Találkozás egy kopott udvaron


Wolner Annamária  2012.10.21. 5:06

Újra elérkezett a hétvégi líra ideje.


Találkozás egy kopott udvaron

Mint egy költői kép
beköltöztél tudatomba.
Virágillatú szerelem
egy kopott udvaron.
Betűvé fagyott könnycsepp landol
merített papíron.

Csak egy kék kockás ing
és egy piros hímzett felső.
Apró félmosoly az arcomon,
riadt kis félmosoly az arcodon
a városban, ahol nincs Lánchíd, és
nem jár a villamos.

Az első pillanat
Szemedben megáll a mozdulat.
Az első ölelés
- mintha a karjaimba születtél volna
a mondat, ami arcomba csap.

Egy találkozás
emlékét nem őrzi a Nagykörút, sem
a magas tűzfalak
csak a kopott udvar s a
barátnőtől kapott
ölelkező szoborangyalok

két összenézés közt apró félmosolyok
egy városban, ahol nincs Lánchíd és
nem jár a villamos.


Nézz rám!

Nézd
a hajam hullámzását,
ahogyan a szálak a vállamra tapadnak, s
megülnek a nagykabát
feltűrt gallérján.
Kövesd
az ujjaim dinamizmusát,
ahogyan a tétova mozdulatok közt mégis,
álmaimmal az eget
neked körberajzolom.
Nézd
a fájdalom gyűrődését,
ahogyan szemembe a járdáról felhordja
a porszemeket a szél
s a víztől fakult plakátokon keresem
az üzeneteket, de
nem látom a sűrű esőfüggönyön át.
Nézd
a szakadást, mely gúzsba köti a
lendületet.
Semmi nem az most bennem, ami
tegnap volt.
A lelkem ma nem bír utánam jönni.
Nincs több, csak egy csésze tea,
egy város, egy álmos kávéház.
Egy hirtelen felbukkanó arc az
esőverte ablaküvegen át
néz rám!
Hagyja a könnyeimet a csészébe potyogni
ma nincs más!


Szerda reggel

Kihűlt a kávé
dermedten gőzölög az asztalon,
és feketén.
A félig szívott cigaretta
mesélne még, de félek,
nincs már mit mondanom.
Egy hete mellettem ébredtél még.
Már csak beleájulni képes a
reggelbe az egyetlen kérdés
?
Kifosztottan reszketnek odakinn a
hegyek.
Utolsót sóhajt az indián nyár.
Aztán lassan halkul bennem is az
utolsó kiáltás.
Morzejeleket kapar falakra a
fájdalom.
Előbb sikít, majd végképp elhallgat az
S.O.S.
Egy kósza percig még elhiszem,
késik, vagy csak eltévedt az
éterben...
pedig csak annyi: nem jön több üzenet.
570 ünnepnap veled.
az 571-ik váratlan tűnik el

egy szerdai hétköznap reggelen.



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Rongyolt szélű reggel

Wolner Annamária

A nyár sem múlhat el versek nélkül...

2012.8.12.   


A nyár küszöbén

Wolner Annamária

A költők nyáron sem pihennek, s mi szívesen bemutatjuk olvasóinknak műveiket.

2012.8.5.    4


Csak a csönd zenél

Wolner Annamária

Ezúttal munkatársunk verseiből válogattunk egy csokorra valót.

2011.3.5.    19

A rovat további cikkei

Őszi vasárnap

Kovács Andrea

Meteorológiailag ma egy őszi vasárnap van. De vajon a költők mit gondolnak erről ?

2016.11.6.    10


Évek

Danczi Mónika

Vasárnapi vers sorozatunkban ezúttal két utánozhatatlan hangulatú költeménnyel jelentkezünk.

2016.1.24.    8


Ne te legyél, én vagyok

Danczi Mónika

Újraindítjuk vasárnap vers sorozatunkat.

2015.10.25.    19


Hagyaték

Benkő Géza

Vasárnap poétika.

2014.6.1.   


Versek

Benkő Géza

A költészet napjára.

2014.4.11.    22


Szerelembefőtt

Benkő Géza

Igaz, hogy a szerelmesek ünnepe két nappal ezelőtt volt, de annak hatása alatt jelentkezünk hétvégi versünkkel.

2014.2.16.    5


Csodára várva

Benkő Géza

Megszólal a hétvégi líránk.

2014.1.26.   


Ringató

Benkő Géza

Hétvégi líránk.

2013.12.29.    6


Csak egy pillanat

Benkő Géza

Két vers vasárnapra.

2013.12.8.