A nyár küszöbén

Wolner Annamária 2012.8.5. 4:49

A költők nyáron sem pihennek, s mi szívesen bemutatjuk olvasóinknak műveiket.

A nyár küszöbén

Csak elnézem némán a napot,
hogyan színezi sárgába a
búzamezőket.
És elnézlek téged, kedves,
hogyan gyűrűznek mosolyráncok a
szemeid körül.
Te is elnézel engem, hogyan csalja
szeplőit az orrom köré a nyár.

mert vannak napok
vállra boruló hajnalok
suhogó angyalszárnyakon
semmiből születő álmok

mégis mindegyik a miénk.

Csak őrizünk magunkban illatokat.
Nap égette zátonyok és vizek nyalta
mólók faillatát.
Eszembe jut nagyapám fanyarédes
pipadohány füstje.
Napilapok friss nyomdafesték szagát,
édes tea, szilvalekvár és rég hátrahagyott
pajták szénaillatát hordja felénk
a szél.

Csak elnézzük egymást, ahogy
átlépünk a boldog magányok
ásító csöndjein.
És végigjárjuk a nyárba szédült réteket,
sugdosó utakat.
Csak elmélázunk és megrettenünk,
milyen lesz, ha vége a nyárnak, és minden
hirtelen vele vész

s te csöndben kérdezed majd:
kedves, milyen volt a nyár?