Az élet színpadán

Wolner Annamária  2011.3.31. 4:26

Beszélgetés Huszárik Kata színésznővel.

Még nem játszott el minden szerepet. Van, amit már „kinőtt”, és van, amire épp most érik meg. És vannak Mirák, Nyinák és más hősök, akik ott lángolnak még a szemében. Élete legfőbb darabjában örökös főszerepet kapott az anyaság. A művésznővel színházról, szerepekről, anyaságról beszélgetünk a Balatonnál, ahol egy hét pihenőt lopott magának, két felvonás között.

Könnyedén és mezítláb futott elém azon a nyáron, a balatoni nyaraló kertjében. Az egész lényében ott bujkált valami: összeszedettség, nyugalom és végtelen harmónia. Csak néztem, és éreztem: amíg Kata játszik, életben és színpadon egyaránt, addig rendben van a világ!

Amikor a függöny felgördül: Kata, a színésznő

Kata, kislányként álmodtál-e a világot jelentő deszkákról?
Kislányként nem, de később igen. Bármilyen meglepő, ma sem tudom, miért lettem színésznő.

Édesanyád Nagy Anna színésznő, édesapád Huszárik Zoltán filmrendező, így a gyermekkorod színdarabok és filmszerepek között telt.
Anyukám óvott is ettől az egyáltalán nem könnyű pályától. Ez később átalakult, és ma már tanácsaival segít egy-egy szerep megformálásánál. És van olyan is, hogy együtt játszunk.

A főiskola utáni évek mindig meghatározóak egy kezdő színész számára. Te hol kezdted?
A Katonában. Ezt az időszakot leginkább egy versenyistállóhoz hasonlítanám, mert verseny volt az egész: a produkciók, a darabok, a bemutatók. Nagy tétje volt mindennek. Annyira nem illett hozzám ez a megfeszítettség, teli voltam görccsel.

Ma már nyoma sincs benned ennek az időszaknak. Mi történt a görcsökkel?
Feloldódtak! Elsimult bennem szépen minden. A Katona után Szolnokra kerültem, a Szigligeti Színházhoz. Megnyugodtam, helyre kerültek a dolgok, maradtam és megszerettem a várost.

Milyen vagy egy-egy szerepedben, amikor a függöny felgördül?
Ezen még igazán nem gondolkodtam, de azt hiszem, mindegyik ott bujkál bennem a kurtizán, az amazon, az istennő, a madonna. A színészet egy nagy önismereti játék, amikor szembe kell nézni olyan dolgokkal is, amiket addig nem tudunk magunkról.

Álomszerep?
Sarkadi Elveszett Paradicsomából Mira alakja. De sajnos, kinőttem. (Nevet)

Amikor megláttalak mezítláb elém jönni a kertben, egy törékeny színpadi alak jutott az eszembe, és ezek a sorok: „Olyan vagy, mint egy sirály. Mint Nyina a Csehovból.
Ó igen, Nyina! (Ragyog fel valami tiszta fény mélybarna szemében.) Nagyon nehéz, de egyben gyönyörű feladat. Hisz nagy utat jár be lélekben a főhős. Mint mi mindannyiunk. Micsoda nagy utakat jár be az ember lelke!

Mit jelent számodra egy-egy szerep?
Számomra egy darab elsősorban játék, de annak nagyon komoly, amit nem lehet, és nem is tudok fél szívvel csinálni. Ha benne vagyok valamiben, akkor az nagyon mélyen történik. Előfordult, hogy éppen ezért megviselt egy-egy szerep. Nem gondolom előre végig és nem építem fel a karaktert, csak belehelyezem magam, mint egy kád langymeleg vízbe, és hagyom, hogy magával vigyen. Mert bele kell, hogy menjek, hogy átéljem, hogy a bőrömön érezzem a szerep valóságát. Akkor van értelme, ha ez átjön a színpadról. Ha jól működik az adok-kapok. Mert baj van azzal az előadással, amit nem ért meg a néző.

Volt, hogy ez nem sikerült?
Volt, hogy egy szerep nem úgy sikerült, ahogy azt elvártam magamtól. Azt éreztem akkor, hogy el akarok utazni valahová, a vonat ott van, de nem szállhatok fel rá.

Amikor a függöny legördül: Kata, az anya

Fontos és szép szerepet kaptál odafentről: anya lettél! Megváltoztatott?
Jött Gergő fiam, kis tünemény, és a feje tetejére állította az addig jól megszokott világomat. Persze, jó értelemben. Már Szolnokon játszottam, amikor úgy döntött: hozzánk akar megszületni, minket választott. Engem, Huszárik Kata színésznőt, és Boda János táncos, koreográfust.

Nem féltél, hogy nem felelsz meg erre a szerepre?
A Katonás időszak után a görcseim teljesen feloldódtak, annyi gyönyörű és egyben felemelő pillanatot kaptam, kapok tőle. Egyetlen dologtól azért mégis féltem: hogy nem hagy majd aludni.

És hagyott?
Hát nem! De a másik oldalon annyi mindet adott: a mosolyát, az első bizonytalan lépéseket, a gügyögő szavakat, amiket csak mi értettünk meg a párommal.

A fiad hogyan éli meg, hogy az anyja színésznő?
Élvezi. Megfertőződött ettől a varázsos világtól. Feljön a függöny, ott van egy történet, ott van anya, aki játszik, és aki szép ruhában van. Tévét nem néz, mert nem tudom megszűrni az információkat, de színházba jár. Például, amikor a Vízkeresztben játszottam, tátott szájjal végignézte. Nem áll fel, és nem is kiabál, hogy: ott van anya a színpadon. Tudja, hogy a teátrumban csöndben kell lenni.

A kettő között: Huszárik Kata, a nő


A Balatonnál beszélgetünk. Itt nyaraltok?
Igen. Vízpart, meleg, falusi környezet, csönd, fű, tér, napraforgók, nyugalom, gyerekkel ideális. Pesten társasházban lakunk. Gergő itt láthatja mindazt, amit én a nagymamánál töltött nyarakon, Domonyban. Volt ott kutya, macska, barack a fűben, nagymama, tücsökzene meg kabócák.

Beszéltünk rólad, mint színésznőről, anyáról, de még nem mutattad meg magadban a nőt.
Elég szemérmes vagyok. Fura ellentmondások működnek bennem: vannak dolgok, amiről nem beszélek szívesen, és olyan részeim, amiket nem mutatok meg magamból. Egy színész meg pont az ellenkezőjét teszi: kipakolja a dolgokat, odanyújtja, csak tessék, vigyed!

Hogy viseled a nyilvánosságot?
Nem vagyok különb ember attól, hogy színész a mesterségem, és mondjuk nem eladónő a sarki boltban. Azt gondolom, valaki attól jó, hogy teszi a dolgát, és igyekszik jóban lenni önmagával és a környezetével. A Hyppolit című film után mindenki tudni akart rólam mindent, még azt is, mikor ettem utoljára. De a magánéletem, a gondolataim, az életem az enyém. Azt nem szívesen nyújtom oda másoknak.

2001-ben készült rólad egy rövidfilm: Huszárik Kata portré. Miről mesélsz?
Örültem neki, hogy a filmet Mátis Lilla rendezte, mert ő megértette, miről akarok beszélni: az életről, színészetről. Egyáltalán, hogy ki vagyok én.

És ki vagy te, Kata? Kérdezném még tőle, de jön Gergő fia, kézen fogja, és ellopja. S már csak nézek utánuk, ahogy a két játszadozó alak eltűnik a kert mélyén. Felszabadult, játékos nevetésüket még soká őrzik a Balaton parti platánfák.

Hozzászólások

@

Küldés