A szülői mesterség

Vég Erzsébet  2008.1.7. 10:34

Beszélgetés Karsainé Soós Katalinnalaki a „szülői mesterség” trénere.

Kíváncsivá tett, amit a röplapon olvastam, ezért felkerestem Karsainé Soós Katalin trénert, instruktort, mentálhigiénés szakembert.

– Mióta foglalkozik a „szülői mesterség” okításával és miért pont ezt a területet választotta?

– Harminc éve dolgozom nevelési tanácsadóban, és tizenhét éve vezetek tréninget szülők számára. Jobb szülő szerettem volna lenni, ezért elvégeztem Thomas Gordon Szülői eredményesség tréningjét. Ezen a tanfolyamon olyan új módszereket tanultam, amelyek megváltoztatták nevelési elképzeléseimet, és az óta is segítenek. A tapasztalataimat szeretném továbbadni szülőtársaimnak – persze már családterápiás, mentálhigiénés és koromból fakadó szakmai többlettel kibővítve. Úgy érzem, erre egyre nagyobb szükség van, mert szülőnek lenni az életünk legszebb és legnehezebb feladata, de igazán senki nem tanít meg bennünket édesanyának és édesapának lenni.

– Ön szerint „rosszak” a mai szülők? Pontosabban: rosszabbak, mint anyáink/nagyanyáink voltak?

– Nem, erről szó sincs, de régebben egyszerűbb volt szülőnek lenni. A vágy, hogy jól neveljük a gyermekeinket, ugyanúgy megvan bennünk, akárcsak az előző generációkban, de eszközeink nagyon megfogyatkoztak. Anno adva volt egy jó vagy rossz, de mindenesetre szilárd elképzelés, a szerint neveltek nagyanyáink. A következő generáció abban volt biztos, hogy másképp szeretné csinálni, mint a szülei. Ma pedig azt tapasztalom, hogy a gyermeknevelésben nincs egy állandó, következetes álláspont. A bizonytalan szülő hol megereszti, hol meghúzza a gyeplőt, és számtalan helyzetben rögtönözni kényszerül. Ehhez a gyermekek nehezen vagy alig tudnak alkalmazkodni, ami újabb és újabb nehéz nevelési helyzeteket teremt.

– Mitől jó a szülő?

– A jó szülő szereti a gyerekét. Nem ijed meg a problémától, hanem az élet természetes velejárójaként kezeli azt. Ha egy nehéz helyzetet átélünk, akkor valószínűleg megerősödve kerülünk ki belőle. Sajnálattal tapasztalom, hogy a mai szülők nem mernek konfliktust vállalni a gyerekükkel attól tartva, hogy elveszítik a szeretetét. Mindenkit szeretnék megnyugtatni: nem így van! A gyereknek igenis szüksége van a felnőtt irányítására, a konkrét, kimondott határokra és szabályokra. Ezeket kezdetben a szülő határozza meg, később a gyerekkel megbeszélve együtt dolgozzák ki azokat. Ez egy folyamat, melyet a gyermek és a szülő együtt tanul meg. Eloszlatnék egy másik tévhitet is: a „jó szülőség” nem kellemes langyos víz, amelyben mindig jól esik megfürdőzni. Benne van minden fájdalom és minden öröm. Benne van minden kudarc és minden gyönyörű pillanat. Állandó változást, állandó fejlődést jelent – azaz tanulnunk kell „saját magunkat”.

– Természetes, hogy az ember minden téren a lehető legjobbat akarja nyújtani a gyerekének. De ha egyfolytában azon görcsöl valaki, hogy jól csinálja-e, az vajon hova vezet?

– Nem szabad állandóan aggódni, mert: „A holnapért való aggodalom a mát öli meg…”

– A szülőt sokszor nyomasztja a felelősség. Ez az egyik legnehezebb dolog az egész szülői szerepben. Hogyan lehet ezt a nyomást ésszerűen kezelni?

– A nyomás megszűnik, ha jó döntést hozunk. Egy döntés pedig akkor jó, ha utána megkönnyebbülést, megnyugvást érzünk. Erre kell törekedni!

– Beszéljünk egy kicsit a tanfolyamról! Mit érdemes tudni róla?

– Harminc órát foglal magába, és azt az alcímet adtam neki, hogy: „A családi élet békéjének biztosítása, az együttélés művészete”. Magyarul: ha kaptunk egy jó esélyt, hogy együtt élhetünk azzal, akit szeretünk, ebből szerintem a lehető legjobbat kell kihozni. Egymást támogatva kell megpróbálni egyénileg is növekedni. A családi együttélésben azt a legfontosabb megtanulni, hogyan lehet odafigyelni és ráhangolódni a másikra (szülőtársra és gyerekre egyaránt). A másik fontos dolog megtanulni, hogyan lehet hatékonnyá tenni a ma rendelkezésre álló, nagyon kevés egymással tölthető időt. Fontos a saját igények és a tűréshatár agressziómentes kifejezése, éppen ezért kommunikációs módszereket, illetve konfliktus megoldási módokat is tanítok – amik erősítik, és nem rombolják a szülő-gyerek kapcsolatot. Nem titok, hogy a 30 óra alatt komoly önismereti tudásra is szert tesznek a „hallgatók”.

– Gyakorlati tanácsokat is kapnak a résztvevők a tanfolyam ideje alatt?

– A tréningünk nem elméleti képzés, hiszen mindenki „hozza” a saját tapasztalatait, válaszra váró kérdéseit. Szituációs játékok segítségével dolgozzuk fel a felmerült problémás eseteket, és a tanultakat otthon ki kell próbálni. A tapasztalatokat pedig megbeszéljük a tréningen. A közösség nagyon nagy erő: a problémák megoldásában egymást is támogatják a szülők.

– Ön szerint mi a tanfolyam legfontosabb üzenete?

– Hogy az ember úgy érezze magát jó szülőnek, és úgy erősödjön meg a szülői szerepében, hogy közben nő/férfi/feleség/férj/EMBER marad. Tisztában lássa a családon belüli együttműködési lehetőségeket és azokat építeni, gazdagítani tudja, úgy hogy mindenki fontosnak, nélkülözhetetlen erőforrásnak érezze magát ebben a kapcsolatban.

– Ha valaki elhatározta, hogy változtatni szeretne a nevelési módszerein, hol és hogyan kezdje?

– Olvassa el Thomas Gordon vagy Ranschburg Jenő szülőkhöz szóló könyveit, vagy F.Várkonyi Zsuzsa „Már százszor megmondtam” című könyvét.

– Köszönöm a beszélgetést!

Hozzászólások

@

Küldés