Az anyaságnál nincs gyönyörűbb

Nagy Erika  2014.11.22. 4:22

Beszélgetés Kiss Szilvia színésznővel.

Kiss Szilvia elbűvölő nő, tehetséges színésznő és büszke édesanya. Három szülés után is sugárzóan szép. Hangja úgy cseng, hogy attól bárki egy pillanat alatt jobb kedvre derül. A színésznővel pályafutásáról, családról, szerelemről beszélgettünk. Minden percét élveztem.

Számtalan szerepben láthattunk, ennek ellenére kevés interjút adsz. Miért van ez?

Ha megkeresnek, soha nem utasítom vissza, így ez nem rajtam múlik. Nem tudom, hogy miért, de a szlovák lapok nyitottabbak felém.

Mikor döntöttél a színészmesterség mellett?

A színészmesterség gyerekkori álmom volt, tudatosan készültem rá. Igazából amióta az eszemet tudom, mindig színész akartam lenni. Szüleim viszont nem fogadták kitörő örömmel tervemet, tisztességes polgári foglalkozás mellett kardoskodtak. Kitűnő tanuló voltam, így nem okozott nehézséget a tanulás, beiratkoztam az építészeti szakra, de bevallom, szenvedtem, állandó hiányérzetem volt. Egy év után gondoltam azt, hogy megpróbálok felvételizni a Színművészeti Egyetemre, ha sikerül megyek, ha nem maradok. Elsőre sikerült. Ennek okán, és Gáspár tanár úr terelgetésének köszönhetően visszataláltam arra az útra, amelyen elindultam.

Mit jelent számodra a család? Ideális pár vagytok Tomival. (Gál Tamás színművész – a szerk. megj.) Három gyerek után is lobog a tűz a szemetekben. Jól látom?

Nagyon is! A család számomra a minden. A nyugalom és béke, és ennek érdekében képes vagyok mindent, de mindent mellőzni, gondolkodás nélkül. Ilyen megfontolásból két filmszerepet adtam most vissza. Számomra sokkal fontosabb, hogy legkisebb gyermekem, Virág, ne érezze hiányomat. Igen, lobog a tűz, 14 éve szerelmes vagyok Tomiba, és ő is belém, legalább is én így érzem. Tenyerén hordoz, hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen férjem, ilyen szerelmem van, és hogy ő a gyermekeim édesapja.


Hogyan és mikor ismerkedtél meg a nagy Ővel?

Tomit a színészetnek köszönhetem. Az egyetemi évek alatt, a Jó estét nyár, jó estét szerelem! című darab olvasópróbájáról jövet történt. Szerelem volt az első látásra.

Bánod, hogy nem vagy kőszínháznál?

Egyértelműen nem. Annak idején önszántunkból jöttünk el a kőszínházból. Az oroszlán jegyében születtem, imádom a gyerekeimet, és sajnos nem tudtam elég időt tölteni Rékával. Ez lelkileg nagyon megviselt. Volt, hogy havi harminc előadás volt mögöttünk, Réka ott ült a színpadon a takarásban, míg mi Ádámmal a hasamban a színpadon játszottunk. Minden kiutazásra vittük magunkkal. Amikor pedig bébicsősz vigyázott rá, sokszor előfordult, hogy rábeszélte, hozza be a próbára, annyira szeretett volna velünk lenni. Döntöttünk: magunknak szülöm a gyerekeket, nem pedig azért, hogy valahol leadjuk őket megőrzésre. Nem beszélve arról, hogy Ádit is szerettem volna ugyanúgy három és fél éves koráig szoptatni, mint Rékát.

Mit próbálsz most?

Parti Nagy Lajos és Darvas Ferenc Ibusár című zenés darabját próbáltuk, melyet nemrég bemutattunk a Szenci Művelődési Házban. Ez a szerep véletlenül hullott az ölembe, eredetileg Szvrcsek Anita játszotta volna, de magánéleti gondok miatt lemondott róla. Belecsöppentem a szerepbe, és ennek nagyon örülök.


Mi számít a legnagyobb elismerésnek az életedben?

Az, hogy a férjem imád, a gyerekeim szerint én vagyok a legjobb anya a világon. Kell ennél több? Szerintem nem. Minden más eltörpül ezek mellett.

Magyar nemzetiségű színészként milyen játszani Pozsonyban, szlovák kollégákkal, szlovák közönség előtt?

A szlovák kollégákkal való szereplés kellemes emlékeket idéz fel bennem, soha nem volt negatív visszajelzés. Ennek ellenére általában izgulok, bár jó a szlovák kiejtésem, nincs magyar akcentusom, mindig attól tartok, hogy valamit rosszul mondok. Teszem ezt annak ellenére, hogy a szlovák kollégák szeretik a magyar temperamentumot.

Gyerekeid, s itt a nagyobbakra gondolok, hogyan viszonyulnak a színészethez? Ha ezt a mesterséget választják, félted majd őket?

A gyerekek büszkék ránk, elfogadják, hogy ez a mesterségünk, pozitívan viszonyulnak hozzá. Ez talán azért van, mert semmiben nem szenvednek hiányt. Élvezik, ha rólunk olvasnak a szlovák és magyar lapokban, egyszóval jól viszonyulnak a színészethez. Mesén és színházon nőttek fel, ezért nem csoda, hogy a két nagyobbikban ott bujkál a lehetőség, hogy színész lesz. Féltés nincs bennem, nem fogom lebeszélni őket. Az a fontos, hogy boldogok legyenek, és hogy szeressék azt, amit csinálnak. Előnynek tartom, hogy a mi példánkból kiindulva tudni fogják, mivel jár a színészet. Amennyiben így döntenek, segítjük őket a tanácsainkkal. A gyerekek már most sikert sikerre halmoznak az országos és hazai szavalóversenyeken, játszanak a drámakörben, báboznak. Én készítem fel őket a megmérettetésekre, és mindent megteszek azért, hogy velük legyek az adott pillanatban.


Fontos számodra a szakmában a csapat és a közösség ereje? Ha igen, mi az, amit a partneredtől feltétel nélkül elvársz?

Nagyon fontos a jó csapatban rejlő közösségi erő. Fontos az is, hogy a próbák alatt jó hangulat uralkodjon, és kölcsönösen működjön az alázat és a tisztelet. Ezerrel kell egymásra hangolódni, az improvizációs játéknál ez nagyon fontos, szinte elengedhetetlen, mint ahogy az is, hogy lelkileg közel kerüljünk egymáshoz.

Melyik a legszebb szereped, az, amelyikre büszke vagy?

Az anyaság – gyönyörűbbet nem is tudok elképzelni. De tudom, nem erre gondoltál. Számomra mindig az aktuális szerep a legszebb, mert mindig olyan szerepet vállalok és azzal, amit és akit szeretek.

Mit csinálsz, amikor nem csinálsz semmit? Van ilyen?

Olyan nincs. Van viszont az otthoni kikapcsolódás a gyerekekkel, majd negyedóra a szaunában, aztán együtt játszunk, énekelünk, táncolunk.

Teljesnek érzed az életed?

Erre nagyon gyorsan és könnyen jön a válasz: egyértelműen teljes és kerek. Szerintem teljesebb már nem is lehetne.


Nőuralom van az otthonotokban vagy a férfi részleg az erős?

Nálunk nincs uralom. Körbeüljük az asztalt, és mindent megbeszélünk egymással, belevonva a gyerekeket is. Amúgy meg, bár a férfiak erősek, hajlanak arra, amit mi nők szeretnénk.

Kibírnád hosszabb távon a színészi munka nélkül?

Igen, kibírnám, de csak ha a családra koncentrálok, akkor. Ha keveset is, de kell játszani, ez a véremben van. Egyhetes volt a kicsi lányom Virág, amikor már játszottam. Volt, hogy a próbákon magamra kötöttem babakendővel, úgy játszottam, ő pedig aludt édesdeden a mellemen, alkalmazkodott a helyzethez. Sőt, öt hónaposan együtt forgattunk le két reklámot, amiben ő is szerepelt, mint a kisbabám.

Nőként is rácsodálkozom, mennyire sugárzóan szép vagy! Áruld el a titkát!

Boldogság, semmi más.

Inkább színházi vagy tévés szerepeket vállalnál szívesebben?

Tévé, színház, számomra mindegy. Csak az nem mindegy, hogy mikor. Pici gyerekkel a karomon kaptam tévés szerepet két szlovák filmben. Hetente öt alkalommal lettem volna távol. Nem vállaltam. Virág miatt. Olyan gyorsan telnek az évek, és nem szerettem volna semmiről lemaradni. A szerepek pedig megvárnak.

A legkiválóbb művészeknek is szükségük van az önmenedzselés képességére, te hogy vagy ezzel?

Sajnos nálam nincs meg az önmenedzselés képessége, s ez baj is talán. Egy színésznek az önmenedzselést éppúgy meg kell tanulnia, mint a mesterséget. Talán szükség lenne arra, hogy felvegyék az egyetemen a tantárgyak közé. Nekem viszont erre valahogy nincs vénám. Teljes az életem, kielégít a munka, amit elém hoz a sors.

Beszéljünk a jövőről! Van szerepálmod?

Nincs, soha nem is volt, mert ha lenne, és nem kapnám meg, nagyon csalódott lennék. Soha nem kértem szerepet, engem valahogy mindig a szerep talált meg. Tulajdonképpen mindig abban érzem jól magam, amit éppen csinálok.

Mennyire fontos számodra a siker?

Fontos, mint minden színésznek, de nem csak a siker, hanem a visszajelzés is. Fontos, hogy valaki inspiráljon, ihletet adjon. Számomra Tomi ez a valaki, imádom az értékrendjét. Most ő az, aki többet játszik, így több jut neki az elismerésből, a sikerből. A siker viszont a pillanatnak szól, és csak akkor ér valamit, ha van kivel megosztani. S nálunk, ebben szerencsére nincs hiány.

Most nyilván a gyereknevelés áll a középpontban néhány évig. Mi fog történni ezután?

Dolgozom tovább, azután pedig ha Isten is úgy akarja, akkor jöhet a negyedik gyerek...

Teljesüljön a kívánságod!

Hozzászólások

@

Küldés