Kettétört élet

Nagy Erika 2011.2.18. 5:18

Hogy lehet-e újra kezdeni az életet, azt Márta válaszolja meg.

Az esete nem mindennapi, de nem is egyedi. Érdemes tanulni tőle. Története példaértékű.

Húsz éves volt, amikor megismerkedett azzal az emberrel, akiről úgy gondolta, élete nagy szerelme. Egy év elteltével összeházasodtak, majd megkezdődött a családalapítás. Boldogok voltak, mikor megszületett a kisfiuk, és talán még ettől is boldogabbak, amikor két évre rá a gyönyörű kislányuk is. Mikor akkorák lettek a gyerekek, hogy vállalni tudták a nyaralást, útra keltek. Sajnos nem értek messzire, mert egy őrült autós, aki óriási sebességgel előzte ki őket, lenyomta autójukat az útról és egy öreg, de nagy átmérőjű fának csapódtak. Márta percek múlva tért csak magához, s újabb percek teltek el, mire felfogta, mi is történt. Sírásra eszmélt, s csak ekkor hasított a tudatába, hogy a gyerekek is velük vannak. Amint hátra akart pillantani, férje eltorzult, vérben úszó arcát látta maga előtt. Szólongatni kezdte, de nem válaszolt. Csak nézett mereven a semmibe. Márta haját tépve kimászott a roncsból, sikerült felszakítania a hátsó ajtót, és zokogva ölelte magához a két gyermeket, akiken szerencsére nem látszott sérülés, viszont sokkot kaptak a vér látványától…

Pár napra rá eltemették a férjét. Keserves időszak következett, fizetni kellett a kölcsönt, amit a házra vettek fel, a gyerekek pedig hónapról hónapra nőtték ki a ruhákat. Márta kikészült, teljesen úrrá lett rajta a depresszió. Nem tudott örülni semminek, s néha még a gyerekeknek sem. Rég volt, hogy mosoly hagyta el az ajkát.

A szülők észrevették, hogy baj van, még jó, hogy időben, így magukhoz vették az unokákat. Márta pedig bevonult gyógykezelésre. Mikor két hónap múltán elhagyta a kórházat, szinte rá sem lehetett ismerni. Tervei voltak, tanulni akart, új életet kezdeni. Nemcsak magáért, hanem gyermekeiért is. A tanulással, munkával és gyermekneveléssel töltött négy év sok nélkülözéssel járt, volt, hogy alig evett, ruháit sem cserélgette gyakran, de megérte, mert elérte célját, pedagógus lett. Majd elhelyezkedett egy iskolában és ettől kezdve jobbra fordult az életük. Magára talált, bár a férje elvesztését soha nem heverte ki. Nem telt el úgy nap, hogy ne a szeretett ember fotójával a kezében tért volna aludni. De talpra állt, új életet tudott kezdeni. Férfit azonban soha nem engedett közel magához. Félt, hogy ha valakit megszeret, újra elveszíti.

Lehet, hogy egyszer ezt is másképp látja majd, és hagyja leomlani a gátakat. S akkor talán újra teljes lesz az élete…