Karácsonyi álomlevelek


Wolner Annamária  2010.12.10. 7:04

A karácsonyi vásárban, a forralt bortól, vaníliától és fahéjtól illatozó Vörösmarty téren sokat álmodoztam egy világról...

...egy világról, ami más lesz, mint amilyenben akkoriban éltem.

A Lánchídon kopognak végig a lépteim, és hirtelen megállok, éppen a közepén. Az imádott városnak hol az egyik, hol a másik felét nézem csodálattal. Fázósan húzom fel a kabátom gallérját, egészen az államig. Hajamat az arcomba fújja a jeges szél. Csíp, de nem bánom. Zsebembe nyúlok, és megnyugszom: ujjaimmal érzem az apróra hajtogatott papírlapokat, ott lapulnak… az álomlevelek!

Élet az álomlevelek előtt

Magamban sokszor elképzeltem már, milyen lesz az életem, ha szabad leszek végre. Nyugalomban élünk majd a lányommal, s vissza sem nézünk a múltra. Akkorra már teljesen tisztában voltam vele, hogy a házasságom végleg megbukott. Az esti magányokban, mikor nem tudtam aludni, álmodtam a jövőmet: hogy, ha saját hajamnál fogva kell is kirángatnom magam a gödör aljából, akkor is ki fogok jönni onnan.

Miért zuhanunk a mélybe? Hogy megtanuljunk kimászni belőle! – ismételgettem magamban mindig, mint egy jótékony mantrát, ahányszor csak elgyengültem. – Azt fogom tenni, amire már régóta vágyom: tanulni fogok, és diplomát szerzek. Elválok, és esélyt adok magamnak arra, hogy rám találhasson valaki, akinek az „egyetlen gondolata” lehetek, s aki úgy fog minket szeretni a lányommal együtt, ahogyan a férjem sohasem. Már nem én leszek az, aki utolsó a sorban, vagy folyton kilóg onnan. Budapestre költözöm, és új életet kezdek – írtam fel láthatatlan tintával a vágyaimat, az akkor még nem létező álomlevelemre, anélkül, hogy tudtam volna, mit teszek. Hisz azokat csak később kezdtem írni.

Álomlevél születik a fa alatt 2006 karácsonyán

Az első „szabad” karácsonyunkat ünnepeltük kettesben a lányommal. 2006-ot írt a naptár, s mi fél évvel a válás után sem bírtunk betelni azzal a mindenen átható nyugalommal, ami az egész életünket átitatta. Kikapcsoltuk a külvilágot is, és nagyokat beszélgettünk álmokról, vágyakról ezeken a mandulaillatú estéken.

Pár nappal karácsony előtt egy kedves ismerősömtől esemest kaptam: Készíts álomlevelet! Szedd össze az álmaidat, vágyaidat, és ródd papírra őket sorban! Ne gondolkodj közben sokat! Írj! Ösztönösen! Aztán tedd a levelet a fa alá, az angyaloknak! Ők gondoskodnak a sorsáról írta. Álomlevél? – csodálkoztam. Hiszek a kis, szárnyas lények létezésében, és az álmokban, így történt, hogy karácsonyeste papírra simítottam az álmaimat, és a fa alá helyeztem az angyaloknak.

Egy év telt el, hétköznapokkal és ünnepnapokkal. Az előző évi álomlevélről szinte meg is feledkeztem. 2008 karácsonyán egy különleges ajándékot kaptam: egy kémcsövet. Egyszerű, orvosi kémcső, benne az arannyal díszített papír az üveg falának tapadt. Az egészet egy apró kis angyal ölelte át, akár egy mézes csuprot. –Varázskémcső – nyújtotta át nekem. Írj bele álmokat! Ez az én ajándékom neked: az álmaid! Elmosolyodtam, s csak ekkor jutott az eszembe, hogy nekem már van két álomlevelem.

Egy újabb mandulaillatú estén, gyertyát gyújtottam, és belemélyedtem az olvasásukba. A végére érve döbbentem rá, hogy szinte az összes álmom, amit akkor papírra vetettem, teljesült. Éppen úgy, ahogy azt kívántam: rám talált a szerelem. Egy olyan kedvest küldtek nekem odafentről, amilyenről mindig is álmodtam. Lediplomáztam, s még abban az évben felvettek Budapestre, a legnagyobb lapkiadóba, újságírónak. Halvány mosoly ült az arcomra, s úgy néztem a magam előtt fekvő három levélre. Halk zenét kapcsoltam, s még aznap megírtam a negyedik levelet.

A négy álomlevél titka

Idén karácsonykor már az ötödik levél kerül majd a fa alá, az angyalokra várva. S hogy mit írok majd bele?

Elmesélem:

Szeretnék Magyarországra költözni, az immár három éve megálmodott párommal, és a lányommal!
A legjobb újságoknak dolgozni.
Szeretném, ha megjelenne a saját vers- és novellakötetem, fotóimmal illusztrálva.
Sok, a nevemet viselő Lélekrapszódia kiállítást szeretnék szervezni! Nagyon sokszor álmodom egy saját rendezvényszervezői irodáról, ami egy kis kultúra-sziget, teli minőségi zenei előadásokkal, koncertekkel, fesztiválokkal, kiállításokkal.
Egy saját kávézóról, egy irodalmi szalonról: WOLNER SZALON. Ahová, ha az utcáról betérő lélek egy forró tea mellett bentről szeretné nézni a kinti hóesést (miközben körülötte a falakon fotók és versek, az asztallapon idézetek), betérhet. A polcokon könyvek: leemelhetők, elolvashatók. Egy helyről, ahol lehet ülni földön, párnán, ahol lehet fájni a szívnek és repesni a léleknek egyszerre.

Nagy álmok, bizony, nagy álmok! De az én négy karácsonyi álomlevelem titka a bizonyíték rá, hogy sikerülhet!



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Egyszer volt...

Takács Anita

Ülök az ünnepi díszben pompázó lakásban, az ablakon keresztül figyelem a szállingózó hópihéket...

2010.12.23.   


Karácsony a tévében

Dráfi Emese

Apám karácsony előtt pár héttel egy este összehívta a családot, hogy komoly beszéde van velünk.

2010.12.22.    3


Új útra lépni

Kabók Zita

Azt mondják, két életünk van.

2010.12.20.    2


Árral szemben

Halász Kata

Hiszek a nevek predesztináló erejében.

2010.12.16.  1   


Amikor átértékelődik minden

Jády Mónika

Pontosan négy évvel ezelőtt, december közepe felé egyik este egy csomócskát fedeztem fel a felkaromban.

2010.12.9.   

A rovat további cikkei