Miért is keressük az ideális férfit? Nézzünk csak körül az életünkben!

Amikor felnövünk és kisbabát várunk, akkor keresni kezdjük az ideális szülészetet. Amikor ezt megtaláljuk, bizalommal, bátran megyünk be a kiválasztott helyre. Azután ideális óvodát, iskolát keresünk a gyereknek. Hogy megfeleljen az elvárásainknak, lehetőleg közel legyen, jó színvonala legyen, hogy felkészítsen a további tanulmányokra. Közben keressük azokat a szakköröket, amelyek a legjobban megfelelnek gyerekünk érdeklődési körének (esetleg a mi régi álmainknak), és odajáratjuk őket. Később keressük az ideális továbbtanulási lehetőséget, az ideális munkahelyet, amely pontosan az ő igényeinek felel meg, amiből majd megél, és megtalálja a helyét az életben.

Persze előfordul (mégpedig elég gyakran), hogy az ideális szülészeten úgy érezzük, nem is figyelnek ránk, az elvárásainknak egy kicsit sem felel meg a kiválasztott kórházi osztály. Ilyenkor alkalmazkodunk az ottani feltételekhez, és jobb híján elfogadjuk.

Kétségbe esünk, amikor óvodás a gyerekünk óvodájából elmegy az óvónéni, s jön helyette egy új, aki a gyerekünk számára (vagy a mi számunkra?) már nem megfelelő. Az óvodai játszótér végül is túl kicsi, és az öltözőben a szekrénykék is szűknek bizonyulnak. Alig várjuk, hogy iskolás legyen a kicsiből, és szeptemberben elkísérhessük a számára kiválasztott ideális iskolába. Kézen fogva kísérgetjük, és egyre jobban kiábrándulunk, mert nem értjük, miért nem főznek jobban, és miért járnak ebbe az iskolába neveletlen gyerekek is. Miért nincs több szakkör, miért nem aktívabb az iskola vezetősége, miért nem színvonalasabb az oktatás.

Közben tervezzük gyerekeink jövőjét, és most már tényleg megpróbáljuk bejuttatni őket a legideálisabb középiskolába. Figyelembe veszünk minden kis részletet. Azt is, hogy az alapiskolában elkezdett szakkörökre tovább tudjon járni (bár nem voltak ideálisak!), meg hogy magas legyen a tanítás színvonala, ne legyenek sokan egy osztályban, és így tovább, és így tovább. A négy év gyorsan elröpül, és csak azt tudjuk konstatálni, hogy nem volt ideális választás ez az iskola sem, hiszen... És soroljuk az iskola hibáit. Majd elővesszük a vaskos tájékoztatót a továbbtanulási lehetőségekről...

Kislányunk és kisfiunk ebben a világban nő fel, ahol keressük számára az ideális megoldásokat, hogy jó helyen tanuljon, hogy felkészüljön az életre, hogy ideális élete legyen. A felnőttkorral eljön a párválasztás ideje is. Amikor is kislányunk és kisfiunk immár nővé és férfivá érik. A fiatal nő figyelni kezd, keresni kezdi az ideális férfit. A férfi összead, kivon, mérlegel – keresni kezdi az ideális nőt. Ahogyan mi, a szülei kerestük annak idején az ideális férfit és az ideális nőt. Mert így látta, és a mintát követi a viselkedésével.
Megtaláltuk? És vajon ők megtalálják? Egyáltalán: létezik ideális?

Felmerül bennem a kérdés: mi az ideális? Keresni életünkben az ideális óvodát, iskolát, barátnőt, havert, edzőt, az ideális nyaralóhelyet, gépkocsit, sífelszerelést, az ideális lakóhelyet, az ideális nőt, és az IDEÁLIS FÉRFIT?

Vagy az ideális az, ha néha lazítunk, beíratjuk a gyereket a házhoz közeli óvodába, csak arra az egy szakkörre járatjuk, ami érdekli, nem figyelünk a divatra és csak a számunkra kényelmes ruhákat hordjuk, és nem arra fecséreljük el a rengeteg energiánkat, hogy megtaláljuk az ideálist. Lehet, hogy az ideális nélkül is tudunk majd teljes életet élni. Lehet, hogy férfi sem kell hozzá...