Anya csak egy van?

Kabók Zita  2018.5.5. 2:31

Anyák napján értelemszerűen az édesanyákat ünnepeljük...

...de mi van azokkal a családokkal, amelyekben a gyerekek anya (vagy apa) nélkül nőnek fel? Vajon az ő számukra mit jelent az anyák napja? Ma már egyre gyakoribb, hogy a gyermekek nem a hagyományos felállású családokban nőnek fel.
Betöltheti-e egy másik családtag az anya szerepét?
Mi van azokkal a nagynénikkel, nagymamákkal, unokatestvérekkel, tanítókkal, óvónőkkel, nevelőkkel, akik sokszor talán több időt töltenek a gyerekkel, mint maguk az édesanyák?



Barbara örökbefogadott kislány volt, ugyanúgy, mint a testvérei. Húszéves kora után döntött úgy, hogy megkeresi igazi édesanyját. Mint kiderült, édesapja drog-túladagolásban halt meg egy börtönben, évekkel azelőtt. Az édesanyja lemondott róla, mert lányának jobb jövőt akart. Mostantól két édesanyja van, hiszen hogy is felejthetné el azt, aki örökbe fogadta őt, és éveken keresztül anyaként gondoskodott róla? A vér szerinti anyjával való megismerkedése viszont megváltoztatta a nézeteit: hiszen mégiscsak ő volt állapotos vele és hozta a világra. Azóta minden évben két üdvözlőkártyát vesz: egyiket az édesanyjának, aki felnevelte, a másikat pedig annak, aki életet adott neki. Mert miért ne ünnepelhetné mindkettőjüket?

Marika és Ádám nagyon fiatalon vesztették el édesanyjukat, apjuk egyedül nevelte őket. Anyák napján a gyerekek az édesapjuknak készítettek ajándékokat, őt ünnepelték, nekik így volt természetes. Az ünnepnapon pedig inkább nem mozdultak ki otthonról, hogy mások ne nézzenek rájuk furcsán.

Juli mondhatni anya nélkül nőtt fel. Szülei tízéves korában váltak el, és mivel anyja magára hagyta, így apja egyedül nevelte őt. Az édesapjának a nagynéni és a nagymama segített, ők pótolták az édesanya szerepét. Juli őket ünnepelte.


Szükségünk van arra, hogy legyen egy kivételes nap, amikor azokat ünnepeljük, akik a szívük alatt hordtak bennünket, szenvedéssel világra hoztak, megajándékoztak az élettel, majd éveken át gondoztak, virrasztottak mellettünk. Köszöntsük fel őket, és ne feledkezzünk el azokról sem, akik ugyan nem az igazi édesanyánk, de ezt a szerepet töltik vagy töltötték be az életünkben. Gondoskodtak rólunk, neveltek bennünket. Hiszen nem mindenkinek adatik meg, hogy az igazi édesanyja mellett lehessen. Szeretettel gondoljunk rájuk is!

Hozzászólások

@

Küldés