Mitől barát a barát? (2)

Halász Kata 2009.5.12. 9:21

Egyes kutatások szerint a hasonló ember hasonlót vonz elvének genetikai háttere van.

Érdekünkben áll barátságokat kötni

Egyes kutatások szerint a hasonló ember hasonlót vonz elvének genetikai háttere van. Magát az első benyomást is biológiai tényezők befolyásolják. Az, hogy valakit közelebbről is szeretnék megismerni, a találkozás első 10 percében dől el. Hasonlóan a szexuális vonzalomhoz.

A tudományos kutatásoknál maradva: kaliforniai tudósok szerint szoros kapcsolat van a baráti kör és az élet hosszúsága között. Azok a nők, akiknek kevesebb, mint hat barátjuk van, hajlamosabbak a betegségekre, a túlsúlyra, a cukorbetegségre és a depresszióra (szerintem ezek a betegségek egymás következményei is lehetnek), mint azok, akik kiterjedt baráti társasággal rendelkeznek. Azonban nemcsak a mennyiség, a minőség is számít, ugyanis már egyetlen jó barát, vagy egy jól működő házasság harmadával csökkenti az idő előtti elhalálozás esélyeit.

Az emberi kapcsolatok jótékony hatása a kórházakban a leglátványosabb: egyértelműen gyorsabban gyógyulnak azok a betegek, akiket többen látogatnak meg a családtagjai és barátai, mint azok, akiket magukra hagynak. Érzelmi életünkért a limbikus* agy a felelős. Társaságban, ahol érzékeljük a körülöttünk lévők hangulatát, a limbikus rendszer működésbe lép, és így megváltozik a hangulatunk. A nők velük született képességeiknél fogva jobban „értenek” ahhoz, hogy működésben tartsák agyuk ezen részét. Számukra a barátság nemcsak a szabadidő üres óráinak kitöltését jelenti, hanem a stresszt is csökkenti. „A nőkben ugyanaz a hormon kezd el termelődni, amikor a barátnőikkel beszélgetnek, mint amelyik segít nekik megnyugodni stresszes helyzetekben.” – írja Laura Cousino Klein, az említett kutatás egyik vezetője. A hormon neve: oxitocin. Ez arra készteti a nőket, hogy kapcsolatba kerüljenek más nőkkel, és kitárgyalják problémáikat. „Mindenki tapasztalta már, mennyire megnyugtató egy nehéz helyzetben felhívni egy jó barátnőt, és elmondani neki mindazt, ami miatt idegesek vagyunk.” – mondja Klein.

Ha mindez nem elég, a barátságok csökkentik a vérnyomást, a szívverést és a koleszterinszintet. „Az, ha valakinek nincsenek barátai, pontosan ugyanolyan káros az egészségre, mintha dohányozna, vagy jelentős túlsúlya lenne.” – állítja Klein. (forrás: www.wellnesstippek.hu)

*Limbikus rendszer: az agy érzelmekért felelős területe, itt keletkeznek az olyan alapvető emberi érzelmek, mint a félelem, a fájdalom, az öröm, a düh, a bánat és a szexuális izgalom. Szorosan együttműködik az agykéreggel, közeli kapcsolatot teremtve az érzelmek és a gondolatok között, ezáltal lehetővé válik az érzelmek tudatos kontrollja, uralkodni tudunk érzelmeinken a körülményeknek megfelelően. (Forrás: www.fitness-world.hu)

Hogy kell kinéznie egy barátnak?

Tehát, érdekünkben áll, hogy barátok vegyenek körül. Vajon a barátságot átszőheti mögöttes szándék, vagy szó sem lehet ilyesmiről? A barátság legfőbb jellemzője az önzetlenség vagy hiú ábránd, hogy levessük az önzést, az emberek egyik legmeghatározóbb, genetikailag kódolt tulajdonságát, mely oly sok cselekedet motorja?

A barátságról a legtöbb embernek a következők jutnak eszébe: bizalom, őszinteség, figyelem, megértés és a Tomi által említett mélység (milyen érdekes, hogy egy 4-5 éves gyerek fejében már megfogalmazódik ez). Arisztotelész szerint azonban az ideális, önmagáért való barátságon kívül létezik az érdekbarátság, ami valamilyen önző célból jött létre (pl. a hosszabb élet reményében). Sok olyan panasszal találkoztam, hogy a „mai világban” nem létezik őszinte barátság. Pedig az ember társas lény, szüksége van arra, hogy közösségi életet éljen, hogy ne legyen magányos.

A barátságok jó része a hasonló érdeklődés mentén alakul ki. Elkezdenek egymással beszélgetni, és ha az élet más területén is hasonló az érdeklődésük, akkor kapcsolatuk elmélyül. Egyforma meglátásaik csak még jobban erősítik azt, hogy jól gondolkodnak a világról. Ilyenkor azt érzik, hogy nincsenek egyedül, vannak mások is. És ez egy felemelő élmény.

Sokan azt állítják, hogy egy ember életében csak egy-két igazi barát van. A többiek csak haverok. Akikre ugyanúgy szükség van, de nem lehet rájuk bármikor számítani. Vajon hol dől el az, hogy valakit akár az éjszaka közepén is fel lehet hívni? Bennünk van egy gát vagy inkább a másikban? Hol húzódik ez a határvonal? Mikor érezzük azt, hogy történjen bármi, nem vagyunk terhére a másiknak? Hogy nem azért van velünk, nem azért hallgat meg, mert valamilyen érdeke fűződik hozzá, hanem…csak. Mert szeret minket. Egy lelki társ, aki nemcsak a jó, hanem a rossz pillanatokban is ott van, és a kezét nyújtja, amibe bele tudunk kapaszkodni. A bizalom pedig kölcsönös. („Az igaz barát a bajban terem és a hamis ott tűnik el.”)

A barátságnak nincs alá- vagy fölérendeltje. Két egyenrangú emberről van szó, valamint egy olyan hozzáállásról, ami a másik érdekeit a sajátja elé helyezi. Azt mondják, hogy az igazi barátság az, ha helyet adunk a szívünkben valakinek, aki legalább annyira fontos, mint saját magunk. Akit feltétel nélkül tudunk szeretni, és aki feltétel nélkül szeret. Annak ellenére, hogy tökéletesen tisztában vagyunk a hibáival, a gyenge pontjaival. De elfogadjuk olyannak, amilyen.

A barátságban nem létezik az a szó, hogy „muszáj”. És az sem, hogy „kell”. Nincsenek kötelezettségek, nem azért vagyunk valakinek a barátja, mert az úgy helyes. Ha nincs meg a kölcsönösség, nincs meg az érzés, hogy azért vagyok vele, mert szükségünk van egymásra, mert az életem úgy teljes, ha ő is benne van, akkor szó sincs barátságról.

Hogy milyennek kell lennie egy tökéletes barátnak? Talán a rengeteg jellemzőn túl, aminek felsorolásával oldalakat lehetne megtölteni a legfontosabb az a tudat, hogy nem vagyok egyedül, hogy van valaki, akire mindig számíthatok, akitől bármikor kérhetek segítséget anélkül, hogy úgy érzeném, szívességet tesz nekem, és akiben soha nem csalódtam.

Vagyis egy biztos pont az életemben.