Szeretet és felelősség

Fülöp Éva 2009.1.2. 16:08

Több olyan esemény volt az életemben, amelyek nagy változásokat okoztak, de a legnagyobb és visszavonhatatlanul legjobb változást a lányom születése hozta.

A férjemmel nagyon vártuk a kisbabánk születését. Persze, volt bennünk félelem is. A férjem minket féltett, és pedig attól tartottam, hogyan fogom kibírni, hogyan fogok „helytállni“ a szülés folyamán. A lányunk tehát kívánt, az első perctől fogva szeretett gyerek volt.

A megszületése után óriási felelősséget éreztem iránta. Egy pici, védtelen, magatehetetlen emberke, kizárólag rám utalva, csak én felelek az életéért. A megszületése előtt még rémálmaim is voltak, hogy nem gondozom jól a gyerekemet, aki ezért meghal. Amikor már a kezemben tartottam, tudtam, hogy tudni fogok róla gondoskodni, hogy mindent képes lennék megtenni érte. És sok mindent meg is tettem. Türelmesen vártam, mikor csak az én vállamon tudott elaludni, mozdulatlanul ültem és hallgattam a szuszogását. Éjszaka tízszer is felkeltem hozzá, mikor jött a foga, ringattam, altattam, fürdettem, pelenkáztam, orvoshoz vittem. A legszebb élményeink a közös séták, amikor a babakocsiból fedezte fel fokozatosan a világot, mindenre kíváncsi szemekkel nézett, mindent megkérdezett, figyelmesen hallgatva a választ.

Persze voltak nehéz pillanatok is. Mikor beütötte a fejét a járókában állva, olyan ijedtséget én azelőtt még nem éltem át! A feje nem vérzett, de rögtön hívtam az orvost, aki megpróbált megnyugtatni, utána hívtam a férjemet, rögtön jöjjön haza, mert baj van, de akkor már zokogtam. Az ijedtségtől sírtam akkor is, mikor egy pillanatra egyedül hagytam a szobában és legurult az ágyról. Szerencsére, semmi baja nem lett, mert jóformán lehátrált, és nem fejjel esett le, hanem a lábait nyomta le először, de mindketten tanultunk az esetből.

Az első komoly betegsége, amely magas lázzal járt, az is egy életre szóló tapasztalat volt. A férjemmel ott ültünk az ágya mellett a földön, a gyerek aludt, rettenetesen gyorsan lélegzett és mi ötpercenként mértük a lázát. Mikor láttuk, hogy a gyógyszer nem hat, vizes lepedőbe csavartuk a pici felforrósodott testét, ami neki nagyon nem tetszett. De így lement a láza. Akkor éjjel semmit sem aludtam, állandóan figyeltem, mikor szökik fel újra a láza.

A gyermeknevelésről a lányoknak általában romantikus elképzelései vannak. Látják a pelenkareklámokat és úgy gondolják, minden anyuka élete csupa játék, vidámság. Igen, a szülőknek kijár játékból is, vidámságból is, de jut elég a nevelés nehezebb, kellemetlenebb részeiből is: mikor tiltani kell, fegyelmezni, határokat szabni, büntetni, magyarázni...

De van valami, ami miatt óriási köszönettel tartozom azért, hogy megadatott, hogy gyerekem legyen. Bármilyen nagy felelősséggel is jár a gyereknevelés, ezt többszörösen ellensúlyozza az a határtalan szeretet, amit egy gyerek a szüleinek adni tud.

Ez az egyetlen tiszta, önzetlen, őszinte szeretet és kívánom minden jószívű embernek, hogy legalább egyszer legyen része benne!