkívül fontos a legnehezebb pillanatokban a magány. Biztosítanom kell magamnak, ha még csak öt percre is, egy kis helyet, ahol tér és idő nélkül létezhetek. Nem meditálok és nem is esek önkívületi állapotba, ez nem az én műfajom. Inkább élvezem a csöndet, és kizárok minden zavaró és stresszes gondolatot a fejemből. Tökéletes állapot ez arra, hogy elmerengjek, hol állok épp a világ körforgásában, s merre tartok. Ilyenkor új lendületet merítek felbukkanó gondolataimból, melyek segítenek, hogy a megpróbáltatások ellenére is véghezvigyem kitűzött terveimet.

Rendkívül akaratos, és be kell vallanom, hisztis is tudok lenni, ha stressz alatt állok. Bizonyára másnak is ismerős a helyzet, hogy ilyenkor általában azokon az embereken vezetjük le feszültségünket, akiket a legjobban szeretünk. A veszekedések elkerülése érdekében inkább olyan elfoglaltságot keresek magamnak, ami levezeti a dühömet. Tehát sportolok. Legkedvesebb módszerem a futás. Ilyenkor, mintha a szél kifújná a zavaró tényezőket a fejemből, utána kitisztult elmével tudom folytatni a munkám. Úgy képzelem, futás közben a negatív energiát használom fel, hogy a pozitívat a feladataimra fordíthassam. Viszont, ha rossz az idő, és épp futópad sincs a közelben, előkapom a kedvenc tornagyakorlatokat tartalmazó DVD-met, s addig kínzom magam felülésekkel és guggolásokkal, míg teljesen kimerülök. A végső nyújtógyakorlatok után azonban újra energiától pezsgek.

Van, amikor a filmezés jelenti számomra a lazítást. Egy remek vígjáték mindig jobb kedvre derít, és teljesen kikapcsolja az elmém. Néha jól esik csak feküdni a képernyő előtt, s nem gondolni másra, minthogy ki fog kivel összejönni a végén, ki lesz az önfeláldozó hős, vagy ép a rosszfiú.

De mikor már minden part szakad, s a fejemben túlcsordult az információtömeg, valahogy le kell csapolnom ezt a hemzsegő „méhkaptárt“. Ilyenkor nyitom fel a notebookot, és írok, és írok, és írok. Nem vagyok a naplók híve, nem tartom túl izgalmasnak a napi helyzetjelentést saját magamnak. Inkább mást szórakoztatok (vagy untatok). Így született ez a mű is, mikor már elég volt a motiváció huszadik definíciójának variációját tanulni.

Persze az, ami nekem megnyugtató és energiát adó, másnak nem biztos, hogy ugyanazt jelenti. Az embernek saját magának kell megtapasztalnia, mik is nyújtanak számára örömöt. És ha már kitapasztalta, seperc alatt legyőzi a stresszet, és zöld lámpát kap a kiváló munka eléréséhez.