Az anyaság kérdése

Fodor Tekla  2009.1.15. 16:16

Gondolatok az anyaság kérdéséről.

Annak idején, még a huszadik század legelején, vagy pont a legvégén szinte divat és egyben természetes volt, ha a húszas éveinek a küszöbén álló fiatal, csinos lány férjhez ment, gyereket szült és beállt a háziasszonyok soraiba. Ma már mindezt megelőzi a karrierépítés, a hosszas udvaroltatás, összeköltözés, és jó későn esetleg a gyerekvállalás.

Pedig egy nő sem tagadhatja, hogy főiskola elvégzése után, főleg ha a szerelem nem kerülte el, titkon álmodozik családalapításról és gyereknevelésről. Hisz amint kibújik a felhők közül a fényes nap, máris babakocsikkal, totyogó gyerekekkel telnek meg az amúgy üres utcák, és minden járókelő arcára mosoly költözik. Mert nem tud nem mosolyogni az arra járó egy egészségre kisbabára és a boldog szülőkre, pedig lehet, hogy kicsit sem konyít a gyerekneveléshez.

Én sem konyítok. Csak hallásból tudom, hogy a terhesség első jelei közé tartozik a reggeli hányinger. Csak sejtem, hogy bár a kilenc hónap nagyon szép, egyedi és különleges érzésekkel tölti el a jövendőbeli anyát, a szülés nem gyerekjáték. Fájdalmas. De felejtődik, múlik ez a fájdalom, és ha a pénztárca megengedi, akkor jöhet a következő csöppség. No meg azok a hosszú éjszakák, melyet nem csend és nyugalom ural, hanem sírás-rívás. Biztosan kimerítő egy idő után. De úgyis csak remélni tudom, hogy egyszer majd én is gyerekcipőt vásárolhatok, és úszni taníthatom az én gyerkőcöm. Sutyiban neveken szoktam gondolkodni. Bevallom, általában lányneveken. Pedig az már nem számít, fő a kisbaba egészsége!

De még nem szeretnék anya lenni, álmodozni sem igen tudok, és nem is merek róla. Talán engem is megfertőzött a 21. századbeli gondolkodásmód: előbb legyen elegendő pénz a gyerek felneveléséhez, legyen lakás, autó és megfelelő partner. Azt látni, hogy ma már tényleg lehetetlen gyereket nevelni minimálbérből. Ugyanakkor nem tudni, mi és ki lesz a gyermekünkből: szépségkirálynő, mérnök, orvos, ügyvéd vagy épp bűnöző, alkoholista, rosszakaró... Mert bármennyi fáj, ez is benne van a pakliban.

Merjük vállalni a kockázatot, mert megéri, hisz egy dolog tagadhatatlan és holtbiztos: mi nők azért (is!) vagyunk a világon, hogy valamikor anyák legyünk.

Hozzászólások

@

Küldés