Rongyolt szélű reggel
A nyár sem múlhat el versek nélkül...
Mikor a kertek alatt a nyár
harmonikál, s
felrezzennek álmaikból a
lusta képű reggelek
én beszélgetni kezdek a szemeiddel.
Mikor mozdul egyet a pillanat, s
odébb mozdul vele
az élet
egy percre megmutatja nekünk arcát
az Isten.
Mint amikor a könnycsepp
utolsót álmodik, s
átnyújtja magát az angyaloknak
én a tenyeremben megtartalak
a napnak.
Mikor a nehéz ködök a
harmatos hajnalról leomlottak
én a
rongyolt szélű álmaimba téged egészen
belevarrtalak
akkor
utolsót álmodott egy könnycsepp a
reggel gyűrte arcodon, és az éveken
végigcsurrant.
Hozzászólások
Kapcsolódó cikkek
A nyár küszöbén
A költők nyáron sem pihennek, s mi szívesen bemutatjuk olvasóinknak műveiket.
2012.8.5. 4
A rovat további cikkei
Melankólia
Játékosság, próbálkozás, kedvtelés, tollpróbálás, szigorúan nemköltészet. Mégis, vasárnapi versként talán üdítően szórakoztató lehet.
2024.12.14.
Advent
Ma gyújtjuk meg az adventi koszorún a második gyertyát. Ilyenkor van csak igazán ideje a költészetnek!
2024.12.7.
Márványarcú Bohóc
Egy fiatal versíró küldte számunkra az adventi időszak kezdetére vasárnapi versünket
2024.11.30.
Álomkatedrális
Vasárnapi versünk sokkal mélyebb üzenetet takar, mint első olvasatra gondolnánk. Fejtsük meg!
2024.7.20.
Tévelygő
Vasárnapi versünk, mert a világ egyre változik, és olyasmiket kavar fel az információáradat, amik mindenkit megdöbbentenek.
2024.3.16.
Fuss!
Vasárnap a pihenés és a vers napja nálunk, ám a mai vers futásra biztat. Olvassuk el, miféle futásra!
2023.6.25.