Egyszer volt...


Takács Anita  2010.12.23. 3:02

Ülök az ünnepi díszben pompázó lakásban, az ablakon keresztül figyelem a szállingózó hópihéket...

...ahogy lassacskán ünneplőbe öltöztetik a tájat. Egy régi karácsonyra gondolok. Az emlékben nyugodt vagyok, kicsit izgatott. Remélek. Talán most, a karácsonyi üzenetemre válaszol az a fiú, akit olyan régóta szeretek. Már el is képzelem a következő, már együtt töltött ünnepet. Bár kapnék egy esélyt!

Rossz érzés, ha az embernek nincs kit szeretnie. A szerelmet nem pótolja semmi. Évekig éltem egyedül úgy, hogy közben őrülten vágytam egy érzéki kapcsolatra. Annyira akartam, hogy már-már a szerelem érzésébe kezdtem szerelmes lenni. Vártam, vártam, de csak nem jött az igazi, úgyhogy megpróbáltam inkább a tanulással kitölteni az időmet. Azt mondják, amikor a legkevésbé számítunk rá, akkor toppan az életünkbe valaki, akinél az első pillantásra elakad a lélegzetünk. A nagy Ő. Mondanom sem kell, velem is ez történt. Ott állt előttem életem szerelme (legalábbis akkor tizenéves fejjel úgy hittem), ott volt a vágy, csak épp a bátorság szállt el jó messzire. Hónapokon keresztül kerülgettem, mint macska a forró kását, mígnem elérkezett a karácsony. Összeszedtem minden erőmet, és küldtem imádottamnak egy szerelmesnek éppen nem mondható, tapintatos, ünnepi jókívánságokkal teli üzenetet.

Hogy miért voltam ennyire szégyenlős? Jó kérdés. Ma már nem vagyok az, de régebben elképzelhetetlennek tartottam, hogy bárki számára is szerethető lennék. Amolyan szürke egérnek éreztem magam mindig, akit észre sem vesznek az emberek. Félelemből és önbizalomhiányból erős várfalat vontam magam köré. Egy idő után rémisztővé vált a bezártság, és ekkor vettem észre, hogy mennyire tehetetlenné váltam. A saját csapdámba kerültem. Képtelen voltam az önmagam kovácsolta korlátokon átlépni. Évekbe telt, mire változni tudtam. Sajnos közben elszalasztottam egy szépnek remélt szerelmet.

A szívem rettentően fájt azon a karácsonyon. Az üzenetemre nem érkezett válasz. Ez az élmény még távolabb taszított az álmaimtól.

Talán ő még nálam is jobban félt.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Karácsony a tévében

Dráfi Emese

Apám karácsony előtt pár héttel egy este összehívta a családot, hogy komoly beszéde van velünk.

2010.12.22.    3


Új útra lépni

Kabók Zita

Azt mondják, két életünk van.

2010.12.20.    2


Árral szemben

Halász Kata

Hiszek a nevek predesztináló erejében.

2010.12.16.  1   


Karácsonyi álomlevelek

Wolner Annamária

A karácsonyi vásárban, a forralt bortól, vaníliától és fahéjtól illatozó Vörösmarty téren sokat álmodoztam egy világról...

2010.12.10.   


Amikor átértékelődik minden

Jády Mónika

Pontosan négy évvel ezelőtt, december közepe felé egyik este egy csomócskát fedeztem fel a felkaromban.

2010.12.9.   

A rovat további cikkei