A cél a legjobb helyezés


Kucsora Zsolt  2022.7.3. 11:30

Beszélgetés az érsekújvári Nagy Mária társastáncossal, aki egyre eredményesebb ebben a műfajban.

Mindannyiunkban ott van a ritmus, a mozdulatok kikívánkoznak belőlünk, amikor, mondjuk, egyedül vagyunk otthon és felkapcsoljuk a rádiót. Felnőttként évente egyszer legalább elmegyünk bálba, ott aztán verejtékezve ropjuk, egy lépés jobbra, egy balra, aztán vannak, akiknél nem áll meg ennyiben a történet. Ők az igazi tehetségek, a táncparkett ördögei, és mi elcsodálkozunk, hogy hol voltak idáig? Miért nem mutatták meg tehetségüket?

Ezúttal egy rátermett lányt mutatok be, aki minden elképzelésemet fölülmúlta a tánc terén. A modern tánc egyre ismertebb alakját, aki olyan sikereket ér el, amilyenekről sokan álmodni sem mernének. Büszke vagyok rá, hogy rokonként személyesen is ismerhetem. Marika 19 éves, az idén végzett az Érsekújvári Elektrotechnikai Szakközépiskola és Kereskedelmi Akadémia kereskedelmi szakán.


A tánc nekem is közel állt a szívemhez, ugyanis általános iskolás koromban jómagam is versenyszerűen táncoltam. Bár a járási bajnokságot sikerült megnyernem, a kerületiben csak a hatodik helyen tudtam végezni. Ezt a versenyt Érsekújvárban rendezték, és már nagyon régen volt, körülbelül harminc évvel ezelőtt. Te ebben a csodás városban születtél, meg tudnád mondani, most milyen lehetőségek vannak?

A szabályok kissé bonyolultak, de megpróbálom pár mondatban összefoglalni. Az országos bajnokságon való részvétel feltétele egy bizonyos kategória elérése, amelyet vagy pontok gyűjtésével, vagy a szlovák kupa ranglistáján való magas elhelyezezéssel lehet elérni. Hat ilyen kategória van. Az EDC-BAS és az S-kategória bezsebelése után át lehet lépni profiba, vagy folytatni az amatőr versenyzést. Mi elértük a legmagasabb S-kategóriát, amit már standard és latin táncból is megszereztünk, ezáltal részt vehetünk a szlovák bajnokságban. Itt Érsekújvárban a Viva tánciskola is szervez egy kupaversenyt minden évben, amelyen az egész országból részt vehetnek a táncosok. Már bajnokság is volt a városban.


Már itt, a szülővárosodban is bajnokká avattak?

Érsekújvárban még sajnos nem szereztünk bajnoki címet, azonban más városokban már többször is. Többek közt Léván, Poprádon, Besztercebányán…

Ki a táncpartnered? Váltakoznak az évek alatt, vagy egy partnered volt mindezidáig?

Tomival (Kis Tamás Kristóf) négy éves korunk óta, azaz már tizenöt éve táncolunk együtt. Kiskorunkban gyakran előfordultak köztünk félreértések és viták, de túltettük magunk rajta. Ma már sokkal jobban megértjük egymást.


Most nem teszem fel a kérdést, milyen versenyeket nyertél és hol, a díjaid megtöltenek egy teljes szobát. Inkább az érdekel, melyikre vagy a legbüszkébb?

Rengeteg szebbnél szebb eredményünk van. A legbüszkébb mégis a világbajnokságon elért tizenegyedik helyre vagyok, amikor is bejutottunk az elődöntőbe a világ összes országának legjobb párjai (országos bajnokai) közül.

Visszatekerve az időt, ha még emlékszel persze, mikor kezdted el a táncot? Hány éves voltál?

Én négyévesen, párom, Tomi pedig háromévesen kezdett el táncolni.


Mikor döntötted el, hogy ezt akarod csinálni?

A táncórákra a szüleim írattak be. Az évek során aztán egyre jobban megszerettem a társastáncot, és mivel igazán aktív ember vagyok, nem igazán tudom, mihez is kezdenék nélküle.

Szüleid nagyszerű emberek, tudom, mindenben támogatnak. Édesanyád vagy apukád szokott inkább elkísérni a versenyekre? Gondolom az is sokat segít a teljesítményeden, ha ők ott vannak veled.

Leginkább anyukámmal járok versenyekre, azonban apum is figyelemmel kísér. A nagyobb, fontosabb versenyekre ő is eljön velünk. Nagy segítség, hogy támogatnak!


A táncpáros és a büszke szülők

Van valamilyen nagy célod? Akár a táncban, akár bármi másban. Mi az, ami most gondolkodás nélkül az eszedbe jut?

Szereténk elérni a világbajnokságon a legmagasabb helyezést.




Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Soha nem szabad feladni!

Póda Erzsébet

Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.

2023.9.28.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2023.7.27.  9   


Sosem unatkozom

Zana Anita

Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.

2023.3.5.   


Krónikus bőrbetegség és a stressz

Vona Ildikó

Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.

2023.2.21.   


Az önkéntességtől az elnöki székig

Zana Anita

Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.

2023.1.31.   


Az iskolán túl

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a tardoskeddi Benkő Timea pedagógus-íróval.

2022.10.19.   


Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.   


Kezemben az ecset

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.

2022.9.5.   


„Mi történt a lányommal?”

Póda Erzsébet

Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.

2022.8.29.   


Kotta nélkül

Zana Anita

Interjú a szolnoki Erős Laurával, aki látáskárosultsága ellenére csodaszépen zenél, és sok minden mással is foglalkozik.

2022.7.25.   


Míg az élet engedi

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a Szilason élő Pálffy László ceremóniamesterrel.

2022.7.22.   


Élni kell!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a budapesti Brjeska Dórával, aki megküzdött és küzd a rákkal, közben egy pillanatra sem veszítette el az életkedvét.

2022.7.10.