Szabadság a köbön 2.


Puha Andrea  2007.9.10. 19:37

Korgó gyomorral, kajával megrakva útnak indultunk egy másik forrás felé.

Igen ám, de nem tudtuk pontosan merre van. Kacskaringós utakon, térdig érő fűben, patakon átkelve, de végül megtaláltuk.

Családiasan, a földre terített pokrócon reggeliztünk meg, a jól megérdemelt forrás vizével enyhítve szomjunkat. Lassan felcihelődtünk, s útba vettük a tábort. Itt sem lehetett unatkozni. Az ember beülhetett az előadó sátorba, ahol ismert személyek tartottak előadást a magyarsággal kapcsolatos témákról. Ilyen volt például a magyar nyelv misztikus titkairól szóló beszélgetés, a jelképrendszer, s persze a politikai kérdéseket is megtárgyalták.

Az öt nap alatt válogathattunk a programfüzet által felkínált lehetőségekből. Volt, aki a Társalgó sátor felé vette az irányt, ahol játékok, kézműves-foglalkozások (varrás, bogozás, babaruhák készítése) várta az érdeklődőket. A Keskeny-út sátor szervezői gitárestet, áhítatot, beszélgetéseket tartottak. Itt igazi meleg családi körbe cseppenhetett a táborlakó. Esténként beszélgettünk zsíros kenyér mellett. A filmsátorban, mint ahogy azt a neve is mutatja, négy filmet is vetítettek egy nap. Persze, ez nem csak a fiataloknak volt kitalálva. Családokkal is találkoztunk, akik gyerekeiket nyugodt szívvel hagyhatták a Gyerek-sátorban, ahol festettek, rajzoltak, gyurmáztak. Borkóstolókat is tartottak: mindennap különféle borokat ízlelgethettünk Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről és Magyarországról. Ezenkívül túrákra, lovaglásra, íjászversenyre lehetett jelentkezni, valamint testfestésre, arcfestésre is csábulhattunk. Éjjel sem állt meg az élet, mindennap két-három együttes lépett fel. Az ő zenéjükre tombolta ki magát a közönség. Tomboltunk bizony, még szakadó esőben is egymást átkarolva ugráltunk, vagy ringatóztunk. Csoda hát, ha elcsigázva, túráktól elfáradva aludtunk egymás vállán? Mert, bár fáradtak voltunk, sajnáltuk alvásra fecsérelni az időt. Mert öt nap az olyan kevés...!

Egy kora reggelen nagy túrára készültünk. A gyergyószentmiklósi tábortól a Gyilkos-tóig, onnan a Békás-szorosig gyalogoltunk, aztán pedig vissza. Nem csekély távolság volt ez. A tónál megebédeltünk, majd csónakáztunk a kiálló farönkök között. Hétágra sütött a nap, a kacsák mohón kapdosták az eléjük szórt kenyeret, s nevetve spricceltük egymást. Tiszta idill volt! De nem volt mese, indulni kellett tovább. A Békás-szorosig hosszú az út, de megérte legyalogolni, mert szép volt nagyon. Kanyargós úton sétálva nézegettünk felfelé. Hatalmas sziklák néztek vissza ránk, s úgy éreztük, a két hegy mindjárt ránk zuhan. -- Ilyenkor jön rá az ember, hogy csak ilyen -- mutatta hüvelyk- és mutatóujját összezárva egy barátom -- picike porszem a világban… Igazat adtam neki.

Visszafelé már fáradtan botladoztunk. Szomjasak is voltunk, és éhesek is. Az utolsó húsz kilométert turistabusszal tettük meg. Felvettek minket. Fáradtan kapaszkodtam az ülés támlájába, mikor egy hölgy felkapta a fejét arra, hogy Felvidékről érkeztem. Megérdeklődte, pontosan honnan. Mikor betájoltam falumat, felderült az arca: -- Hisz én is oda valósi vagyok! Mire a férje közbe szólt: -- Csak volt! Aztán feleségül vettem...
Bármennyire is fáradt voltam és álmos, elmosolyodtam.

Az utolsó napot együtt töltöttük. Nyugodtan, túrák nélkül. Reggel ökumenikus istentisztelet volt a szabad ég alatt. Nekem nem mindennapos dolgok az istentiszteletek, ha ilyen helyen vagyok, meghatódom.

Ezután reggeliztünk, és kezünkbe véve a hálózsákjainkat kifeküdtünk a szabad ég alá. Nagy pókok másztak végig rajtam, de nem zavart, közömbösen söpörtem félre őket. (Én, aki régebben addig nem mentem aludni, míg az összes bogarat ki nem irtottam a szobámból!) Végül Móni barátnőm keltegetett engem, szólt, hogy lehet lovagolni. Nagy dilemma elé kerültem. Vagy lovagolok, de akkor ki kell kászálódnom a hálózsákomból, és kitörölni a maradék álmot a szememből. Vagy nem megyek -- de azt bántam volna. Fél óra múlva lovaglásra készen álltunk Mónival. Mikor megjegyeztem, hogy soha az életben nem ültem lovon, csak pónin, de azon is csak cirkuszban, a lovaglást vezető pasi magabiztosan megnyugtatott, hogy majd megtanítanak. Ám legyen! Meg kell, hogy mondjam, vakmerő vagyok. De cseppet se bánom. Igaz, kétszer majdnem leestem a lóról, csúsztam erre-arra, és folyton enni akart a lovam, de nagy élmény volt szabadon vezetni. Egy óra után sajgó fenékkel, és combbal tértem vissza a többiekhez.

A hátra lévő idő úgy tűnt, gyorsan telik. Pedig elég sok volt. De nem elég. Talán ez volt a legfurcsább, legközvetlenebb esténk. A Knock Out és a Transylmania zenéjét hallgatva kapaszkodtunk egymásba, és kofolát ittunk. Én hoztam itthonról, mert Laci mondta, hogy ott nem ismerik... Ízlett nekik. Koncert után hatalmas tábortüzet raktak, s mi körülültük, melengetve egymást. Kicsit leblokkoltam. Csak néztem és hallgattam, szívtam magamba az arcokat, mosolyokat, tekinteteket, számoltam a hullócsillagokat. Furcsa, de itt láttam a tizennyolc évem alatt először hullócsillagot. Nem kívántam semmit…

Hajnali hatig ott ültem, mikor Béci aludni küldött. Pedig kilenckor már indultunk. De jól esett az a két óra alvás. Kilenckor felgyorsultak az események. Utolsó fénykép, utolsó ölelés, búcsúcsók.

-- Nem sírunk! -- mondtuk, amikor láttuk, hogy valakinek könnyes a szeme. Az enyém is az volt.

Elindult a busz, volt, aki fent ült, volt, aki lent állt. De mindnyájan integettünk. Tudtuk, hogy nem utoljára. Hazafelé még megálltunk Korondon, Székelyudvarhelyen, Csíksomlyón, Szovátán és Farkaslakán. Képekre emlékszem, többre nem. Nagyrészt aludtunk. Rémlik, hogy kelteget a határőr, kéri az útlevelem. Reggel hatkor ismerősként köszöntött a Lurdy Ház.

Szüleim útban voltak, mi meg leültünk egy padra, egymás vállára dőlve. Aludtunk. A mobilom vibrálása ébresztett fel. Anyuék akkor már átnézték a parkolót, mindenre gondoltak: pedig csak ki voltunk dőlve.

Átérve a magyar határon azon gondolkodtam, hogy vége... Vége? Nem.
Csak most kezdődött.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Szabadság a köbön 1.

Puha Andrea

Két éve mozgótáborban vettem részt. Majd´ mindennap máshol aludtam, így utaztam körbe egész Magyarországot.

2007.9.7.   

A rovat további cikkei

Egy szelet Itália

Tompa Orsolya

„Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” (Helen Keller)

2017.8.14.    6


9 érdekesség, amit nem tudtál Hévízről

PR-cikk

Azt hiszed, hogy ismered a Hévízi tavat, mert sokszor hallottad már, hogy Európa legnagyobb gyógytava, hogy télen-nyáron úszkálhatsz benne tavirózsák között és közismert, hogy csodákat tesz a fájó derékkal?

2017.7.17.    42


Tippek a törökországi nyaraláshoz

PR-cikk

Úticélok azok figyelmébe, akik mozgalmas törökországi kirándulásra vágynak.

2016.6.29.   


Izgalmas kikapcsolódás

Izgalmas kikapcsolódás az egész család számára Pécsváradon!

2015.2.15.    13


Csodák birodalma

Joó Fruzsina

A világ számos csodát tartogat számunkra. Olyan helyek, tájak léteznek, melyek még a képzeletünket is felülmúlják.

2014.8.7.    4


Majdnem tökéletes

Nagy Erika

A tökéletes nem létezik, mondják sokan, és elhiszem nekik.

2014.7.24.    11


Nyári utazási tippek

Mire ügyeljünk, hogy egészségesek maradjunk nyaralás alatt is?

2014.7.11.   


Peru, a titokzatos

Kabók Zita

Miért éppen Peru? Milyen Machu Picchu? Ezekre a kérdésekre is válaszol Adonyi Éva, aki az utat megjárta.

2014.6.20.   


Strasbourgban jártunk (2)

Póda Erzsébet

A történelmi város megcsodálása után utunk az Európa Parlament épületébe vezetett. (A beszámoló második része)

2014.4.25.   


Strasbourgban jártunk (1)

Póda Erzsébet

Mégpedig Bauer Edit EP képviselőasszony kétnapos programján. (Első rész)

2014.4.22.   


Vodka, retró – Donyeck

Kulcsár Tímea Ágnes

Ukrajna nem szerepel a magyar turisták első számú úti céljai között, pedig érdemes felkeresni.

2013.7.15.    9