Különleges ajándékozás


Kabók Zita  2009.12.16. 8:59

Hétköznapi csodák márpedig vannak.

Nem kell feltétlenül boltba mennünk, hogy ajándékot vegyünk. Ha vért adunk, azzal az egyik legnagyobb ajándékot nyújthatjuk át valakinek: az életét menthetjük meg.

Azok közük, akik adhatnak vért, csak az emberek 4%-a szánja rá magát e nemes tettre. Pedig minden átlagosan egészséges 17 és 65 év közötti ember adhat vért. Talán többségünk felszisszen, és legyint egyet, gyors kifogást találva, hogy rosszul van a vér látványától, vagy nem bírja a tűszúrást, esetleg biztosan nincs elég vas a vérében... Ám, ha a családtagunkról lenne szó, nem találnánk egy kifogást sem, hanem egyből cselekednénk. Bizony, sosem tudhatjuk, hogy mikor kerülhetünk mi vagy a szeretteink életveszélyes helyzetbe.

Több, mint két éve kezdtem el vért adni. Először tapasztalatlan voltam, nem tudtam, hogyan zajlik a procedúra, és a vér felhasználásáról is vajmi kevés információm volt. Minden véradó kap egy donor számot, és előzetesen be kell jelentkezni. Postán küldenek egy kérdőívet, amit otthon ki kell tölteni. Megérkezés után először is mindenkivel elolvastatják a véradásról szóló információkat, a rizikófaktorokat, mit kell tenni rosszullét esetén, és mire használhatják fel a vérünket. Ezután az ujjunkból vesznek vért, és megnézik, elegendő-e a vastartalma. Egy újabb kérdőívet is ki kell tölteni, melyben utazási múltunkra, egészségi állapotunkra vonatkozó kérdésekre kell válaszolni. Majd kapunk valamilyen üdítőt, míg szabad ágyra várunk. Az ágyra fektetnek, és elszorítják a karunkat, mint amikor a vérnyomást mérik, hogy a vénába tudják szúrni a tűt. A cső végére egy műanyag zacskót kötnek, ami egy kis mérlegre van helyezve, ez a mérleg mozog, hogy a vér ne alvadjon meg. A zacskó mellé még több kis zacskót is elhelyeznek, ezek mennek a laborba a vizsgálatra. Angliában mindenkitől egy pint (568 ml) vért vesznek le. Miután a zacskó megtelt, kiveszik a tűt és a szúrás helyét beragasztják. Ha első véradó az illető, még feküdni kell pár percig. Ha többszörös véradóról van szó, akkor mindjárt fel lehet ülni. Ezután üdítővel és valamilyen édességgel kínálják a véradót, és még pihennie kell pár percig.

Az összes zacskóra matricát ragasztanak, és egy speciális táskába, majd hűtőbe helyezik. Angliában a legelterjedtebb formája a véradásnak a véradó-autó, melyek előre egyeztetett időpontban bárhova el tudnak menni. A nővérek mindig nagyon segítőkészek és kedvesek. Szerencsére már a munkahelyemen is adhatunk vért, így sokkal kényelmesebb. Legutóbb megpróbáltam a csapatunk összes tagját rávenni a véradásra. Végül tízen adtunk vért, sokan közülünk első véradók voltak. Elmondhatjuk, hogy a csapatmunka sikeressé tette a „mozgalmunkat”. Egy cél lebegett előttünk: mentsünk életet!

S hogy mi volt a véleményük kollégáimnak a véradás után? Íme:

„Ma tizennyolcadszor adtam vért. Nem emlékszem, miért is kezdtem vért adni, talán azért, mert így szeretnék másoknak segíteni. A véradás pedig igazan nem kerül fáradságba.” Eleanor, projektmenedzser

„Én ma adtam először vért. Veszélyes terepeken kerékpározom, és már elég sokszor szenvedtem kisebb balesetet. Éppen ezért szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig jó helyre estem, és megúsztam kisebb horzsolásokkal. Talán nem leszek mindig ilyen szerencsés, ezért szeretnék segíteni most, hiszen lehet, hogy legközelebb nekem lesz szükségem vérre.” Matthew, teszt-analitikus

„Gondolkodtál már azon, milyen az, amikor sok vért veszítesz? A véradás valami hasonló, csak felügyelet mellett.” Gordon szoftverfejlesztő

„Ma adtam először vért. Nagyon izgultam, de a nővérek kedvesek voltak, és elmagyarázták, hogy ma életet mentettem.” Matthew, szoftverfejlesztő

„Tizennyolc évesen kezdtem, amikor édesapám magával vitt egy véradásra. Nem tart sokáig, és soha nem tudhatjuk, nekünk mikor lesz szükségünk egy életmentő adagra. Louise, projektmenedzser

„Sajnos ma nem tudtam vért adni, de már regisztráltam magam, és alig varom, hogy másoknak segíthessek. Adj vért! Csak egy kis szeretetbe kerül.” Paul, teszt-analitikus

„Adj vért, ments életet!” Keith, projektmenedzser


(A szerk. megj. – a cikk írója Angliában véradó, a folyamat és a követelmények más országban különbözőek lehetnek.)



Hozzászólások

Drafi Emese, 16. 12. 2009 22:40:58
Udvozollek a veradok kozott!!! Mar 20 eve verado vagyok, es mondanom sem kell, mennyire felemelo erzes, hogy masokon ilyen modon segithetek. Minden egeszseges embert en is csak arra tudok biztatni, hogy adjon vert, amivel eletet menthet.
Orsolya, 17. 12. 2009 13:17:15
Nekem az anyukámnak a véradás mentette meg az életét. Minden embert tisztelek aki vért ad. Orsi
@


Kapcsolódó cikkek

Felejthetetlen ajándék

Dráfi Emese

Már több napja töröm a fejem azon, van-e nekem felejthetetlen ajándékom?

2009.12.18.   


Gyertyák csendes pislákolása

Nagy Erika

Amikor október elején, betoppantam az egyik áruházba, gyökeret vert a lábam. Nem láttam semmi borzalmat, még csak meghökkentőt sem, mégis…

2009.12.14.   


Különös karácsony

Bíró Szabolcs

Ünnepi játék a szavakkal

2009.12.10.  3   


Az igazi stafírung

Szabó Sylvia

Felejthetetlen karácsonyi ajándékaim egyikére nagyon gyakran visszaemlékezem.

2009.12.9.   


Ajándékozz okosan!

Halász Kata

Szeretek fogadalmat tenni a ropogós malacsült felett pezsgővel a kezemben.

2009.12.7.   


Mit akar a gyerek karácsonyra?

Angyal Sándor

Kíváncsi voltam, hogy a gyerekek hogyan vélekednek manapság a karácsonyi ajándékokról.

2009.12.4.  2   

A rovat további cikkei

Ez sem az a karácsony

Fodor Tekla

Rendhagyó párbeszéd.

2009.12.11.  2    2


Praktikus ajándék

Molnár Miriam

Milyen jó New York-nak! Még el sem múlt Hálaadás Napja, máris kopogtat a Karácsony.

2009.12.1.    1