Újra és újra

Dráfi Emese 2011.2.17. 6:34

Már megint újrakezdtem. Sokadszor.

Mert mit csináljak? Ne tegyem? Dugjam a homokba a fejem, vagy üljek otthon és siránkozzak, hogy már megint tovább kellene lépnem, de nem teszem, mert gyáva vagyok?
Mindenkinek más az élete.
A szomszédnak az, hogy az első és egyetlen munkahelyéről menjen nyugdíjba. Miközben fel sem merül benne, máshol esetleg jobb lenne. Mert ez az ő útja.
Vagy a másik ember: az a sorsa, hogy egész életét egy férfi mellett élje le, holtomiglan-holtodiglan. Ő így boldog. Neki ez így felel meg. Eszébe sem jut, hogy más férfival talán jobb lenne. Mert ez meg az ő útja.
De ismerek olyat is, aki sok gyermek nevelését vállalta be, nem dolgozik sehol, nem valósítja meg önmagát, mert anya, nagybetűvel. Ő viszont így boldog, mert lelke mélyen úgy érzi, ez az ő útja.

Hiába is akarnám egyik vagy másik ember életét végigjárni. Nem menne. Talán egy darabig igen, de aztán kénytelen lennék visszakanyarodni az enyémhez. Mert az én utam a változás, a többszöri újrakezdés, sok-sok tapasztalással, és tanítással. Én ezt vállaltam be.

Azt mondta nekem egy bölcs ember, amikor még kétségek gyötörtek, és feltettem magamnak azt az aprócska kérdést: Miért? Miért kell megint újrakezdenem? „Ne félj a változástól! Ugorj fejest! Használd ki és ragadd meg az alkalmakat! Mit veszíthetsz? Vedd végre észre, hogy az élet egy buli, egy nagy buli! Ne félj pár anyagi dolog elvesztésétől! Ez mindig benne van a pakliban. Ne csak földi, fizikai síkon mozogj! Mert akkor behatárolod önmagad, és soha nem tudsz kiteljesedni, és az utadat végigjárni. Gondolkozz!”

Van egy kedvenc idézetem Hamvas Bélától. Szerintem, aki hasonlóan gondolkozik, mint én, magára ismer ebben az idézetben:
„Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.”