Szeretethiány

Orbán Viktória  2010.3.6. 22:34

Amely beteggé tesz...

„Éjszaka senki. Nappal ezernyi idegen. És a magány annyira kézzelfogható, hogy már úgy érzem, mintha valami élő és kemény dolog lenne, ami kitölt minden sarkot és utat.” Paulo Coelho

Már tudományosan is igazolták, hogy aki szeretethiányban szenved, könnyebben betegszik meg, vagy nehezebben gyógyul meg. Sőt, ma már az is bizonyos, hogy szeretet, érintés hiányában a gyerekek megállhatnak a növésben, illetve, hogy hamarabb gyógyul fel az a kisgyerek egy betegségből, akit szerető környezet vesz körül, gyakrabban simogatják.

Ezt, egy 1980-ban publikált kutatás is bizonyítja, melyet nyulakkal végeztek. Mesterségesen állítottak elő érelmeszesedést náluk (kellően zsíros táplálékot adtak nekik), azonban a nyulak 15 százalékánál nem történt semmilyen káros elváltozás. Nehezen, de végül is rájöttek, hogy ezek a nyulak azért nem betegedtek meg, mert az esetükkel megbízott orvostanhallgató sokat simogatta őket. A kísérletet ezután még újra és újra megismételték, és teljesen bebizonyosodott, azok az egyedek, amelyeket simogattak, egészségesek maradtak.

Az emberek a 21. század felpörgött világában, talán észre sem veszik, hogy mennyire igaz ez. Mindenki rohan, mindenki mindent akar, és azt azonnal: autót, házat, márkás ruhákat, ékszereket, luxusnyaralást, hatalmat és még ki tudja mit nem, csak szeretet nem. Mindenki a jövőben él, ahelyett, hogy a jelent élnék meg, s ebben a nagy rohanásban észre sem veszik a legértékesebb kincset, a szeretetet. Hisz hiába van, ház, pénz, hatalom, ha nincs, aki szeret, aki a bajban megfogja a kezünket! Vagy hiába, van meg mindenünk, amire mások csak vágynak, mi elégedetlenek vagyunk, mindig többet akarunk, mint ami van, jobbat, szebbet, mint a szomszédnak, vagy a barátnak.

Amikor az ember sokáig van távol a szeretteitől, ha nem tud velük naponta személyes kapcsolatot tartani, az érzelmek felerősödnek. Ezt a saját bőrömön is tapasztalom, s nem először. A szeretet, a féltés, hogy valamelyik szerettünket baj éri (nem, mintha akkor nem érhetné baj, ha ott lennénk) vagy elveszíthetjük, önvád, lelkiismeret-furdalás, hogy miért mondtam ennek azt, annak meg amazt, vagy éppen miért nem mondtam; miért tettem vagy miért nem tettem valamit stb. Talán ilyenkor érti meg az ember igazán, hogy mi a fontosabb. Hogy meglegyen mindenünk, amit pénzért megvehetünk, vagy érjük be kevesebbel, elégedjünk meg azzal, amink van, és legyen, aki szeret, akinek van egy-egy jó szava hozzánk, aki megölel, ha kell, meghallgat, ha baj van. Fontos, hogy legyen időnk egymásra, vegyük észre, ha egyik családtagunkat nyomasztja valami, beszélgessünk egymással, figyeljünk egymásra.

Velem is előfordult itt Angliában (és Floridában is), hogy magányosnak éreztem magam, annak ellenére, hogy vannak itt is barátaim, és szeret a család is, akinél vagyok. Ez azonban mégsem olyan... Nem olyan barátok, mint akik otthon vannak, nem az én családom. Napközben állandóan egyedül vagyok, reggel 9-től délután 4-ig. Nincs társaságom, nincs, akihez szóljak egész nap, de még egy macska sincs, akit simogathatnék. Érdekes, hogy az ember leginkább akkor jön rá ilyen dolgokra, amikor nincs vele az, akit/akiket szeret. Néha talán mindenkinek jót tenne egy kis távollét azoktól, aki szeret, hogy rájöjjön, mennyire is fontos számára, és rájöjjünk, hogy mi számít igazán.

A szeretethiánynak testi tünetei is lehetnek! Fejfájás, szívműködési zavarok, gyomorfájás, hirtelen hallásromlás, hátfájás, bőrproblémák. Pár hete azon gondolkodtam, hogy mi bajom van? Fájt a hátam, a nyakam, a bőröm viszketett, és ekcémás tünetek is megjelentek rajta. A hangulatom is rossz volt, lehangolt voltam, semmihez nem volt kedvem. Akkor gondoltam arra, hogy talán szeretethiányban szenvedek és így fejezi ki a testem, hogy foglalkozásra, figyelemre vágyok. Utána olvastam a neten, hogy van-e ilyen, hogy szeretethiány, és okoz-e testi tüneteket. Meglepődve olvastam a fenti sorokat! A szeretethiány igenis beteggé tehet!

Azóta már jól vagyok, és igyekszem többet beszélni az otthon maradt családdal, barátokkal, és a párommal. Ebből erőt gyűjtök, és most már nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam ez az érzés. Tudom, hogy ez számomra csak egy ideiglenes állapot.

Szerencsés vagyok. Vannak olyanok, akiknél ezek a tünetek ez egy életen át tartanak….

Hozzászólások

@

Küldés