Művészek vagyunk

Oriskó Renáta  2019.4.29. 3:00

Egy valami közös bennünk, művészek vagyunk, az élet művészei.

Minden ember művész. Függetlenül attól, mivel foglalkozik, hány éves, mi a hobbija. Lehet tanár, orvos, eladó, alkalmazott, vezető beosztású. Egy valami közös bennünk, művészek vagyunk, az élet művészei. S hogy hogyan is űzzük ezt a művészetet?

Gyerekként még könnyű. Ösztönösek vagyunk, nem gondoljuk túl a dolgokat. Ha valami örömet okoz, határtalanul boldogok vagyunk. Ha valami fáj, sírunk. Mindig a jelenben, az adott pillanatban vagyunk. Örülünk, kacagunk, játszunk, pityergünk, rácsodálkozunk a világra, az újdonságra akkor és ott. Nem játsszuk meg magunkat, szókimondóak vagyunk és őszinték. Azt csináljuk, amit kedvelünk, s ha valami nem tetszik, odébbállunk, s keresünk új elfoglaltságot. Talán ekkor vagyunk a legnagyobb és legszabadabb művészei az életnek.

Aztán felnövünk, s ez azzal is jár, hogy megtanulunk és elsajátítunk egy sor új művészetet, amelyek hozzátartoznak a felnőtt léthez. S ezzel nincs is baj. Művészetek egész tárházát alkalmazzuk nap, mint nap. Olyanokat, amelyek az adott élethelyzetben építenek, amelyek a hasznunkra válnak, máskor viszont épp fordítva. Hátráltatnak, gátolnak, néha szigorú keretek közé kényszerítenek, s megnehezítik a mindennapjainkat.

Az évek során elsajátítjuk a megbízhatóság, az ígéret megtartásának művészetét, de a hazugság művészetét is. A megbocsátás és a harag művészetét. A felejtés és az emlékezés művészetét. A megbánás művészetét. Megtanuljuk a hit művészetét, s a hitetlenségét is, sőt a kételkedését is. A bizakodás művészetét, a kitartásét, de a bizalmatlanság, a feladás, a megalkuvás, a továbblépését is. Magunkénak tudjuk a határozottságot, de vele együtt a bizonytalanságot is. Gyakoroljuk az óvatosság, a megfontoltság, a tudatosság művészetét, máskor pedig épp a merészség, a bátorság, a meggondolatlanság művészetét.

Bizony, elsajátítunk egy csomó művészetet. De hogy mindezeket hogyan alkalmazzuk a mindennapjainkban, az csak rajtunk múlik. S ha egy-egy élethelyzetben elbizonytalanodunk, talán segít, ha kicsit visszagondolunk a gyermeki énünkre. Mit tenne az a kis gyermeki életművész a helyünkben?

Hozzászólások

@

Küldés