Érzelmek, vágyak


Oriskó Norbert  2007.10.4. 18:27

„Nem lehet más úr felettem, csak a szerelem.” (Interjú Zoránnal)

Sztevanovity Zorán. Őrzi a múltat, de nem csak abból él, mindig képes megújulni, újat mondani. Koncertturnéi alkalmával évente eljön a Felvidékre is. Most is erre készül, az Eló-Koncert rendezésében október 8-án Dunaszerdahelyen, egy nappal később pedig Komáromban lesz Zorán-koncert. A Kossuth-díjas művésszel egy budapesti presszóban beszélgettünk.

Ott ült velem szemben az a férfiú, akinek a Fehér sziklák című dala a még akkor tinikorú édesanyám kedvence volt. Az, akinek az én gyermekkoromban az Apám hitte című száma egy egész országot hatott meg. És ma, ha az autóban ülve elindítom valamelyik kazettáját, hátul ülő fiaim együtt énekelnek vele.

-- Az interneten próbáltam keresni legalább egy olyan újságcikket, amely negatívan viszonyul önhöz, vagy valamelyik dalához, koncertjéhez. Nem sikerült. Úgy tűnik, mintha mindenki szeretné önt. Valóban így van ez?

– A sajtóból általában csak pozitív dolgok jutnak el hozzám is, de ettől még nem hiszem, hogy mindenki így is vélekedik rólam.

-- Tavaly, 65 éves korában, Kossuth-díjjal tüntették ki. Milyen érzéssel vette át a díjat?

– A díj azt jelentette számomra, amiért adták. Egy elismerés nem csak nekem, hanem a társaimnak is. A dalaim mögött évtizedek óta ott vannak a szerzők, a zenésztársak, nélkülük ez nem ment volna. Mindig is úgy gondoltam, hogy amit csinálok, abszolút csapatprodukció. Természetesen örülök az elismeréseknek, de elég gyorsan át is „lépek” felettük -- azaz, azoktól még nem nézek másként a világra, és azt sem várom, hogy a világ másképpen nézzen rám.

-- Dalai elsősorban érzelmekről szólnak. Az ember, legyen bármilyen hangulatban, szinte mindig talál egy ahhoz illő Zorán-dalt. Akár a szerelem dicsőítésének is tekinthetnénk a dalait. Ezt legújabb lemezén teljesen egyértelműen kimondja: „Nem lehet más úr felettem, csak a szerelem”. Így van ez a valóságban is?

– Ez egy vágy is egyben. Legalábbis törekszem arra, hogy így legyen. A szerelem fogalomköre persze bővíthető a baráti kapcsolatokra is. A lényeg az, hogy társaink legyenek az életben. Egyszerűen arról van szó, hogy ne legyünk magányos farkasok. Néha küzdünk ellene, mégsem sikerül. Pont ez a rohanó élet idegeníti el egymástól az embereket, nehezíti meg a dolgainkat. Sokszor azt hazudjuk magunknak, hogy lehet érzelmek nélkül is élni, de végső soron nem így van. Erre mindenki ráérez előbb-utóbb, hiába van a hajtás az életkörülményeink minél jobbá tétele érdekében, ha nincs kivel örülnünk, azaz, ha az érzelmi életünk nincs rendben, akkor megette a fene az egészet.

-- Tíz évvel ezelőtt, mikor elveszítette feleségét, sokan aggódtak önért. Mára tudjuk, nem roppan össze, ismét van társa. A szerelemben szerencsésnek érzi magát?

– Nagyon nehéz időszak volt az, és valóban számtalan példa van arra, hogy egy ilyen tragédiába belerokkan az ember. Szerencsém volt, hogy ott volt mellettem a lányom, akivel hosszú ideig kettesben voltunk. Nagyon sokat segített nekem. És szerencsém volt abban is, hogy sikerült találkoznom olyan valakivel is, akivel nagyon sok mindenben hasonlítunk egymásra. Nagyon komoly támaszt jelent nekem abban, hogy kiegyensúlyozott, szeretetteljes, normális életet tudjak élni.

-- Ön hívő ember?

– Igen, de ezalatt nem a templomba járást értem. Hiszek egy felsőbb hatalomban, amely e gyarló világ felett áll. Nekünk nem is az a dolgunk, hogy erről a hatalomról sokat tudjunk, vagy azt fürkésszük, hanem hogy higgyük: értelme van a világnak, és annak is, hogy abban jót cselekedjünk.

-- Van két fiam, akik naponta nyúzzák a gitárt, és nem bánnák, ha majd abból tudnának megélni. Mit tanácsol nekik egy olyan ember, akinek ez sikerült?

– Gitározzanak persze jól, de ne csak a technikai tudásra helyezzék a hangsúlyt. A zenésznek a hangszer csak egy eszköz arra, hogy a saját magában rejlő zenei világot meg tudja jeleníteni. Ne csak „legitározzák” a példaképeket, hanem valamit saját magukból is tegyenek hozzá. A lényeg a gondolatokban van.



Hozzászólások

@


A rovat további cikkei

Középpontban a közösség

Zana Anita

Beszélgetés Musitzné Pál Renátával, aki korábban látássérülten is önkéntes munkát végzett.

2024.3.4.   


Lassan minden a helyére kerül

Zana Anita

Beszélgetés Horenka Erika látássérült írónővel.

2024.2.25.  1   


„A világ változik, a vers örök”

Zana Anita

Riportalanyunk, Zajcsek Norbert, a látássérültekből álló amatőr színtársulat, a Varázsszínpad, tagja volt hét éven át. Az Egyesület rendezvényein általában szavalni szokott.

2024.2.8.   


„A helyemen vagyok”

Zana Anita

Interjú Kovácsné Mendler Annamáriával, aki klienskoordinátorként dolgozik, s mindezt fehérbottal teszi.

2024.2.2.   


Én ilyen vagyok

Póda Erzsébet

Az tegnap.ma irodalmi díj egyikét az idén Nagy Erika, a Szlovákiai Magyar Írók Társaság titkára kapta. Ez alkalommal készítettünk vele egy villáminterjút.

2023.12.6.   


Soha nem szabad feladni!

Póda Erzsébet

Villáminterjú a világhírű magyar vadásszal, vadászíróval, természetvédővel, Hídvégi Bélával, aki több rangos díjat elnyert már tevékenysége elismeréseként.

2023.9.28.   


Katona vagyok!

Póda Erzsébet

Beszélgetés a francia idegenlégióban szolgált Maquet Ludovic-kal, akinek nemsokára megjelenik a légiós éveiről szóló könyve.

2023.7.27.  9   


Sosem unatkozom

Zana Anita

Beszélgetés Vígh Erikával, Vígh Éva lányával, aki a Vakok és Gyengénlátók Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik meghatározó alakja volt.

2023.3.5.   


Krónikus bőrbetegség és a stressz

Vona Ildikó

Beszélgetés dr. Szalai Zsuzsanna gyermekbőrgyógyásszal a különböző bőrbetegségek gyógyításáról.

2023.2.21.   


Az önkéntességtől az elnöki székig

Zana Anita

Villáminterjú a Pro Caritate díjas Pestiné Pető Máriával.

2023.1.31.   


Az iskolán túl

Kucsora Zsolt

Beszélgetés a tardoskeddi Benkő Timea pedagógus-íróval.

2022.10.19.   


Kapcsolatok hálójában

Zana Anita

Beszélgetés a Szolnokon élő Baranyi Miks Máriával, aki látássérültként dolgozik a könyvtáros szakmában.

2022.10.2.