Érzelmek, vágyak


Oriskó Norbert  2007.10.4. 18:27

„Nem lehet más úr felettem, csak a szerelem.” (Interjú Zoránnal)

Sztevanovity Zorán. Őrzi a múltat, de nem csak abból él, mindig képes megújulni, újat mondani. Koncertturnéi alkalmával évente eljön a Felvidékre is. Most is erre készül, az Eló-Koncert rendezésében október 8-án Dunaszerdahelyen, egy nappal később pedig Komáromban lesz Zorán-koncert. A Kossuth-díjas művésszel egy budapesti presszóban beszélgettünk.

Ott ült velem szemben az a férfiú, akinek a Fehér sziklák című dala a még akkor tinikorú édesanyám kedvence volt. Az, akinek az én gyermekkoromban az Apám hitte című száma egy egész országot hatott meg. És ma, ha az autóban ülve elindítom valamelyik kazettáját, hátul ülő fiaim együtt énekelnek vele.

-- Az interneten próbáltam keresni legalább egy olyan újságcikket, amely negatívan viszonyul önhöz, vagy valamelyik dalához, koncertjéhez. Nem sikerült. Úgy tűnik, mintha mindenki szeretné önt. Valóban így van ez?

– A sajtóból általában csak pozitív dolgok jutnak el hozzám is, de ettől még nem hiszem, hogy mindenki így is vélekedik rólam.

-- Tavaly, 65 éves korában, Kossuth-díjjal tüntették ki. Milyen érzéssel vette át a díjat?

– A díj azt jelentette számomra, amiért adták. Egy elismerés nem csak nekem, hanem a társaimnak is. A dalaim mögött évtizedek óta ott vannak a szerzők, a zenésztársak, nélkülük ez nem ment volna. Mindig is úgy gondoltam, hogy amit csinálok, abszolút csapatprodukció. Természetesen örülök az elismeréseknek, de elég gyorsan át is „lépek” felettük -- azaz, azoktól még nem nézek másként a világra, és azt sem várom, hogy a világ másképpen nézzen rám.

-- Dalai elsősorban érzelmekről szólnak. Az ember, legyen bármilyen hangulatban, szinte mindig talál egy ahhoz illő Zorán-dalt. Akár a szerelem dicsőítésének is tekinthetnénk a dalait. Ezt legújabb lemezén teljesen egyértelműen kimondja: „Nem lehet más úr felettem, csak a szerelem”. Így van ez a valóságban is?

– Ez egy vágy is egyben. Legalábbis törekszem arra, hogy így legyen. A szerelem fogalomköre persze bővíthető a baráti kapcsolatokra is. A lényeg az, hogy társaink legyenek az életben. Egyszerűen arról van szó, hogy ne legyünk magányos farkasok. Néha küzdünk ellene, mégsem sikerül. Pont ez a rohanó élet idegeníti el egymástól az embereket, nehezíti meg a dolgainkat. Sokszor azt hazudjuk magunknak, hogy lehet érzelmek nélkül is élni, de végső soron nem így van. Erre mindenki ráérez előbb-utóbb, hiába van a hajtás az életkörülményeink minél jobbá tétele érdekében, ha nincs kivel örülnünk, azaz, ha az érzelmi életünk nincs rendben, akkor megette a fene az egészet.

-- Tíz évvel ezelőtt, mikor elveszítette feleségét, sokan aggódtak önért. Mára tudjuk, nem roppan össze, ismét van társa. A szerelemben szerencsésnek érzi magát?

– Nagyon nehéz időszak volt az, és valóban számtalan példa van arra, hogy egy ilyen tragédiába belerokkan az ember. Szerencsém volt, hogy ott volt mellettem a lányom, akivel hosszú ideig kettesben voltunk. Nagyon sokat segített nekem. És szerencsém volt abban is, hogy sikerült találkoznom olyan valakivel is, akivel nagyon sok mindenben hasonlítunk egymásra. Nagyon komoly támaszt jelent nekem abban, hogy kiegyensúlyozott, szeretetteljes, normális életet tudjak élni.

-- Ön hívő ember?

– Igen, de ezalatt nem a templomba járást értem. Hiszek egy felsőbb hatalomban, amely e gyarló világ felett áll. Nekünk nem is az a dolgunk, hogy erről a hatalomról sokat tudjunk, vagy azt fürkésszük, hanem hogy higgyük: értelme van a világnak, és annak is, hogy abban jót cselekedjünk.

-- Van két fiam, akik naponta nyúzzák a gitárt, és nem bánnák, ha majd abból tudnának megélni. Mit tanácsol nekik egy olyan ember, akinek ez sikerült?

– Gitározzanak persze jól, de ne csak a technikai tudásra helyezzék a hangsúlyt. A zenésznek a hangszer csak egy eszköz arra, hogy a saját magában rejlő zenei világot meg tudja jeleníteni. Ne csak „legitározzák” a példaképeket, hanem valamit saját magukból is tegyenek hozzá. A lényeg a gondolatokban van.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

A függöny mögött

Tompa Orsolya

Az önvaló kifejezése mindenki számára mást jelent. Beszélgetés Zoltai Bea festőművésszel.

2017.10.7.    5


Pillanatnyi impressziók

Tompa Orsolya

„A fényképezőgép képeket örökít meg, de valójában a puszta képnél jóval többet rögzít.” Beszélgetés Szalay Mona fotográfussal.

2017.7.23.    64


Teológia és feminizmus

Tompa Orsolya

A teológia sokrétű és megosztja az embereket. A feminizmus is. Beszélgetés dr. Perintfalvi Ritával.

2017.4.21.    9


Örülni minden apróságnak

Póda Erzsébet

"Megtanultam, hogy nem szabad siránkozni. Megtanultam kimondani, ha valami bánt, vagy nem értek egyet valamivel." Beszélgetés Fabó Máriával, a Komáromi Jókai Színház marketingvezetőjével, a Szakképző és Felnőttképzési Intézet igazgatójával.

2016.8.8.    88


Katonaélet nőként

Tompa Orsolya

Hogyan éli mindennapjait és hogyan áll helyt a mindennapokban egy nő katonaként? Riportunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ maguktól a katonanőktől.

2016.6.27.    95


Bőrnek, léleknek

Póda Erzsébet

Nem elég szempillát, szemöldököt festeni, a kozmetikusnak szépíteni kell a vendég bőrét, ápolni a lelkét, mondja Both Tímea kozmetikus.

2016.5.30.    14


Minden ország más

Tompa Orsolya

Beszélgetés Harmincz Ritával, a sárga ruhás utazóval.

2016.4.28.    8


A pillanat varázsa

Póda Erzsébet

Szeretem megmutatni, hogy ezernyi szépség és csoda ölel körül minket: beszélgetés Virágh Mária fotóssal.

2016.2.5.   


Szex, érettség és más kérdések

Tompa Orsolya

Beszélgetés Győri Szilvia szexuálpszichológussal.

2016.1.21.    29


A tehetségen túl

Póda Erzsébet

Beszélgetés Bakonyi Orsolya előadó- és képzőművésszel.

2015.12.28.    80


Azt alkotom, amit szeretek

Tompa Orsolya

Beszélgetés Wéber Andreával azaz Mandy Candyvel.

2015.12.10.    139


Mozgásban az életem

Tompa Orsolya

Beszélgetés Prázmári Erika aerobikoktatóval a sportról, a testmozgás fontosságáról, és sok minden másról.

2015.11.20.    71