Énekkel egy életen át
Beszélgetés a látássérült D. Nagy Erikával.
Életvidám, pozitív személyiség. Erika édesapjától örökölte rövidlátását, 16 évvel ezelőtt kellett felhagynia a helyi rendelőben végzett asszisztensi munkájával, amikor már nem jól látta az injekciós tűt. Azonban látássérültként is megtalálta a helyét: ma is dolgozik, a látássérültek megyei szervezeténél egy remek közösségre talált, és az éneklés is visszatért az életébe.
Mostanság hogyan telnek a hétköznapjaid?
Kunmadaroson élek, Poroszlón, a Főkefe Zrt-nél dolgozom, napi 6 órában, ahol nyomdaipari termékeket állítunk elő. Ma már a munkám során a tapintásomra hagyatkozom a látásom helyett. Szeretek itt dolgozni, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy már több mint tíz éve ez a munkahelyem.
Kis túlzással az éneklés is a munkahelyednek köszönhetően tért vissza az életebe. Hogyan történt mindez?
Volt egy amolyan „Megasztár” verseny a cégnél, és akkor kezdtem el újra énekelni. Viszont az éneklés régre nyúlik vissza. Már óvásként is felléptem az ottani ünnepségeken, és nagyon sok emlékem van arról, hogy édesanyámmal énekelek. Később magyarnóta-éneklést is tanultam, de a vizsga időpontja egybeesett az eljegyzésemmel, és én a családot választottam, amit egyáltalán nem bántam meg. A családi elbeszélésekből azt is tudom, hogy üknagyapám is kántor volt itt, Madarason. Tehát mondhatom, nagy hagyományai vannak az éneklésnek a családunkban.
És ezt az utat a lányod is folytatta.
Igen, Ági énekesnő lett. Jelenleg több formációinak is tagja. Szegeden él, és nemrég volt az első élő koncertjük a járvány után, amelyen én is ott lehettem a közönség soraiban. Jó volt újra egy ilyen program, nagyon élveztem a társaságot! Büszkeséggel tölt el, hogy a kezdetekben én készíthettem fel a lányomat a fellépésekre.
A látássérülésed súlyosbodásával a hasonlósorsúak közösségét is kerested.
Előbb itt, a helyi kunmadarasi csoportot találtam meg. A csoport vezetője, Görömbei Ági segített a már megváltozott helyzetemben munkát találni. Emellett a Vakok és Gyengénlátók Jász -Nagykun-Szolnok megyei Egyesületének a rendezvényein, összejövetelein is egyre többször felléptem, volt olyan is, hogy a lányommal együtt. Most egy kicsit szüneteltetem az éneklést, de a későbbekben tervezek még színpadra állni majd. Most úgy érzem, elfáradtam, nem tudok azon a színvonalon készülni a fellépésekre, ahogy azt elvárom magamtól. A szabadidőmben jelenleg rejtvényt fejtek, tévézek és internetezek. Nagy boldogságomra pedig van három unkám, akikkel szeretem az időmet tölteni.
Hozzászólások
A rovat további cikkei
Fiatalos lendülettel
Villáminterjú Sápszki Attilával, a Kolimusical Színpad társulatvezetőjével.
2024.9.18.
Hallhatóvá a nem láthatót
Élmények az audionarráció segítségével – villáminterjú Őszi Anna Máriával.
2024.9.17.
Segíteni másoknak
Villáminterjú Erdős Viktor Imrével, szeptemberi szolnoki fellépése kapcsán.
2024.9.1.
Közösségért közösen
Interjú Molnár Lajos Milánnal, az Aba-Novák Kulturális Központ igazgatójával.
2024.8.22.
Középpontban a közösség
Beszélgetés Musitzné Pál Renátával, aki korábban látássérülten is önkéntes munkát végzett.
2024.3.4.
„A világ változik, a vers örök”
Riportalanyunk, Zajcsek Norbert, a látássérültekből álló amatőr színtársulat, a Varázsszínpad, tagja volt hét éven át. Az Egyesület rendezvényein általában szavalni szokott.
2024.2.8.
„A helyemen vagyok”
Interjú Kovácsné Mendler Annamáriával, aki klienskoordinátorként dolgozik, s mindezt fehérbottal teszi.
2024.2.2.
Én ilyen vagyok
Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.
2023.12.6.
Soha nem szabad feladni!
Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.
2023.9.28.
Katona vagyok!
Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.
2023.7.27. 9