Az illúzióktól a valóságig

Póda Erzsébet  2013.5.1. 5:06

Beszélgetés Bauer Edittel, az Európa Parlament képviselőjével.

Bauer Edit (67) közgazdász-szociológus, az MKP, az Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) képviselőcsoportjának tagja, 2004 óta az Európa Parlament képviselője. Jelenleg többek között a Foglalkoztatási és Szociális Ügyek Bizottságának tagja, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság tagja, az Állampolgári Jogok, Bel- és Igazságügyi Bizottság póttagja, az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésbe delegált küldöttség tagja, az Euronest Parlamenti Közgyűlésbe delegált küldöttségének póttagja.

A 2009-2012-es időszak legaktívabb szlovákiai európai parlamenti képviselőjének választották. 2012-ben a brüsszeli The Parliament című lap az év EP képviselőjévé kiáltotta ki. A MEP AWARDS 2012 elnevezésű versenyben a „Nemek közötti egyenlőség" kategóriájában két másik képviselőtársával, egy finn és egy svéd képviselővel versengett. A díjat a képviselőasszony munkája elismeréseként kapta, ami elsősorban a bérszakadékról szóló riportja pozitív fogadtatásának eredménye, melyet a szakma nagyra értékelt. A jelentés fő érdekessége az a 9 pontban megfogalmazott ajánlás, amely konkrét javaslatokat tartalmaz a nők és férfiak közötti bérszakadék felszámolására.

Férjezett, két felnőtt gyermeke van.



Milyen okok esetleg események vezettek oda, hogy ezt a nehéz pályát, a politikusi pályát választotta?

1989 után, amikor lehetőség nyílt, hogy a szlovákiai magyarság saját pártot alapítson, kerestek meg azzal a kéréssel, hogy segítsek megfogalmazni egy leendő párt programját. A kutatásban dolgoztam akkor, két évtizedes tapasztalattal, de egy szociálpolitikai program megfogalmazása így is nagy kihívás volt. Annak ellenére, hogy a kisebbségi kérdések természetszerűleg nagy súlyt kaptak, azért az sem volt mellékes kérdés, hogy a magyarlakta régiók voltak a legszegényebbek, a legrövidebb megélt átlagéletkorral, alacsonyabb iskolázottsági szinttel „megáldott" régiók. A politika, a nemzeti vagyon elosztása sohasem vette kegyeibe a magyarok lakta régiókat, így a program sem korlátozódhatott a kizárólagos kisebbségi kérdésekre, habár ez a vád később gyakran felmerült velünk szemben.
Ebben az időben még tele voltunk illúzióval, hogy a friss demokráciában minden helyrehozható. Persze, ezektől hamarabb megszabadultunk, mint szerettük volna. Hisz a többség nem gyakran dönt a kisebbség javára. Egy másik nagy kihívás volt számomra a parlamenti, később az európai parlamenti munka.
Szüleim családjait kitelepítették, nagyszüleimmel gyakorlatilag nem is találkoztam, apai nagyanyámat talán kétszer láttam. Így Európa újraegyesítése, a lehetőség, hogy alakíthatjuk az európai politikát, egy meghatározó élmény volt számomra. Igaz, itt is szembe kellett néznem azzal, hogy ez az európai intézményrendszer nincs felkészülve a nemzeti kisebbségek helyzetének javítására, mivel ehhez hiányoznak a hatáskörei.

Egy politikus élete rendkívül változatos és sűrű – amikor politizálni kezdett, mi volt az, amiről le kellett mondania, mennyiben változott meg az élete?

Volt idő, amikor a lányaim, akkor még kicsik lévén, azzal fenyegettek, hogy kitűzik az elhagyott gyerekek zászlaját. Persze, mikor újraválasztottak, jobban örültek, mint én. Az volt a szerencsém, hogy édesanyám akkor még segíteni tudott. A gyakori távollét – hisz akkor a parlament szerette az éjszakai üléseket – az örökös időhiány oda vezetett, hogy a barátságok megfakultak, mivel nem maradt egymásra időnk. Lassan elvékonyodott a barátok köre. Egy időben aránylag sok fenyegető levél, telefon érkezett, küldtek mindenféle égtájra, akár egy füst alatt is küldtek Ázsiába és Izraelbe, biztos ami biztos...

Milyen lehetőségeket, távlatokat nyújt az, hogy az Európai Parlamentben dolgozik? Mennyire és miben lehet képviselni az EP-ben a hazai (kisebbségi magyar) érdekeket?

Az Európai Parlament sokkal inkább távlatokban gondolkodik, mint a nemzeti parlamentek. Míg az európai törvénykezés hosszútávra készül – mire életbe lép, leggyakrabban eltelik 2-3 év – a nemzeti parlamentek munkáját sokkal inkább behatárolják a négy- vagy ötéves választási időszakok. Így van ez akkor is, ha minden parlament vagy kormány évtizedekre szeretné törvényeit hatályosnak tudni. Persze, a stratégiai döntések gyakran zsákutcába torkollnak, amikor kitör egy nem várt válság, legyen az demográfiai, gazdasági vagy energetikai...
A kisebbségi politika képviselete nem egyszerű európai szinten. Ennek több oka van. Az egyik, hogy a nemzeti kisebbségek ügye így vagy úgy megoldódott az elmúlt 50-60 év alatt. Ma Európában a nemzeti kisebbségek fogalma alatt már inkább a bevándorlókat értik, akik lassan többen vannak, a második-harmadik generációt is beleértve, mint a hagyományos nemzeti kisebbségek. A másik nagy gond a kettős mérce paradoxona – míg a csatlakozó országokat kötik a koppenhágai kritériumok, melyek kötelezik ezeket az országokat a kisebbségi jogok tiszteletben tartására, ilyen kötelezvények gyakorlatilag a tagországokra nem vonatkoznak. Igaz, az Európai Bíróság döntései hozhatnak ezen a téren változásokat, erre utal az a vita is, mely a parlament talaján zajlik, s mely előrevetíti a Lisszaboni Szerződés második cikkelyének monitorozását. Ez pedig az egyetlen cikkelye a szerződésnek, amely a kisebbségi jogok tiszteletben tartását az emberi jogok szerves részeként említi.

Hogyan lehet képviselni az EP-ben nők érdekeit? Tartja-e esetleg a kapcsolatot a külföldi vagy akár hazai, szlovákiai magyar női civilszervezetekkel? Esetleg ez a fajta munka már nem fér bele abba a sok kötelességbe, amit egy EP-képviselőnek teljesítenie kell...

A parlament húsz szakbizottsága közül az egyik az esélyegyenlőséggel és a nők jogaival foglalkozik. Hatáskörébe tartoznak azok az irányelvek, melyek a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetést tiltják (pl. az egyenlő bérezésről szóló irányelv, a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésről szóló irányelv), de a nőkre vonatkozó munkavédelmi előírások is (pl. az anyasági szabadságra vonatkozó irányelv). Ezen kívül rengeteg saját kezdeményezésű jelentést készít és tárgyal a bizottság, némelyikből előbb-utóbb irányelv lesz, ha van az adott területen az európai intézményeknek hatásköre. Ebben a kategóriában most éppen heves vita tárgya a tőzsdén megjelenő társaságok igazgató tanácsai tagjaira vonatkozó női kvótákról szóló tervezet. A női témáknak sokkal nagyobb fontosságot tulajdonit az EP, mint némely tagállam, Szlovákiát is beleértve. A női szervezetekkel való kapcsolattartás nem egyszerű. Némelyikük inkább formális, és inkább csak azért van, mert illik, hogy legyen. De vannak egészen aktív, egymást segítő hálózatokat építő szervezetek is. Európai szinten a legaktívabb a European Women´s Lobby, mely saját elemzéseket készít, saját projektjei, programjai vannak. Egyik ilyen programja a mentor-program, amelyben én is részt veszek. A jelentkezési lehetőséget a honlapomra is feltettem, remélve, hogy tájainkról is lesz érdeklődő ez iránt az eléggé attraktív program iránt. Végül egy Belgiumban élő, politikai ambíciókkal rendelkező Kongóból származó jogásznőnek leszek a mentora egy évig. Kár, elkelne az utánpótlás...

Mi többet lehetne még tenni a nőknek azért, hogy az ő problémáik és érdekeik képviselete esetleg jobb legyen? Hogyan lehetne ez a kapcsolat – nők és az EP parlamenti képviselet – hatékonyabb?

Talán annyit kellene még hozzátenni az előzőekhez, hogy egy kicsit több önbizalom, és következetesség a jogorvoslatban elkelne. Ahol komoly szemléletváltásra lenne szükség, az a következő: a nőket érő hátrányos megkülönböztetés gyakran az anyasággal kapcsolatos. Mint ilyen, beláthatatlan következményeket von maga után. Ezen valóban el kellene gondolkodni, megoldásokat kell keresni, mert a nemzetek, de Európa jövője is kockázatossá válik. Az idő kerekét visszafordítani nem lehet. Ráadásul az egyetemet végzettek 60 %-a nő, és a nők iskolázottsági szintje növekvő tendenciát mutat.

A politikusi pálya rendkívül sokrétű, Önről pedig köztudott, hogy rengeteget dolgozik, mindig figyelemmel kíséri az aktuális eseményeket: a 2009-2012-es időszak legaktívabb szlovákiai európai parlamenti képviselője lett, a The Parliament című lap pedig az év EP képviselőjévé választotta. Mi az a módszer, amivel ennyire hatékonyan tudja az eseményeket követni, hogy ilyen aktívan részt vesz az EP munkájában? Mi a titka ennek a rendkívüli teljesítménynek?

Vannak feladatok, amelyek igazi kihívást jelentenek. Ilyen volt például az emberkereskedelem elleni harcról szóló irányelv, a nők és férfiak fizetése közti különbségről szóló úgynevezett prelegiszlatív jelentés (új törvény vagy törvénymódosításra vonatkozó jelentés), ahol azt a kérdést vizsgáltam, miért nem hatékony a hatályos törvény, vagy akár a harmadik országokban nyújtandó konzuli védelemről szóló rendelet. No, meg kell hozza egy jó csapat, és a munkatársaim, igaz, fiatalok, de bírják a tempót. Nélkülük, az ő elkötelezettségük nélkül feltehetően nehéz lenne.

Mi a különbség az itthoni és a brüsszeli munka és élet között? Milyen gyakran szokott hazalátogatni? Mi az, amit esetleg Brüsszelben nehéz volt megszokni (ha van ilyen)?

A parlamenti munka teljesen más. Itt nem hozhat bármiről döntést a parlament, csak amiben hatásköre és felhatalmazása van. Senkinek nincs eleve többsége, így kompromisszumokat kell keresni a jó és elfogadható megoldások érdekében. Persze, ez nem mindig sikerül, a legjobb szándék mellett sem. Nemcsak a munka mikéntjét kellett megtanulni, tájékozódni a kilométernyi folyósokon, a különböző épületekben. Amihez talán a legnehezebb volt hozzászokni, az a brüsszeli időjárás. Ha éppen nem esik, akkor biztosan esett vagy esni fog. Az állandó borús idő nemcsak gyakori fejfájást okoz, de rendkívül depresszív is.

Hogyan telik egy napja?

Vegyünk talán egy konkrét napot! Mondjuk a mait. Délelőtt az Európai Néppárt egyik munkacsoportjának ülésén vettem részt, mely a választási programot készíti elő. Utána a legzin kisebbség képviselőit fogadtam. Azerbajdzsán területén elő, kb. egymilliós kisebbségről van szó, amelynek kisebbségi jogainak betartásával vannak gondok. A Kisebbségi Munkacsoportban szeretnének egy meghallatást, hisz problémáikról keveset tud az európai közvélemény. Utána a Foglakoztatásügyi Bizottság előkészítő ülése volt. Ezt befejezve az Esélyegyenlőségi Bizottság koordinátori ülésén helyettesítettem a koordinátort. Délután párhuzamosan két bizottságom ülésezik, melyek 18.30-kor érnek véget. Az egyik bizottságban olyan jelentés is napirenden van, melynek néppárti előadója vagyok. Este egy munkavacsorán veszek részt, a másnapi ülésekre való felkészülés pedig leginkább a késői órákra marad. A holnapi program sem egyszerűbb, ha lehet, még igényesebb.

Mik a jövőbeni tervei?

A választási időszakból még egy év van hátra. Úgy gondolom, tennivaló még lesz bőven. Most éppen két jelentés és két vélemény kidolgozása vár rám. A munka és a kihívások valahogy mindig megtalálnak.

Köszönöm a beszélgetést!



Foto:
1. A szerző felvétele, amely a "Találkozzon képviselőjével!" programon készült 2012 novemberében, Brüsszelben
2. Internet

Hozzászólások

@

Küldés