Beszélgessünk? Beszélgessünk!

Angyal Sándor 2009.10.11. 16:32

A nevelésről beszélnünk kéne? Vagy cselekedni inkább?

A fene se tudja, mert ez is egy olyan dolog, amiről beszélni bárki tud – az is akinek nincsen gyereke, az is akinek van – és néhanapján mindenki tudornak érzi magát a téma területén.

Nekem nincs gyerekem. „Gyerek mellé gyereket?” – kérdezem minden alkalommal magamra asszociálva, ha felmerül a mikor kérdése. Én biztosan tudnék gyereket nevelni, mert látom, hogy anyámék hol rontották el az én neveltetésemet. Dehogy tudnék! Mitől lennék én jobb szülő, mint bárki más. Változunk, mármint mi emberek, és nem egy embertől, tanártól, volt tanítómtól hallom, hogy annak idején a mi osztályunk volt a legrosszabb a suliban, de a mostani gyerekekhez képest kisangyalokként viselkedtünk.

Hogyan is kéne gyereket nevelnünk nekünk, a jövő generációjának? Adjunk nekik például cigit 12 évesen, de ne egyetlen szálat, hanem legalább 5-öt. Állítólag olyan rosszul lesz a gyerek, hogy soha az életben nem fog rágyújtani többet. Vagy itassuk le a „kölköt” gyomormosásig, de azt már korábban, ugyanis nagyon fiatalon megisszák az első felest. Voltam táborban, mint vezető 10-15 éves gyerekekkel és azt tapasztaltam, hogy a diplomás szülők gyerekei a legostobább porontyok. Volt rá eset, hogy veréssel fenyegettem meg a taknyost, mert szerintem az apja lekevert volna neki egy nyaklevest, ha vele szemben teszi azt, amit velem művelt. De a lényeg, hogy foglalkozni kell azzal sarjadó gyermekkel, mert a diplomás embernek lehet, hogy sokat kell dolgoznia, mert ő okos és kell a pénz is, mert nagyautó, nagyház, nagystílű életvitel… és a gyerekkel beszélgetni ki fog? A haverjai éjszaka az utcán, amikor anyu-apu bálozik? Vagy a takarítónő? Nem tudom, de a gyerek feltalálja magát. Apu ad pénzt és minden el van intézve.

Az egyszerűbb szülők gyerekei időben elmennek aludni, nem beszélnek vissza és megtanulják otthon, hogy tisztelniük kell a tőlük idősebbeket. Együtt tanulnak anyuval esténként, és sokat beszélgetnek. Szigorúbb feltétel nélkül zajlik a nevelésük és nem kapnak minden nap drága jégkrémet. Nem hordanak méregdrága ruhákat, és nem szájalnak ezért apuval, mert tudják, hogy nincs rá. Megtanulják értékelni az apróságokat. Ekkora a különbség a két világ közt (mert most csak a két perifériára szorult családformát vettem alapul pénzügyi szituáltságuk alapján).

Ebből azt a következtetést tudom levonni, hogy beszélgetnünk kell a fiainkkal-lányainkkal! Nem szabad hagyni, hogy elkallódjanak, hogy a lányok már 12 évesen tisztában legyenek a gumi, a síkosító valamint az orális szó gyakorlatbani használatával. És hogy a fiúk idejekorán szembesüljenek szintén a szexualitással, és az alkohol okozta mámorral! Éjszakánként pedig az utcákat járják és fülledt diszkóklubokban izzadva dörgölőznek egymáshoz. Lassan ott tartunk majd, hogy már a tízévesek veszik át az uralmat a szórakozóhelyeken, kiszorítva onnan az idősebb generációt, ugyanis a szülők annyira elhanyagolják a porontyaikat, hogy azok a fejükre nőnek.

Vajon ez a neveltetésükön múlik???