Új-mexikói útinapló(3)


Molnár Miriam  2004.9.14. 21:11

New York-i munkatársunk hangulatos útinaplójának harmadik része.

3.nap
A varjak és a szarkák elég nagy zajt tudnak csapni így korán reggel, hét körül. Legalább két varjú károg hangosan a hálószobaablak előtti fán. Később megérkeznek a kolibrik is, amelyek aprókat csipognak, és megállnak az ablak előtt, mint apró helikopterek. Hosszú csőrükkel tapogatják az ablaküveget, és ha közelebb megyünk hozzájuk, halljuk a kis surrogó hangot, amit szárnyaik hihetetlenül gyors csapkodása okoz. A kolibrik nagyon aranyosak, sokszínűek. Reggeli közben két kismacska merészkedik az ajtónkhoz, és a szúnyoghálón keresztül néznek be a szobába. Láthatóan új nekik, hogy lakják a házat. Miután megmozdulunk és szólunk hozzájuk, gyorsan elfutnak. Mindenesetre kiteszek a verandára egy nagy tál vizet. Nemcsak a macskáknak jöhet jól, de a madaraknak is.

A Taos Diner-ben ebédelünk, de nem vagyunk megelégedve. A kilátás ugyan pótol valamelyest, az asztalunk mögül pont a szent hegyet látjuk.

Ebéd után a Lumina galéria új helyszínére autózunk. A régi ház és telek eladó, mert a tulajdonosok válnak, és nem tudtak megegyezni a tulajdonjogokban. Az új hely egy közismert nő háza volt, Nané, aki pár évvel ezelőtt halt meg, 95 évesen. Háza Taos-on túl található, szép kerttel, egy kiszáradt patakmeder mentén. Nan Kaliforniából költözött ide, és minden jel szerint boldogan élt itt két macskájával. Georgia O’Keeffee sokszor vacsorázott nála. Nan sok jót tehetett a helybelieknek, mert mindenki szeretettel emlékezik rá. A galéria most rendezi be a házat, a kertben már állnak a szobrok és különös művészi alkotások. A kert egyik háborítatlan részében sárga és rózsaszínű pipacsokat találtam. Eddig azt hittem, hogy a pipacsok csak pirosak lehetnek…

Mivel nem jutunk be a galériába, visszakocsikázunk a Bean nevű kávézóhoz, ahol délutáni sziesztát tartunk: olvasunk egy keveset. A chai itt sem jó, de a kávé állítólag igen. A pincérnő és pincérek bizarr megjelenésűek. Mintha az afrikai kávét csak egzotikus ábrázattal lehetne felszolgálni. Egy idő után fura külsejű egyének bukkannak fel, és telepednek le körénk a kinti székekre. A turisták, érdekes módon, bent foglalnak helyet, és nem maradnak sokáig.

Egy nagy, lapos, kofferszerű tárggyal mászkáló fekete hosszú hajú fiatalemberre leszek figyelmes. Vagy egy tucatszor megy el mellettem oda-vissza. Egy másik, rövid hajú férfi bennfentesként viselkedik. Ruhája elhanyagolt, de mosolya széles és őszinte. Épp újságot olvas, amikor egy Harley Davidsonon egy idős, ősz, szakállas ember érkezik, igazi motoros öltözetben: farmer, fekete, motoros bőrnadrág, farmering, fekete bőrdzseki. Az öregember pénzszűkében lehet, és panaszkodik, hogy fáj a háta. Fiatalkorában hússzállítóként dolgozott -- nagydarab húsokat rakott le a teherautóról és akasztott fel a kampókra. A hosszú hajú fiatalember később egy fehér dobozt (a dobozos tejhez hasonlót) nyújt át az öregembernek, aki némi rábeszélés után elfogadja azt. Aztán a doboz tartalmát bekanalazza. Zöld színű puding vagy más tejtermék lehet benne.

Egyszercsak egy nagy durranás töri meg a csendet. Az ebédünket felszolgáló pincérnő autója robban le az útkereszteződésben. Eltörött az elülső tengely és nagy zajjal fehér csíkot húz az aszfaltra. A Bean-ben lévő összes férfi átrohan az úton, és komoly szakértelemmel szemlélgeti a törött vasdarabot. A fiatal lány mobiltelefonnal a kezében nézegeti a kocsi alját, valószínűleg segítséget kér.
Nekünk viszont még mindig nincs rendes kocsink -- a szegény fehér kisautónkat nagyon nem szeretjük. Az autókölcsönző sűrű bocsánatkérés közepette holnapra ígéri az új járgányt, és tíz százalékos árengedményt ígér az okozott kellemetlenségekért.

Csütörtökön jelenik meg a helyi újság, amelyet egy utcai árustól vásárolok meg 75 centért. Cynthia házában este részletesen áttanulmányozzuk. Előbb viszont elmegyünk vásárolni egy Cid’s Market nevű szupermarketba, amely bioélelmiszereket árul leginkább. A választék viszonylag jó, az árak elfogadhatók, a meglepő csak az, hogy a kasszánál egy ötvenes férfi áll, és kíván nekünk jó estét. Az ember, főleg ha ötven évesnél idősebb férfi, nem megy kasszásnak egy szupermarketba, csak, ha muszáj… Ezek az állás rosszul fizetett, legtöbbször csak a létminimumot jelenti (5,15 dollár óránként), és nem jár hozzá betegbiztosítás, de más kedvezmények sem. Mire kijövünk a boltból, nagy szél támad, és mi gyorsan a házunk biztonságába menekülünk a nagy vihar elől.

Befejeztem a Cunningham könyvet. Nagy élvezet volt olvasni. Sajnálom, hogy véget ért.
(Folytatjuk)



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Új-mexikói útinapló(13)

Molnár Miriam

New York-i munkatársunk érdekes útinaplójának befejező része.

2004.11.7.   


Új-mexikói útinapló(12)

Molnár Miriam

„Reggel, mire feltápászkodom, már csak a történetét hallom annak, hogy az egyik ketrecben, hajnali négykor, egy mosómedve ráharapott a csalira.”

2004.11.2.   


Új-mexikói útinapló(11)

Molnár Miriam

"Korán reggel a háztulajdonos az egyik nagy narancssárga halat a tó melletti lépcsőkön találja."

2004.10.31.   


Új-mexikói útinapló(10)

Molnár Miriam

A napló folytatása, amelyben az író a tavacska tisztításával ismerkedik, és dokumentumfilmet néz.

2004.10.26.   


Új-mexikói útinapló(9)

Molnár Miriam

Reggel későn ébredünk, és délig almát szedek a kertben. Az öreg almafa (sárga, piciny nyári almák teremnek rajta) egy tavacska mellett terebélyesedik, és sokszor ijesztgeti a halakat, amikor egy-egy alma a vízben landol.

2004.10.21.   


Új-mexikói útinapló(8)

Molnár Miriam

Az utolsó nap Taos-ban, továbbmegyünk Santa Fé-be...

2004.10.10.   

A rovat további cikkei

Hét nyugis sziget az Adrián

Miután eldöntöttük, milyen számunkra az igazi álomnyaralás, nézzünk körül a csodás adriai lehetőségek között!

2018.3.4.   


Nógrád megye hét csodája

PR-cikk

Bemutatjuk a megye kihagyhatatlan látnivalóit, amiért érdemes idelátogatni.

2018.2.17.    7


Hévíz, ahol a stressz gyógyvízben oldódik

A feltöltődéshez Hévízen a világ legnagyobb termáltavánál mindent megtalál. Relaxáljon a hévízi gyógyvízben, tavirózsák között, az őszi hónapokban is!

2017.10.14.    4


Egy szelet Itália

Tompa Orsolya

„Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni.” (Helen Keller)

2017.8.14.    6


9 érdekesség, amit nem tudtál Hévízről

PR-cikk

Azt hiszed, hogy ismered a Hévízi tavat, mert sokszor hallottad már, hogy Európa legnagyobb gyógytava, hogy télen-nyáron úszkálhatsz benne tavirózsák között és közismert, hogy csodákat tesz a fájó derékkal?

2017.7.17.    42


Tippek a törökországi nyaraláshoz

PR-cikk

Úticélok azok figyelmébe, akik mozgalmas törökországi kirándulásra vágynak.

2016.6.29.