A többszörös újrakezdő

Zana Anita  2022.4.29. 12:19

Beszélgetés Görömbei Ágnessel.

Görömbei Ágnes látóként született, gyermeke születése után kapott látóideg-sorvadást. Válását is beleszámolva kétszeresen is újrakezdte az életét. Jelenleg is dolgozik, és a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének kunmadarasi csoportját szeretné aktívabbá tenni.


Elég aktív vagy több területen, vezeted például a kunmadarasi csoportot. Hogy fér bele ennyi dolog a mindennapjaidba?

Valójában sehol nem teszek annyi dolgot, mint szeretnék. Az unokámék messze laknak, dolgozni is messze járunk. A csoporttal a járvány miatt nem találkozunk annyit, mint korábban, most inkább telefonon tartjuk a kapcsolatot, így intézzük az ügyeket is.

Hogyan alakult meg, és hogyan lettél a csoport vezetője?

Még a nyolcvanas évek második felében alakult, még nem az én vezetésemmel. Az elődöm, Juhai Erzsébet, sokáig vezette a csoportot, és bár sokat segítettem neki, eredetileg nem terveztem tőle átvenni a vezetést. Ha valakinek Szolnokon tudták elintézni az ügyeit, elmentem, elintéztem helyette. Ahogy így segítettem a különböző feladatokban, Erzsébet rám hagyta. Nem beszélve arról, hogy munkaidő, fél öt után már kevesebben jönnek el.

Ezen a munkahelyen mióta dolgozol?

Tizenhat éve. Látóként születtem. Szülés után – ahogy itthon maradtam –, sok sorstárssal találkoztam. Egyiküknek mondtam, hogy szeretnék dolgozni, de nem jól látok. Rendszeresen beszéltünk erről, majd ez a mátészalkai hölgy egyszer csak említette, hogy a szomszédos városban van rehabilitációs munkahely. Megkerestem az akkori regionális vezetőt azzal, hogy látássérültként szeretnék dolgozni többedmagammal. Felírta az elérhetőségemet, és még aznap este keresett a lehetőséggel, hogy szedjem össze a társaságot és a következő héten munkába is állhattunk.

Azt mondtad, látóként születtél.

Mindent látok, de mindent nagyon rosszul, látóidegközpont-sorvadást kaptam, egy ideig nagyítóval működött. Boltba máig úgy megyek, mint aki tökéletesen lát, nem szégyellem ugyan, de tartok attól, nehogy kihasználjanak. Látássérültektől lestem el több dolgot. Fehérbotot sem használok, bár a zebránál lenne rá szükség. Volt már olyan, hogy egy autós intett, hogy átmehetek, de nem vettem észre a jelzést, ő pedig nem értette. Nem látok talán? Amikor jönnek a járművek, úgy tájékozódom, hogy ne is legyen meg az a lehetőség, hogy mutatja, vagy dudál, hogy átmehetek, és nem veszem észre. A látásom alapján nem ártana, de egyelőre nem szeretném használni. Kiszolgáltatottságot sugall.


Látóideg-sorvadást említettél, amely a szülés során alakult ki.

Komplikáció lépett fel, mandulagyulladás szövődményeként szívizom-gyulladást is kaptam – legalábbis ezzel magyarázták –, de ezt senki nem vette észre. A klinikai halálból hoztak vissza, megműtöttek, császármetszést hajtottak végre, egy hetet töltöttem az intenzív osztályon. Amikor magamhoz tértem még láttam, a tüdőm vizesedett, a szakvélemény szerint agyi infarktust kaptam a kimerültségtől. De itt vagyok, és bár kellett hozzá három év, mára túl vagyok rajta, ez a lényeg. Ezt adta a sors. Jó ideje dolgozhatok, és ez nagyon sokat jelent.

A telefonodra áttérve: te is speciális beállításokat használsz?

Igen, ezért sem engedem az unokámat a telefonommal játszani. Az a típusú készülékem van, amit pályázaton lehetett nyerni. A legjobbkor jött, bár eredetileg pályázni sem akartam. Pedig nagyon nagy segítség. A felolvasóprogramnak egy új gyógyszernél vettem nagy hasznát, de van rajta nyolcszoros nagyító is, olvasáshoz. Betűnként látom csak a szöveget. Van beszélő mérlegem, de nem vált be. Beszélő vérnyomásmérővel is rendelkezem, az szerencsére jól működik.

Térjünk vissza a csoportra, a terveidre!

Szeretném a csoportot kicsit újra jobban összehozni. A nyári melegebb hónapokban szeretném, ha összejönnénk beszélgetni. Jó lenne megkérdezni, ők mit szeretnének. Nehézséget jelent, hogy már nincsen önkormányzati támogatás sem tombolák, ahonnan némi forráshoz jutottunk. A munkahelyemen, ha nem jön közbe semmi, több évem van még a nyugdíjig, remélem, kitölthetjük ezt az időt. És szeretnék majd elköltözni, közelebb a gyerekemhez, Visontára. Kettős érzés ez, mert egyfelől szeretek itt lakni, a másik felem viszont nem érzi ugyanezt. Kétséges, megérné-e elmenni és van-e erőm újrakezdeni, ahogyan itt a válásom után tettem. De mindezt van időm átgondolni.

Hozzászólások

@

Küldés