Én és a fiam (1)


Vég Erzsébet  2008.4.16. 11:43

Beszélgetés egy gyermekét „külön” nevelő édesapával.

Amikor az Egyszülős konferencián voltam, a hallottak-látottak után érdekelt, miként élik meg a mindennapokat a gyermeküket egyedül nevelő szülők. Minden bátorságomat összeszedve, egyiküket megszólítottam és interjút kértem tőle.

Gerencsér Gábor , a konferencia résztvevője, készségesen válaszolt kérdéseimre, őszintén, nyíltan beszélt élete alakulásáról.

– Mióta egyedülálló apa?

– A fiamat három és fél éve, kilencéves kora óta nevelem egyedül. Születése apás szülés volt, életem meghatározó élménye. Szép, egészséges kisfiúként jött a világra. Akkor még teljes volt a család: szülők, nagyszülők, testvérek. Gyermekünk születésekor feleségem és én is harminchét évesek voltunk. Házasságunk talán későinek mondható: feleségemnek a második, nekem az első. A családtól és a barátainktól sok segítséget kaptunk, zajlottak az események, szépen alakult minden. A fiam születése után két évvel a gyermekáldás örömét követte a gyász: meghalt az édesapám. Nehéz feladatok, döntések hárultak rám, melyekkel részben magamra maradtam, részben magamba is zárkóztam. A felnőtt élet új arcát mutatta, miközben szűkebb családi életünk még nagyon friss, sérülékeny, alakuló időszakát élte. Abban az időben a feleségemnek és nekem több belső, családi, házastársi problémát kellett volna felismerni és közös erővel megoldani. Visszatekintve úgy látom, hogy – a mindennapi tennivalók sikeres megoldása mellett – ezeket, a saját családunk későbbi működése szempontjából fontos problémákat, akkor, idejében nem sikerült megértenünk, megbeszélnünk és legalább részben együtt megoldanunk. Külön, saját megoldásokkal próbálkoztunk, amelyek a mi esetünkben sem vezettek igazán eredményre. Bizonyos értelemben már közös életünk kezdeti évei után, közös otthonunkban is „egyedülálló szülőkké” váltunk. Az életünk közös problémáit makacsul másképp értelmeztük, a másiktól vártuk azok megoldását.

– „Jó válás” volt az önöké?

– Ha gyermek, vagy gyermekek vannak a családban, nincs jó válás. Két felnőtt ember elválhat egymástól közös megegyezéssel, megértéssel. Akár barátok is maradhatnak. A gyermeküket mindennél jobban szerető szülők számára, és a mindkét szülőt szerető gyermek számára azonban válás esetén csak rosszabb helyzet következhet: nem találkozhatnak, nem lehetnek együtt minden nap, mint korábban közös otthonukban. Az ide vezető út, a válás több éves folyamata mindig fájdalmas érzésekkel, felismerésekkel jár együtt. A mi esetünkben is nehéz volt a felismerés, a végső döntés felvállalása. Évekig tartott. Nem is döntöttünk, inkább sodródtunk. A családi élet, a gyermeknevelés, a mindennapi feladatok megoldása folyamatos építkezés. Nehéz közben megkezdeni a bontást, az „átépítést”. Ezen az úton az ember szinte teljesen megsemmisül. Csalódik a másikban, csalódik önmagában, mint problémamegoldó emberben és abban a belső képben, amit a családról lelkében alkotott. Ezt a legnehezebb feladni, ezt az álmot.

– Nagy többségben a gyermeket a bíróság az anyának ítéli, önöknél ez miként alakult?

– Tíz évig éltünk együtt, utána három évig külön. Három év különélés után, fél éve váltunk el egymástól jogilag. A feleségem költözött el, a fiam és én az otthonunkban maradtunk. A feleségem ezekben az években a gyermek igényei szerint hetente többször, hét közben és hét végén is hazalátogatott. Ezt mindketten fontosnak tartottuk. Hétről-hétre megállapodtunk a következő találkozások időpontjában, s bár semmi sem pont úgy volt, ahogy megbeszéltük, de a kapcsolat így közte és a fiam között kellően szoros, biztonságos maradt. Lassan kialakult egy új helyzet, amelyben, mint házastársak is eldönthettük, hogyan tovább. Amikor egy évvel ezelőtt beadtam a válópert, addigra már nagyrészt kialakult a feleségem külön élete és a mi külön életünk. A találkozások, a kapcsolattartás ritmusa is, amiben szülőként meg tudtunk egymással állapodni. Számomra természetes volt, hogy a fiamnak gondját viselem, ezt is sikerült megbeszélnünk. A két bírósági tárgyaláson megerősítettük válási szándékunkat, és a közös megegyezésünket tartalmazó megállapodásunkat. A bíró a házasság felbontásakor a megállapodásunk szerint döntött a gyermekelhelyezésről, a kapcsolattartás módjáról és a gyermektartás összegéről.

– Milyen gyakran látogatja a gyermeket az anyukája?

– A megállapodásunk és a bírói ítélet szerint a fiam havonta három hétvégét tölt az anyjával, két alkalommal péntek-szombati, egy alkalommal szombat-vasárnapi napokon, de a kapcsolattartás nincs korlátozva. Mindennap beszélnek telefonon, ha igényli, az anyja meglátogatja, találkoznak, rövidebb programot, például vásárlást, szervezhetnek hét közben is. Vannak kialakult, közös szabadidős programjaik, ilyen például a nyári bob vagy a bringózás a Margit-szigeten. Ünnepnapokon, a fiam névnapján, születésnapján, Karácsonykor vagy más ünnepeken az anyja meglátogatja, így gyakran és rendszeresen találkoznak. Iskolai szünetekben több napot tölt az anyjával, nyáron két hetet nyaralnak együtt. Ha a gyermek beteg, akkor lehetőleg az anyja is részt vesz az ápolásában, orvoshoz viszi, napközben eljön hozzá, vele van, vigyáz rá. A kapcsolattartást a külön élő vagy elvált szülőknek rugalmasan, a gyermek igényei szerint kell alakítani, szervezni. Ezt jogilag nem lehet szabályozni. A gyermek számára ilyenkor is a legfontosabb a biztonság, a külön élő szülő elérhetősége és a kapcsolat folyamatossága.

– Mit talál a legnehezebbnek egy ilyen élethelyzetben (a gyermeket egyedül nevelésben)?

– A legnehezebb a kettős nevelés fokozott érvényesülése, mivel a külön élő szülők között nagymértékben csökken a párbeszéd ideje, lehetősége. Ez a probléma a családi együttélés során is kialakulhat. De elvált szülők esetén gyakoribbak és a válás során még ki is éleződnek azok az értékrendbeli különbségek, amelyek meghatározzák a szülők nevelési attitűdjeit, és befolyásolják a gyermek testi, lelki és szellemi fejlődését. A gyermek szereti a szüleit, nyitott mindkét szülő értékrendje felé, melyek részben kiegészítik egymást, részben ellentétesek, ütköznek egymással. Nálunk ez a házasságunk idején is komoly probléma volt. Bizonyos dolgok szögesen eltérő értékelése, egyes jelenségekről való különböző vélekedés, amit a gyermek, mint szülői véleményt, viszonyulást, értéket ismert meg. Ha a szülők közt túl sok a különbség, vagy fontos, döntést igénylő kérdésekben mást-mást képviselnek, akkor a gyermek elbizonytalanodik. Fontos kérdésnek tartom például a gyermek életében a tanuláshoz, a tudáshoz való viszony alakítását, ebben jó, ha a szülők egységes állásponton vannak, de számos más példát lehetne említeni.
Ha a szeretetkapcsolat megmarad, és a távolabb élő szülő is neveli a gyermeket, ilyen értelemben nincs is egyedül nevelő szülő, mert mindig mindkét szülő neveli a gyermeket. Csak nem együtt és egymás előtt történik mindez, nem tudnak a másik nevelési akcióiról, vagy csak közvetve. Időben és térben külön élnek, és külön nevelik gyermeküket. Valójában „gyermeküket külön nevelő szülők” vagyunk.

(Folytatjuk)



Hozzászólások

@


Kapcsolódó cikkek

Én és a fiam (2)

Vég Erzsébet

Beszélgetés egy gyermekét nevelő édesapával.

2008.4.19.   

A rovat további cikkei

Lángot adok, add tovább!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a dunaszerdahelyi Csallóközi Könyvtár nyugalmazott könyvtárosnőjével, a mindig aktív Vojtek Mártával.

2020.6.25.   


Kézművesek karanténban

Tilajcsík Dóra

Milyen most kézművesként tevékenykedni? Erről kérdeztük az érintetteket. (Megszólal Petro Veronika, Fekete Dóra, Nagy Tímea és Sántha Patasi Gabriella.)

2020.5.8.   


Türelemből jeles

Tilajcsík Dóra

Mayer Ingrid szappanjai nem csupán a külsőnket szépítik meg, de a belsőnk is kivirágzik.

2020.3.14.   


A házasságtörés a házassággal egyidős

Tilajcsík Dóra

"Lehet, hogy jobban tudunk róla harsányan, vulgárisan vagy csipkelődve diskurálni, de komolyan még mindig nem." Beszélgetés Hevesi Kriszta szexuálpszichológussal.

2020.2.21.   


Csodák is léteznek

Póda Erzsébet

Beszélgetés Nagy Gáborral, aki "nővérként" dolgozik a dunaszerdahelyi kórházban.

2020.1.20.   


Ősi ritmusok felsőfokon

Kovács Márta

Ősi ritmusok, archaikus dallamok, impulzív előadásmód – ezek jellemzik a leginkább a 2019 februárjában alakult felvidéki Varkocs együttest.

2019.12.16.   


A babasuttogó

Tilajcsík Dóra

Hogy mi munka, türelem és szeretet áll a babafotózás mögött, arról a fotós tud igazán mesélni. A pódatejedi Csóka Csillát méltán nevezik babasuttogónak.

2019.11.12.   


Fűben-fában orvosság

Tilajcsík Dóra

Bizonyára egyikünk számára sem ismeretlen az a helyzet, amikor kisgyermekként egy újabb megfázással küszködve elcipeltek minket a doktorhoz...

2019.10.12.   


Az utolsó patkolókovács

Póda Erzsébet

Huber László patkolókovácsot, a Csallóközben, Erdőhátkarcsán kerestük fel. Aprócska műhelye pontosan úgy néz ki, mint amilyeneket már csak a falumúzeumokban láthatunk.

2018.4.5.    11


A függöny mögött

Tompa Orsolya

Az önvaló kifejezése mindenki számára mást jelent. Beszélgetés Zoltai Bea festőművésszel.

2017.10.7.    5


Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2017.7.23.    64