Vonal


Puha Andrea  2011.2.9. 6:31

Szorongató érzés. Mázsás kő a mellkason. Görcs a gyomorban. Néha álmatlanul forgolódó éjszakák.

Rágódás. Szemünk előtt újra és újra lejátszódó múlt, s számtalan még meg nem történt jövő.

Egy vonal előtt állok. Tipródom. Át kéne lépni. Körbenézek. Sehol semmi. A cipőmet bámulom, ráférne egy mosás. Gravitáció, gondolom. Csak ennyi, mi akadályoz. Felemelem a lábam, át a csík felett, s engedve a vonzerőnek, hagyom a föld felé ereszkedni. Félúton megtorpanok, s állok ott, tétován, félig a levegőben lógatva a lábam.

Újrakezdeni nem könnyű. A múltat magad mögött hagyni nehéz. Kilépni valamiből fájdalmas, legyen az akár jó, akár rossz. Olyan, mintha kis darabokat tépnél ki magadból, és azt akarnád elfelejteni, hogy ezek a darabok valaha benned voltak. Kitépheted, de a hegek ott maradnak.

Azok csak idő múltán kezdenek majd halványodni.

Elhatározhatod, hogy nem lépsz ki, kiegyezhetsz egy megszokott, boldogtalan, vagy nem teljes élettel, önsajnálatba merülhetsz, megrekedhetsz valahol az életed delén, mikor éppen élned és virulnod kellene, ugyanakkor tudatosíthatod, hogy neked még dolgod van, életed van, és kiléphetsz.

Leeresztem a lábam a csík túloldalán, tudom, a másik oldalon a helyem. Állok, két lábam között ott pöffeszkedik a vonal. De utállak, kis vékonyka félegyenes! Ellenségesen nézem, kötelek csavarodnak a csuklóimra. Színesek és virgoncak. Az emlékeimből állnak. Egyik jobbra húz, másik balra. Megfeszülök.

Ha tovább lépsz, nem lesz könnyű. Nem tudhatod, jó felé léptél-e ki, nem tudhatod, jó ember felé lépsz-e, azt sem tudhatod, mi vár pontosan. De ha sikerül, akkor a legnagyobb dolgot kapod, amit csak ember kaphat: önmagad szabadságát.

Futok. Nem is látom már, hol volt a csík. Összerántottam a kezeimet, leráztam az emlékeimet a csuklómról, de még loholnak utánam. Futunk. Talán ő sem látja az övét. Őutána is loholnak az emlékek. Újrakezdtem egy újrakezdővel. És? Lehet, elbukunk, lehet nem. Ha elbukjuk, újrakezdjük. Ha azt is, akkor megint… Addig, míg révbe nem érünk.



Hozzászólások

Grizelda, 09. 02. 2011 16:15:58 ok
OK!!
Ilke, 10. 02. 2011 07:33:18
Nagyon jo, angyalka:D Elkepeszto vagy...
biciklistanő, 11. 02. 2011 10:58:15
nagyon tetszik, nagyon szép és nagyon jó írás. gratulálok a szerzőnek!
@


Kapcsolódó cikkek

Kettétört élet

Nagy Erika

Hogy lehet-e újra kezdeni az életet, azt Márta válaszolja meg.

2011.2.18.  2   


Újra és újra

Dráfi Emese

Már megint újrakezdtem. Sokadszor.

2011.2.17.   


Hogyan tovább?

Jády Mónika

Hogyan folytassuk, ha úgy érezzük, nem bírjuk tovább?

2011.2.15.   


Talpraállás

Takács Anita

Az érzés, hogy hibát követünk el, általában már az első pillanatban ösztönszerűen tetten ér.

2011.2.7.   


Monológ a bátorságról, egyebekről

Halász Kata

Nem igaz, hogy a bátor ember nem félhet!

2011.2.5.  3    6


Ismerd meg önmagad!

Cseh Gizella

„Gnóthi szeauton” avagy az újrakezdés elméletéhez

2011.2.3.    10

A rovat további cikkei

Felkészülni, vigyázz – rajt!

Póda Erzsébet

Azt olvastam valahol: az ember alapvetően lusta lény.

2011.1.31.  1   


Örökös újrakezdők vagyunk

Wolner Annamária

„Indulj el a semmiből. S ebből a kiúttalanból kirajzolódik majd egy út!”

2011.1.26.    12


Váltani sosem késő!

Kabók Zita

Egy átlagember az élete során többször is vált munkahelyet.

2011.1.24.   


Fásultan kedvetlen január

Huszár Ágnes

Januárban már hosszabbodnak a nappalok, néha mégis nehéz újrakezdeni egy-egy napot.

2011.1.20.  2