Én és a fiam (2)

Vég Erzsébet  2008.4.19. 13:55

Beszélgetés egy gyermekét nevelő édesapával.

– Van-e segítsége, akire időnként rábízhatja a fiát?

– Segítőnk a nagymama, az édesanyám. Mivel közel lakik hozzánk, így hetente többször is meglátogat a kora délutáni órákban, miután fiam hazaérkezett az iskolából. Ha szükség van rá, akkor a kora esti órákban is nálunk marad vagy váratlan helyzetekben, például, ha a gyermek beteg, ellátja és ápolja egy-egy napig. Más segítség nincsen, ami azt jelenti, hogy a munkahelyi munkám után minden háztartási, otthoni munkát egyedül kell elvégeznem, ami igen időigényes. Kevés idő marad közös játékra, tanulásra, beszélgetésekre, de azért szoktunk lazítani. A hét végén mindig szervezünk valamilyen programot.

– Családbarát a munkahelye?

– A munkahelyem egy hivatal, ami önmagában nem családbarát. Reggel nyolctól délután fél ötig dolgozom, de ha indokolt és napközben el kell intéznem valamilyen személyes vagy családi ügyet, akkor ezt a vezetők megértik, és lehetővé teszik. A kieső munkaidőt később kell pótolni. Ez a munkarend némileg igazodik a gyermek napirendjéhez. Reggel együtt indulunk otthonról, elkísérem az iskoláig. Ő ebéd után hazamegy, otthon pihen, tanul, játszik vagy edzésre megy. Szereti az önállóságot. Délután öt-hat óra között érek haza, és indul az esti program. A munkatársak közül többen is gyermeküket egyedül nevelő szülők, a problémáink ismertek. A munkahely a tanév elején iskolakezdési támogatást nyújt, a munkahelyi szakszervezet decemberben minden gyermekes családot, illetve gyermeket támogat ünnepi ajándék-csomaggal, esetenként gyermekműsort szervez, vagy jegyet biztosít egy előadásra.

– Ön szerint mennyire látja át az egyszülősök helyzetét a helyi önkormányzat, és hogyan próbál (ha próbál) segíteni rajtuk?

– A kerületi önkormányzat az egyedülálló szülők iskolás gyermekeinek, az egy főre eső jövedelem függvényében, tankönyvtámogatást biztosít, ezáltal a tankönyvcsomag a tanév elején ingyenesen vehető át. Ez legutóbb 17-20 ezer forint támogatást jelentett. Mi ebben a tanévben nem igényelhettünk tankönyvtámogatást, mert az egy főre eső jövedelemszint meghaladta az önkormányzat rendeletében megszabott összeget. Más helyi önkormányzati támogatásról nincs tudomásom. A gyermeküket egyedül nevelő szülők a gyermekek iskolai étkezési költségeihez nem kapnak támogatást. Pedig egyes családoknál indokolt lenne, segítené a gyermekek ellátását.

– Milyen kormányzati, munkaadói és civil segítséget tartana fontosnak a gyermeküket egyedül nevelő szülők részére?

– Az Alkotmány szerint a kormány egyik feladata, hogy meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami (!) rendszerét, és gondoskodjon (!) az ellátás anyagi fedezetéről. Ez egyértelmű: állami szociális és egészségügyi rendszert kell működtetni, és a kormánynak kell gondoskodnia a szükséges pénzügyi fedezetről. Ennek célja a szociális piacgazdaságba való átmenet, valamint az Alkotmányba foglalt alapvető emberi jogok, így a szociális biztonsághoz való jog, vagy a gyermeki jogok biztosítása. Ezek nem korlátozható és nem felfüggeszthető jogok. Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt (!) szociális intézkedésekkel gondoskodik. Ezen intézkedések meghatározása tehát a mindenkori kormány feladata, melyek érinthetik a gyermeküket egyedül nevelő szülők körét. Véleményem szerint, a gyermeket nevelő családokat, és az egyedülálló szülőket elsősorban adókedvezménnyel és az alapvető közösségi – egészségügyi, közoktatási, közművelődési, közlekedési – szolgáltatásokhoz való kedvezményes hozzájutással kell támogatni. A munkáltatóknak számos lehetősége van a munkatársak támogatására, de a közös érdek itt is az egészségvédelemhez, a szakmai továbbképzésekhez, a kulturális kiadásokhoz és a közlekedéshez, a munkába járáshoz való munkáltatói hozzájárulás. Fontos segítség lehet a munkáltató részéről a lakásproblémák megoldásának támogatása munkáltatói kölcsön segítségével. A civilszervezetek feladatának elsősorban az anyagi okból rászoruló egyszülős családok gyermekeinek természetbeni támogatását, a gyermekszegénység elleni fellépést tartom, de fontos feladatuk lehet az egyszülős családok gyermekei számára vonzó hétvégi vagy szünidei szabadidős, közösségi gyermekprogramok, nyári táborok szervezésében.

– Mi volt a konferencia legfőbb üzenete az ön számára?

A konferencián elsősorban szülőként, másodsorban szakemberként vettem részt. Ez a konferencia is megerősítette azt a közismert tényt, hogy a hasonló helyzetben lévő emberek összefogása és együttes fellépése gyakran az első lépés lehet problémáik megoldásához. Egyedülálló szülőnek lenni különös lelki állapot. Egyedüli a felelősségünk, ami azzal is jár, hogy sokkal többet gondolunk a gyermekünkre, aki ez által teljesebben betölti tudatunkat, érzéseinket. Ezt tekinthetjük a sors ajándékának is, még akkor is, ha közben sokat aggódunk. Mi nem hanyagolhatjuk el a gyermekünket ilyen-olyan okból. Nem rohanhatunk el mellette, hogy mi most nem érünk rá, ezt beszéld meg anyáddal, apáddal. Vele vagyunk. Ez minden átmeneti áldozatot, lemondást, fáradságot megér.

– Köszönöm a beszélgetést!

Hozzászólások

@

Küldés