Az önkéntességtől az elnöki székig
Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.
Pro Caritate díjat vehetett át a fogyatékossággal élő emberek esélyteremtéséért végzett kimagasló munkájáért Budapesten, a Belügyminisztérium ünnepségén, Pestiné Pető Mária, a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének elnöke a tavalyi év végén.
Mária maga is látássérült, így teljes mértékben átérzi annak fontosságát, hogy a sorstársai életminőségén minél inkább javítson, e feladatot hivatásának érzi. Az általa vezetett egyesületben ma már harminc munkatárs dolgozik három irodában.
- Úgy tudom, igazi meglepetés volt számodra ez a díj.
- Valóban, hiszen kaptam rá meghívót, de nem gondoltam, hogy ki is fognak tüntetni. Már csak akkor fordult meg a fejemben ilyesmi, amikor az önkormányzattól hívtak telefonon, hogy feltétlenül menjek el az ünnepségre. Majd valamilyen technikai malőr folytán nem kapták meg a visszajelző e-mailem a minisztérium munkatársai, és onnan is kaptam egy telefont az ünnepséget megelőző délután – amikor már a fodrásznál ültem, a búra alatt, hogy baj van, mert nem kaptak tőlem e-mailt, és a minisztérium munkatársa is kérte, hogy feltétlenül menjek el. És meglepetésemre díjjal jöhettem haza.
- Mit gondolsz, minek köszönhető, hogy ebben az elismerésben részesülhettél?
- Úgy érzem, lassan beérik a hosszú évek munkája, amit egy átgondolt stratégia mentén végzünk. Bár ezt a díjat én kaptam, a mögöttem álló csapat, a munkatársaim nélkül nem sikerült volna. A Pro Caritate díjat egyértelműen szakmai díjnak érzem.
- Amikor elkezdtél az Egyesületnél dolgozni, milyen célokkal álltál neki?
- Tizenkilenc évesen lettem az Egyesület tagja, majd 2005-ben én lettem az Egyesület első hivatalos önkéntese. 2007-ben már a munkatársa lettem. Ekkor a pályázatok írásában és elszámolásában vettem részt. Közben nonprofit menedzseri képesítést is szereztem.
- Hogyan lettél az Egyesület elnöke?
- Elődöm, Baranyi Mária többször hangsúlyozta, Azt szeretné, hogy vállaljam el az elnöki posztot, majd pedig megkaptam a bizalmat az Egyesület tagjaitól 2011-ben, ami azóta is töretlen. Marika jól felkészített erre a feladatra.
- A családanyaság és az elnöki tisztség hogyan fér meg egymás mellett?
- Amikor első alkalommal választottak meg elnökké, a lányom pont akkor kezdte az általános iskolát, ráadásul tanulási nehézségekkel is küzdött. Így nem volt könnyű helyzetem, de a családom támogatott a kezdetektől. Tudják, hogy nagy felelőséggel jár a munkám. Úgy érzem, mára már sikerült megtalálnom az egyensúlyt a család és a munka között.
- És úgy tudom, hogy sok terved van még minden téren.
- Sok dolgot szeretnék még megvalósítani. Az Egyesületben szeretném megtartani a jelenlegi munkavállalói csapatot. Emellett fontos feladatom az utódom „kinevelése”, valamint az irodáink eszközparkját is újítani szeretném. A fiam tavaly nősült, így a magánéletemben lassan a nagymama szerepre készülök.
A fotókon Pestiné Pető Mária látható, a képek a budapesti díjátadó ünnepségen készültek.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Én ilyen vagyok
Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.
2023.12.6.
Soha nem szabad feladni!
Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.
2023.9.28.
Katona vagyok!
Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.
2023.7.27. 9
Sosem unatkozom
Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.
2023.3.5.
Krónikus bőrbetegség és a stressz
Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.
2023.2.21.
Kapcsolatok hálójában
Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.
2022.10.2.
Kezemben az ecset
Beszélgetés a lakszakállasi Benyó Orsolyával, aki egy nap gondolt egy merészet, és ecsetet vett a kezébe.
2022.9.5.
„Mi történt a lányommal?”
Nehéz elképzelni annál borzalmasabb helyzetet, mint amikor egy anya – bármely okból – elveszíti a gyermekét. Beszélgetés az ekecsi Fél Dórával.
2022.8.29.
Kotta nélkül
Interjú a szolnoki Erős Laurával, aki látáskárosultsága ellenére csodaszépen zenél, és sok minden mással is foglalkozik.
2022.7.25.
Élni kell!
Beszélgetés a budapesti Brjeska Dórával, aki megküzdött és küzd a rákkal, közben egy pillanatra sem veszítette el az életkedvét.
2022.7.10.